Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-21 / 8. szám
PAKSI HÍRNÖK 6 1993. április 21. OLVASÓINK ÍRTÁK... V_________________________________________________ Miért,miért, miért? Miért ültették a Gesztenyés utcában 1992. április utolsó hetében - március helyett- azta harminckét fácskát, amiből mindössze tíz eredtmeg? Miért nem tettek az ujjnyi vékony fácskák mellé karókat? Miért fizette ki a Dunacenter Kft-nek a paksi önkormányzat a fásítás költségeit anélkül, hogy meggyőződött volna a fásítás eredménytelenségéről? Miért nem vizsgálta meg a Dunacenter Kft., hogy mi lett az ültetett fácskák sorsa? Miért nem vállal a Dunacenter Kft öt év garanciát az általa ültetett fácskákra, mint például a hollandiai Bakker-cég? Miért nem történt intézkedés az idén az időben történő faültetésre a Gesztenyés úton a múlt évi sikertelen telepítés után? TELEK ATTILA Gesztenyés u. 19. * * * Részlet Bor Imre polgármester Telek Attilának írt leveléből: ... A Gesztenyés úton a fák telepítése részben közhasznú munkában, részben az ott lakók által történt A Dunacenter Kft az anyagot biztosította és a növények ára került kifizetésre. Mindnyájan tudjuk, hogy az elmúlt év nyara rendkívül aszályos volt, valószínűleg a nagy szárazság is hozzájárult az eredési arányhoz. (Locsolóhálózat nincs ezen a részen.) A kertészeti munkák végzését nagymértékben befolyásolja az időjárás, idén még csak most kezdődnek meg az ilyen jellegű munkák. A kis facsemeték védelme miatt (ismervén főként a széljárást) valóban indokolt a karózás, ezért a továbbiakban különös figyelemmel leszünk eziránt és a fapótlást is elvégeztetjük. Kedves A Ritkán, talán meg sem tudnám mondani mikor írtam újságnak és a mostani alkalommal is nagyon nehezen szántam rá magam. Több okból is; egyrészt, mert igencsak sután hangzik a megszólítás, dehát nem írhatok mást, ön ezt a „nevet” írta a Paksi Hírnök 1993. március 24-i számában megjelent cikke alá. Másrészt írása elszomorított; az emberek hajlamosak elfelejteni a fiatalságukat a szép diákéveket Sokat gondolkodtam elolvasása után, már a címén is: „Kívül szmokingban, belül farmerban...” Csak nem azt akarja Ön mondani, hogy ezek a gyerekek az öltözékükkel hazudtak?... Hogy belül más van, mint amit ott, akkor, a szalagavatón elhangzott kis ünnepi megemlékezésben mondtak?... Hogy a farmernadrág, ha megfelelő helyen viselik, illetlen ruhadarab?... Hogy a „hosszú haj, rövid ész” igazságát hirdeti Ön? Persze, tudom én, hogy Ön mire gondolt Csak elhinni nem akarom... Félreértés ne essék, koromnál (52 éves vagyok) és alma materemnél fogva veszem a bátorságot hogy önnel vitába szálljak. Bár gyanítom, hogy vitáról itt nem lehet szó. Szóval, csak annyit akarok mondani, hogy még emlékszem a budapesti Tavaszmező utcában, 1961-ben a taxi tetején lévő koporsóra(l), amelyre szép, míves betűkkel írták rá évfolyamunk adatait és „megélt’ éveit még emlékszem az utcán mosolygó-nevető járókelőkre, elnézőnosztalgiázó tekintetére, amikor mi készülődtünk a nagy „ÉLEP’-re! Emlékszem, szeretett tanáraink némelyikének csillogó-könnyező szemére, amikor - az Ön által eminensnek nevezett, de általunk választott - társunk mondott el hasonló búcsúszöveget mint amit Ön most a Paksi Gimnázium szalagavató estjéről kifogásolt Nekem is szerencsém volt megnézni és meghallgatni ezt a kis írást és bizony jót mosolyogtam - pedig kívülálló vagyok - a találó, hol kemény és kíméletlen, hol kedves, de mindenképpen az iskoláért duruzsoló, rá szívesen emlékező írás humorán. Kedves A. J.! Ne féltse az alma matert ezektől a fiataloktól! Lesz elég tennivalójuk az ELET-ben, lesz mit eltakarítani a mi korunk után, lesz elég leporolnivaló számukra is, mint ahogy számunkra is volt elég annakidején, hogy megtalálják az értékeket amelyet Ön, mi hoztunk létre és rájuk