Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1993-01-13 / 1. szám

1993. január 13. 11 PAKSI HÍRNÖK- Ön hívő?- Hiszek, persze, hát ebben nőttem fel. Csak­hogy huszonhét éve vagyok már beteg. Ennyi idő alatt már a reményem is elveszett Talán ez a baj, ezért nem is éreztem semmit A lányom ked­véért jöttem el, az ő megnyugvására. Akad viszont aki izgatottan újságolja a hoz­zátartozóknak, hogy máris megszűnt az állan­dó fejfájása.- Azt mondják, aki nem hisz, az ájul el - ka­csint rám egy nénike, látva jegyzeteimet. - Tudja, lehet benne valami, mert ez az oldalam évek óta fájt most meg le bírok hajolni! A gyógyítás pedig folyik tovább, újabb és újabb csoportokkal. Látok olyat is, aki már harmadszor áll sorba a kenetért. Mert az emberek nagy része mégiscsak re­mél. Bizakodnak, mint az a kedves anyuka is, aki megkért, küldjem majd el neki ezt a cikket, s bármi információt amit esetleg megtudok Jim Sanderstől. Mindent megtenne a kislá­nyáért, aki súlyos mértékben rövidlátó. Lassan-lassan elfogynak a betegek, bár be­téved még egy-egy kíváncsi érdeklődő. - Én ugyan nem! Te csak fetrengjél! - hárítja el va­laki nevetve felesége hívását. Egy lelkész tele­fonszámot kér, mivel ő is boldogan elsajátíta­ná a gyógyító képességet mely „elvileg” min­denkinek adott... A kenetosztó is fáradt már, le-leül egy szín­padsarki székre. Ekkor nyílik alkalmam né­hány kérdést feltenni neki. Udvariasan vála­szol, de egy utolsó beteg kedvéért félbeszakít­ja a társalgást Aztán már nem is erőltetem a dolgot. Hiszen szemlátomást - s jogosan - vá­gyik inkább egy kis nyugalomra, egy kávéra, egy falat ételre, mint az én kérdéseimre.- Mr. Sanders, többször is hangsúlyozta, hogy a gyógyító erő nem az öné, ön csak an­nak közvetítője. Mikor és hogyan ébredt rá elhivatottságára ?- Már nagyon régen éreztem, de kezdetben nem vettem igazán komolyan. Azelőtt én is bűnösként éltem. Megtérésem után elmen­tem egy ún. bibliaiskolába, ahol több évig csak a Bibliát tanulmányoztuk.- Hihetetlenül zsúfolt a menetrendje. Szerte járja az országot, szinte mindennap máshol gyógyít; a legkisebb falutól a tőle sok-sok kilométerre levő nagyvárosig. Honnan és hogyan került éppen Magyaror­szágra?- Texasból jöttem. Annak idején Déri Já­nos meghívására érkeztem Magyarországra. Éppen ma van két esztendeje az első pesti gyógyításomnak. Szóval azt tapasztaltam, hogy még a templomjáró hívők sincsenek iga­zán tisztában a Biblia tanításaival. Ezért úgy döntöttem, hogy hosszabb időt töltök el itt. A gyógyításaimat - mint azt most tapasztalhatta - mindig tanítás előzi meg.- Elnézést, de akaratlanul is felvetődik a kérdés: Déri Jánoson miért nem tudott segí­teni?- Amikor először meghívott, még nem volt beteg. Aztán, hogy súlyosabb lett az állapota, megpróbálkozott ezzel a gyógyulással, de iga­zán nem vette komolyan. Nem hitt benne. Megkapta az első kenetet, s másnap már uta­zott külföldre, hogy megműttesse magát. Én ezt az erőt senkire sem tudom ráerőszakolni. Csak az kapja meg valóban, aki hittel befo­gadja.- A tanításaiban a Szentírást idézte, s ez az alapja az önök által készített tanító-gyó­gyító kazettáknak is. Ezek szerint újjászü­lethet, illetve meggyógyulhat valaki csupán a Biblia olvasása útján is?- Tulajdonképpen igen. De csak néhány ember képes erre. A többieknek tanítóra van szükségük, aki megmagyarázza a Szentírás szavait és segít eligazodni annak szövegében. Az iskolás gyereknek sem adják oda csak úgy a könyvet hogy nesze tanuld meg, amit kell... S bár számtalan kérdés torlódik még ben­nem, a riportnak itt vége szakad. Délelőtt még Pesten gyógyított, most pedig azonnal indul Pécsre. Viszi a kenetet. Vinnie kell. Mert a gyó­gyulásra áhítozók sokan, a kiválasztottak pe­dig kevesen vannak. P. E. Jim Sanders gyógyító összejövetelei: 1993. január 19., kedd, 16 óra: DUNAÚJVÁROS, DUNAFERR kultúrterem, Vasmű tér 1. Január 26., kedd, 16 óra: DUNAÚJVÁROS, DUNAFERR kultúrterem, Vasmű tér 1. Február 2., kedd, 17 óra: PAKS VMK színházterem Reschmayer a Kereszt utcában Ha december - akkor új élelmiszer­áruház nyílik magánvállalkozásban Pakson. így volt ez az elmúlt évben, ami­kor az S. B. S. Diszkont nyitotta meg ka­puit a paksi vásárlók előtt, idén decem­ber 7-én pedig a Reschmayer kisáruház kezdte meg működését a Kereszt ut­cában. Mayer István és Resch Klára üzem­mérnökök a műszaki pályáról váltottak át a kereskedelemre. A Paksról elszármazott háromgyer­mekes házaspár az idős szülők miatt tért vissza a gyermekkor színhelyére. Fel­mérve a kínálkozó lehetőségeket úgy döntöttek, hogy élelmiszer-áruházát építenek fel a családi telken. Tizenötmillió forintos világbanki hitel felhasználásával készült el a 256 m2-es kisáruház, a paksi Várszegi József épí­tész tervei alapján. A tulajdonosok elmondták: szolid árak kialakítására törekednek, arra, hogy a vásárlók minél szélesebb köré­ben váljanak ismertté Pakson és a kör­nyéken. Bíznak a környék forgalmában is, mert a kisáruház a németkéri út mel­lett helyezkedik el. Arról kíváncsiskodtam a továbbiak­ban, hogy teljesen ismeretlenül csöp­­pentek-e be a kereskedés rejtelmeibe. Mayerék elmondták: Kalocsán barátaik üzletében pillantottak be a műszaki pá­lyától teljesen eltérő világba. Ezekkel az ismeretekkel felvértezve fogtak hozzá az üzlet kiépítéséhez. Mára - vélekedett Mayer István - a különböző áruféleségekből szinte kíná­lati piac van, naponta 10-15 kereskedő jelenik meg portékáit kínálva. Ezért, a vásárlók érdekében választ­ják meg üzleti partnereiket, így szállíta­nak húst például a kisáruházba a né­metkéri Pesztericz Alajos vágóhídjáról. Az új kereskedők bíznak abban, hogy üzletük a vásárlók körében elismert lesz, a bő választék, a szolid árak és az udvarias kiszolgálás miatt. Mindehhez mit tehetnénk hozzá? — Úgy legyen. EÖRDÖGH GABI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents