Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-03-11 / 6. szám
1992. március 11. 5 PAKSI HÍRNÖK 30 km sétálás A paksi hajléktalanok Találkoztam egy fiatal asszonnyal, aki az átlagosnál nagyobb nyomorúsággal küzd. Nem ő az egyetlen, akinek problémája van, de neki se családja, se lakása nincs. Állami gondozott gyermekként került az élet küzdőterére a biztos támaszt jelentő családi háttér nélkül. Nem járult hozzá, hogy leíijam nyomorúságát. így rébusz marad az olvasó számára az, ami engem megdöbbentett. A paksi önkormányzat ideiglenes szállást biztosított neki és még néhány hajléktalan társának. Együttérzésem vitt el az éjszakai szálláshelyre, ahol meleg és sok panaszszó fogadott. Vannak, akiknek a házukat árverezték el. Egy idős bácsit a családja dobott el magától. Van, aki egyszerűen mindent elivott. Panaszuk vélt vagy valós igazságát keresve kértem beszélgetésre a 27 éves fiatalasszonyt.- Erzsébet, mit jelent az, hogy hajléktalan vagy?- Hát azt, hogy nincs senkim... Nincs hol laknom, s van egy alkoholista férjem.- A férjed hol van most?- Jaj, csak azt ne...! Jó lenne, ha azt nem írnád le!- Hogyan telik el egy napod?- Hááát.... reggel hét órakor kimegyek a szállásról. Lemegyek a Duna-partra, s ha nagyon fázom, akkor a Hangulatban megiszok egy forró teát. Meg a buszpályaudvar, ami menedéket tud adni... Ugyanígy vannak a többiek is. Ha van pénzük, akkor a kocsma. Élelmünk semmi nincs, csak egy vacsora. Szóval..., és aztán eljön a háromnegyed hat, akkor lehet bejönni a szálláshelyre. A háromszoros étkezést egyszerre oldjuk meg egy nap, és hirtelen megterheljük a gyomrunkat. Azért 30 kilométert gyalogolni egy nap, hogy meg ne fagyjunk, az egy kicsit sok. Fürdés, mosás, tévénézés... és mindenki fekszik le, hogy erőt tudjon gyűjteni a következő napi 30 km-es sétáláshoz.- Hányán vagytok a szálláson?- Jelen pillanatban hatan.- Véleményed szerint, most hány paksi hajléktalan van?- Talán 20-25-en, ám, ha jobban körülnéznének az emberek, lehet, hogy többet is találnának, mert vannak, akik a Duna-parton alszanak.- Erzsébet, kiknek kellene jobban körülnézni?- Hát? Elsősorban a rendőrséget kellene megkérni. A tévében láttam, hogy külföldön a rendőrök összeszedik őket és elviszik oda, ahol melegedni tudnak.- A szállásra nappal nem mehettek?- Nem. Kivéve, ha valaki beteg, ő és az ápolója.- Úgy érzed, törődnek veletek?- Nem is tudom. Jó lenne, ha törődnének velünk és nem néznének ki bennünket az emberek. A Gabika, ő igen és a Lajos úr is.- Kik ők?- A Lajos úr az egyik gondnokunk, a Gabika pedig a családsegítő csoportnak az egyik... hát ő egy jótét lélek, akihez bizalommal lehet fordulni, amikor nincs pénz. Ugyanúgy, mint a Lajos úrhoz, ő tényleg szívén viseli azt, amit elterveztünk az embereknek, hogy létrehozzunk egy klubot, ahol nappal is lehet lenni s ahol megpihenhetnénk.- A városházán is akarják a klubot?- Nem tudom, de nagyon szeretnénk, ha akarnák...- Családod van?- Ez nagyon fájó pont. Nem szeretnék róla beszélni.- És munkahelyed?- Rokkantnyugdíjas vagyok és a határozat szerint nem vállalhatok munkát... Amit itt tudok segíteni, azt megteszem, elsősorban a társaimnak, akik betegek.- ők sem dolgoznak?- Hárman vannak munkanélküliek és hárman vagyunk nyugdíjasok, de most már hamarosan két embernek megoldódik a helyzete. Úgy néz ki, hogy külföldre mennek dolgozni.- Véleményed szerint külföldön nincs munkanélküliség?- Hát... szerintem van. * * * A városházán Bor Imre polgármester úrral beszélgettem. Arra kerestem választ, hogy kik és hogyan segíthetnének a hajléktalanok keserű gondjain.- Polgármester úr, azt tapasztaltam, hogy a hajléktalanok lelkileg legalább olyan sérültek, mint testileg. Anyagilag is a mélyponton vannak. Eddig ez kit érdekelt és hogyan próbálták megoldani?- A működési szabályzat szerint nem tartjuk kizártnak a további segítséget. A családvédelmi csoporton keresztül segítjük őket és velük együtt kell a hajléktalanoknak is megoldani a feszültséget Ők esetleges munkalehetőséggel és tanácsadással segítik a hajléktalanokat. A lelki problémák megoldásában a hitközösségek vállalhatnának szerepet.- Milyen segítséget nyújthatnak ebben a hitközösségek?- A hitközösségek azok, akiknek a segítsége számottevő lehet ha felvállalják. A polgármesteri hivatal az alapvető problémák megoldására hivatott, amit meg is tett. Ebben a hitközösségek nemigen tudnának részt vállalni, viszont lelki területen igen. A hajléktalanoknak is, és ezáltal nekünk is...- Felkészült-e a hivatal arra, hogy az esetleges szaporodó hajléktalansággal is szembenézzen?- Igen, felkészültnek érezzük magunkat. Amikor létrehoztuk a szállást, már akkor több férőhelyről gondoskodtunk. Bár ezt nem tartom reális veszélynek ebben a városban.- A hajléktalanok szállása napközben is fűtve van. Megoldható lenne-e az, hogy ők nappal is ott tartózkodjanak?- Elvileg igen, most foglalkozik a hivatal ezzel a problémával. Itt a gondnokok alkalmazását, létszámuk növelését is figyelembe kell venni. Ez viszont azt eredményezné, hogy ők nem éreznék magukat ösztönözve a munkahely keresésére és az állandó lakásproblémáik megoldására. A tékozló fiú története jut eszembe, aki mindenét eltékozolva jutott el a moslékos vályúig, ahol rádöbbent állapotára. Nem másokat hibáztatott, hanem önmagát. Vagyis: megtért a gondolkodása is és a lába is. Elindult a biztos támaszt jelentő atyai ház felé. Örök igazságként beszélünk arról, hogy a romlás lejtőjén haladó tékozló fiúkat nem szabad ünnepi ebéddel traktálni, hiszen akkor sohasem érkeznek el a moslékos vályúhoz, ahol rádöbbenhetnek saját nyomorúságukra. A nyomorúság az élet legjobb tanítómestere, és bölcs az, aki tanul is belőle. Csak a kevély és felfuvalkodott ember mondhatja el, hogy 6 sohasem kerülhet nyomorúságba. A kevélység és a felfuvalkodottság azonban a megromlás előtt járnak. S ami romlott, az lapátra kerül, onnét pedig a szemétre. Ne nézzük hát el mások nyomorúságát akkor, amikora moslékos vályútól akarnak eljönni, s ha valóban így is akarják. Még egy fontos dolog, amiről beszélni kell. Azt ma már világosan látják és érzik sokan, hogy az ember nem csupán egy materiális lény, akinek elég az ünnepi asztalról vagy a szemetes kukákból elővett kenyér, hanem szellemi és lelki tulajdonságai is vannak. Ebből adódik, hogy: „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden igéjével” Lk: 4,4. A jól táplált lélek jól táplált testben harmonikus emberré válik és alkalmas lesz arra, hogy országának építő eleme legyen. BERKES SÁNDOR