hagyunk... Drukkoljunk inkább nekik, hogy sikerüljön, ahogyan mi is szentül hittük akkor, hogy a mi megváltásunk sikeres lesz. Hátha nekik tényleg sikerül!? Üdvözlettel egy öregdiák, aki még nem felejtett: KIS LÁSZLÓ Az Ifjúság útján Bebetonozták a csapadékcsatornát A Dunacenter Kft. az út mellett levő távfűtővezeték környékén talajnedvesedés miatt helyszínelt így derült fény a bebetonozott aknára. Ilyesmire még nem volt példa! Hitetlenkedve mentünk ki a tetthelyre. Az aknafedlap eltávolítása után láttuk, hogy a bejelentés helytálló. A csapadékcsatorna-aknában (melynek mélysége 1,5 méter) 80-90 cm magasságú tömör beton áll. Megnéztük a közvetlenül mellette levő alsó és felső aknát is. A felette levőben állt a víz, az alsóban nem; ebből következtetni lehetett, hogy a beton teljesen elzárta a csapadékcsatornát Ki tehette? Kinek támadhatott az a hajmeresztő ötlete, hogy a feleslegessé vált (nem is akármilyen minőségű) betont egy akna mélyére süllyessze, nem számolva a következményekkel? Két lehetőség merült fel: ha földnedves betont engedtek az aknába, „csak” új aknát kell építeni. Ha mixer (folyós) betont, új akna és összefolyó építése szükséges és az elfolyt beton hosszában betoncsőcsere. A Dunacenter Kft kapta meg a munkát mert a többi kivitelező visszalépett Az akna kivésése után sejtésünk beigazolódott: az aknába folyékony (mixer) betont öntöttek, ami a csatorna betoncsöveibe is elfolyt A „végeredmény”: aknafedlap; akna-vésés; 50 m hosszban, 5 m szélességben az út felbontása; 110 m3 tömör föld, illetve törmelék kiemelése, elszállítása; 2 db csapadékcsatorna összefolyójának bontása; 11 db 4 méter hosszú 40-es átmérőjű betoncsőcsere; új csapadékcsatorna-akna és összefolyó építése; betoncsőtakarás; az út helyreállítása. BLATT ZOLTÁN előadó, műszaki csop. Még szunnyadnak a hajnalok- önriport -1992 decemberében kétpaksi gimista fiatal elhatározta, hogy létrehoz egy - a város diákjainak verseiből összeállított - antológiát A megjelenés időpontja, május 6., már közeledik. Most Kövi Gergő és Almási Anikó közül Gergő válaszol. R: - Hogyan jutott eszetekbe az ötlet, az antológia gondolata? KG: - Mióta iskolánkban, a Vak Bottyán gimiben megszűnt a tiszavirág életű Hiányjel! című diákújság, úgy éreztük, hogy nincs több olyan lehetőség, ahol a versíró fiatalok megjelenhetnének. Végül léptünk. Először egy irodalmi folyóirat ötlete merült fel, de ez elsőre túl nagy falat lett volna. így jött hát az antológia gondolata... R: - ...melynek címe Szunnyadó hajnalok. Honnan a cím? KG: - Közös ötlet volt Szerintünk jól kifejezi a kötet hangulatát Sok mindent belemagyarázhatnánk e két szóba - de minek? R: - A könyv úgy volt meghirdetve, hogy paksi diákok verseinek gyűjteménye. Ezzel szemben nem-paksit és nem-tanulót is találni fogunk benne... KG: - Úgy véltük, hogy a jó verseket bűn lenne kihagyni - és miért tagadjuk meg a lehetőséget egy tehetségtől? Mert már nem tanul? R: - Hány vers érkezett? KG: - Körülbelül 150-200 a város minden iskolájából. Látva ezt a nagy érdeklődést már a második antológiát kezdtük el tervezgetni... R: - Ki válogatta össze a kötet anyagát? KG: - Oláh Zoltánt kértük fel erre a nehéz feladatra, aki egyben előszavunk írója is. Nagyon hálásak vagyunk neki, hogy nevét adta vállalkozásunkhoz. R: - Ki támogatta munkátokat anyagilag? KG: - A városi diákönkormányzat alapjából és a Narancs Klubtól kaptuk az anyagiakat - az erkölcsi támogatók sora több oldalt is betöltene. Nagyon örültünk, hogy mindenhol ösztönzést és biztatást kaptunk. Záborszki Zoltánná (Rózsa néni) és Tarnainé Vida Gyöngyi tanárnő voltak még azok, akiket elengedhetetlennek tartok megemlíteni, hisz nélkülük sehol nem lennénk. Már álmodozunk egy másik megjelenésről, de ez még tényleg csak a jövő zenéje. R: - Köszönöm a beszélgetést.
