Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-03-11 / 6. szám
PAKSI HÍRNÖK 6 1992. március 11. Imre utca 1. A képek önmagukért beszélnek és sajnos ez is a városképhez tartozik. Mit sem számít a polgármesteri hivatal közterület-felügyeletének munkája, ha vannak olyan emberek, akik fittyet hánynak a törvényre, a rendeletre... Az emberek azt mesélik, hogy mióta ellopták a Retek utcában a kakasokat, azóta hajnalonként nincs kakaskukorékolás az utcában. Ez is valami... A fotók Ruff János portájáról készültek. Kutyabaj? Mint magam is lakótelepen lakó ember, évek óta figyelem, hogy küszködnek lakótársaim az összkomfort elidegenítő kényelme ellen: a házak előtt kis kertek, saját kézzel fabrikált kerítésekkel, gondosan körbeásott fákkal, bokrokkal. A város által fenntartott és gondozott parkok 1-2 éve benépesültek növényekkel, tavasszal szépen kizöldült már a fű és - játszótér hiányában - szinte minden lehetséges helyen gyerekek rúgták a labdát vagy kicsinyek homokoztak a papák által készített homokozókban. Körülbelül egy éve megbomlott ez a szép, természetes rend: házunk előtt a parkot - először csak esténként - elfoglalták a kutyás gazdák. A fajták sokfélesége a figyelőt elkápráztatta: német- és skót juhászok, dobermann, német dog, rövidszőrű német és magyar vizsla, ír szetter, spániel, uszkár és pekingi palotakutya rángatta a gazdik (többnyire gyerekek) kezében a pórázt. A kis focisták helyett fokozatosan a kutyák vették át a helyet a parkban, amelyeket most már egyáltalán nem tartanak pórázon, belepiszkítanak a homokozóba és a virágágyásokba. Míg a kis gazdák egymással vidáman beszélgetnek, a kuyák gyakran összekapnak, reggel, este nagy hangzavart keltve. Mielőtt a kutyatulajdonosok megkövezésemet követelnék, szeretném felhívni a figyelmüket egy könyvre: 400 tanács kutyakedvelőknek. Ennek egyik fejezete a következő címet viseli: Amiket a kutyavásár előtt jól meg kell fontolni. Ennek 10. pontját idemásolom: A bérház - gyakran be sem kerített - előkertje, parkterülete nem arra való, hogy ott a kutyát szabadon futkároztassuk. Én is így vélem: a házak közti kis zöld terület hadd legyen a gyerekeké! Csak 200 métert kell gyalog megtenni, hogy az ürgemezőn szabadon futkározhasson a kedvenc kutya. (Nemrég láttam, hogy a lakótelep egyik nagy kerttel bíró családi házából a gazdi átzavarta skót juhászkutyáját a bérházak közötti parkba, hadd szaladgáljon.) Tudom, idő kell ahhoz, hogy a kutyatartás kultúrája (is) kialakuljon nálunk, hogy a gazda (mint a „művelt nyugaton”) kötelességének érezze az elhullajtott „névjegy” eltakarítását. Tudom azt is, hogy nemcsak a kutyák szemetelnek. T udom, nem lehet tiltótáblákkal megoldást találni (az agyakba nem lehet kívülről tiltótáblákat beállítani) minden problémára. Ezért inkább azt kérem - ha megengedik - a kutyás gazdáktól, a gyerekektől, a felnőttektől, hogy óvják szép környezetünket, hiszen nekünk lenne szép; a közterület fenntartó vállalattól pedig azt, hogy - amennyiben van ilyen - szerezzenek érvényt a tiltó rendeletnek is! De jó lenne, ha a tavasz tiszta, szemétmentes parkokba jöhetne el a paksi lakótelepen is! kj.
