Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-12-16 / 26. szám
1992. december 16. 9 PAKSI HÍRNÖK Deák Ferenc Paksra érkezésekor néhány órára lepihent A gyereksereg közben szívszorongva várta, mikor tárja ki dédnagybátyjuk, megszokott széles mosolyával gyerekszobájuk ajtaját mely az udvari szárnyon húzódó, tágas, bolthajtásos terem volt előtte a szép és tágas árkádsorral. A forró ölelések és pusziszkodás után mind a 14 szem Deák hatalmas táskájára szegeződött s ágaskodva lesték, mi minden fog onnan előkerülni. Mi fogja továbbgazdagítani szegényesnek éppen nem mondható játékállományukat A nagybácsi mindig ügyelt arra, hogy szép, tanulságos, egyben hasznosan foglalkoztató tárgyakkal lepje meg az apróságokat Egy alkalommal többek között elhozta nekik Európa nagyvárosainak képeit A panorámaszerű összeállítást személyesen mutatta be nekik, mindegyikhez tanulságos magyarázatokat fűzve. A szép nyári délelőttökön előállt Szeniczey, messzi földön híres két négyes fogata, hogy kivigye őket a hidegvölgyi présházba. Deák Ferenc úgy vélte, a legnehezebb politikai vívmányáértsem kellettannyira megküzdenie, mint a gyerekeknek a két kocsira való elosztásáért Hisz természetes, hogy mindegyik az ő kocsiján akart ülni. Végül úgy oldották meg a nehéz feladatot: aki kifele vele ment az visszafelé a másik kocsira ül és fordítva. Ha pedig tehette, gyalog tették meg a gyerekekkel a mintegy kilométeres utat Kint a szabadban elgyönyörködött a gyerekek játékában. Különösen azzal szerzett nekik örömet hogy titokban az alacsonyabb gyümölcsfákat a hegyen teleaggatta sok sárga mandarinnal és piros naranccsal, a bokrokban pedig cukros zacskókat rejtett el. Elképzelhető, mennyire magához édesgette Deák a rokon gyerekeket ezekkel az ajándékokkal, melyek között számos akadt amit saját maga faragott Ha pedig rossz, kirándulásra alkalmatlan volt az idő, híveit az árkádos folyosón gyűjtötte össze és a gyerekek szórakoztatásáról kedves adomákkal gondoskodott „Na ki tadná közületek megmondani, hogy híuták Herkules feleségét? Ciliké váltig erősítgette: Dejanirá-nak Deák huncutkodva rásandított, hát kis csacska, ha a férje Herr Kules volt, hát akkor a felesége nemde csak Frau Kules lehetett?” Mivel a gyermekek németül is jól tudtak, nagyot nevettek a szójátékon. Egy másik alkalommal apró szalmaszékeiken körbeülve várták a dédnagybácsi újabb adomáját Előtte kifaggatta őket tanulmányaikról, sőt a nevelteltési rendszerük felől is érdeklődött Majd kis szünet után az ő tanulóéveire emlékezve beszélni kezdett „Bizony rólam is valamikor azt híresztelték, hogy én egykoron rossz tanuló lettem volna, pedig ez nem áll, mértén mindig szorgalmas voltam, sőt igen sokszor segítettem tanulótársaimat a dolgozataik írásánál. Az is igaz, hogy tanáraim közt, a piaristák gimnáziumában volt egy jóságos lelkű öreg prior, aki engem ugyancsak szeretett, sokat foglalkozott velem külön is. Sőt, ha tanulmányaimnál valami nehézségbe ütköztem, azonnal hozzá folyamodtam és kértem segítségét, amit 6 mindig szívesen meg is tett. Ez a jó öreg prior meghalt Jött utána egy másik. Ehhez is egyszer segítségért folyamodtam, de röviden elutasított ezekkel a szavakkal: Fiam, van neked elég eszed, hogy te magad is megoldjad a feladatot, csak vesződj vele!Persze, ezt eleinte igen zokon vettem, pedig éppen ennek az embernek köszönhetem, hogy megtanultam önállóan gondolkodni és saját erőmre támaszkodni.” Magánéletének e néhány harmatcseppje, amelyet rokonsága A másik szomorú paksi emléke Deák Ferencnek: nem vehetett személyesen részt a számára legkedvesebb Szeniczey gyermek Stefánia, Daróczy Tamással kötött esküvőjén. Erről maga így írt 1866. május 2-án keltezett levelében Pestről: „Kedves Húgom! Szívemből óhajtottam boldogságod ünnepének tanúja lenni, de hűlés következtében megbetegedtem, egy hétig naponként lázam volt, mely ágyba ugyan nem döntött, de mégis elkínzott. Most már lázam ugyan egy hét óta teljesen megszűnt; egészségem még nem állott egészen helyre, de tetemesen javult Azonban útra menni még nem merek, mert a hatvanhárom év nagyobb óvatosságot kíván. A távolból fogadd el tehát atyai szeretettel adott áldásomat Isten boldogítson szent frigyetekben, enyhítse az élet bajait fölöttetek, sokszorozza örömeiteket, s adja meg azt, mi nélkül nincs boldogság, a megelégedést Tamást szívből ölelem, bocsásson meg ő is, szülőid is, hogy amit oly szívesen tettem volna, teljesítenem lehetetlen. Csókollak valamennyiőtöket szerető nagybátyád DEÁK FERENC.” Deák Ferenc nem valami megkülönböztető kegyből szerette Stefániát a legjobban. Hisz Stefánia felnőve, franciás műveltségével kiemelkedett testvérei közül, humanitása, emberszeretete, segítőkészsége a város első asszonyává emelte, ajtaja mindenki előtt nyitva állt Szívesen látogatták a neves fővárosi művészek is kultúrrendezvényeit többek között Lotz Károly, körében hintett el Pakson, szájról szájra járt a Szeniczey-testvérek közt felnőtt korukban is. Tőlük, a még élőktől hallotta annak idején a Paksi Állami Polgári Fiúiskola igazgatója Balassa Sándor is, a fentiekben az ő hiteles szavait tolmácsoltam. Deák Ferenc paksi látogatása azonban nemmindigvoltfelhőtlen. A legszomorúbb viszontlátás szeretteivel egy őszi borongós napon, 1853. október 13-án történt, amikor szeretett nővére temetésére utazott le. Ennek emlékét napjainkig őrizte az a vörös márvány sírkő, mely később kettétört Kérésemre kijavítás céljából félretették ugyan a kápolna bejárata előtti tér egyik zugába, de sajnos sírkőselejtezés során ennek is nyoma veszett a Kálváriáról. Kétségtelenül a paksi Kálvária temető legpatinásabb, országos jelentőségű műemlék-sírjele volt melyen az alábbi szöveg állt: aki arcképet is készített róla, Ybl Miklós, az Anna utcai kúriájuk (volt polgári leányiskola) átalakítója, Liszt Ferenc, ki azzal is megörvendeztette, hogy zongoráján játszott stb. Deák Ferenc paksi családi környezete tehát méltó volt hozzá. Ezt ő azzal hálálta meg, hogy az itteni honfitársaiban elhintette azt a szellemet, mely végül is a megbékéléshez vezetett Deák Ferenc paksi tartózkodásainak harmadik színtere a Paksi Kaszinó volt. A hagyomány szerint Pest-Pozsony-Paks lehetett az a „három” híres P betűs hely, ahol a legelső magyarországi kaszinók nyíltak. Az olasz eredetű casino (házacska) társaskör, zárt egyesület volt vagy az összejövetelek céljára szolgáló épület, helyiség, terem. Gróf Széchenyi István felismerte a kaszinó nagy jelentőségét a nemzeti közszellem kialakításában. Az ő kezdeményezésére elsőként alakult meg a Pesti Casino Egylet majd ezt követte harmadikként, 15 év múlva, 1842-ben a Paksi Kaszinó Egylet megalakítása. Deák Ferenc amilyen hajthatatlan volt elveiben, annyira engedékeny és mérsékletes társalgási modorában, mindenkinek a véleményét akceptálva, esetleg kommentálva szellemesen. Maga is úgy látta, hogy paksi híveivel való találkozásra a kaszinó a legalkalmasabb hely, hol igyekezett a különböző politikai nézeteket vallók között egyetértést teremteni. Paks a megye egyik gócpontja volt, ahova vasút hiányában váltott lovakkal indultak hosszabb kocsiutazásra a távolabbi helyekről. A hajózás megindítása után, 1846. július 22-től pedig különösen kiemelkedett közlekedési jelentősége. Idekocsiztak messze vidékről hogy innen hajón folytassák útjukat Pestre. Nemcsak a beszálló vendéglőben szálltak meg, hanem a jó barátoknál, atyafiaknál, ismerősöknél is. Este pedig a kaszinóban adtak egymásnak randevút Itt aztán közvetlenül a „haza bölcsétől” hallhatták a békés kibontakozáshoz vezető, általa képviselt útmutatásokat Érdemes tehát ráfigyelni, kik is voltak a királydaróci Daróczy Zsigmond paksi plébános által megalapított Paksi Kaszinó rendes tagjai az 1840-es, 1870-es években. Az alapítók közül még élt a ’60-as években: „Szeniczey Ferenc közbirtokos, az örökké vidám postamester, Deák Ferenc atyafia és a többiek: Barta Adolf ügyvéd, a paksi zsidó hitközség világi elnöke, öreg Daróczy János, biritói kuriális közbirtokos, Egerer János és József paksi közbirtokosok, Fórián János a város nagy tekintélyű első bírája, Forster Ernő közbirtokos és ’48-as kapitány, báró Jeszenszky Kálmán, (Folytatás a 10. oldalon.) A nagyszálló emeletén működött a kaszinó, a Deák-párt Tolna megyei központja nemeskéri KISS JÓZSEFNÉ született kehidai DEÁK JOZEFA elhunyt 1853. október 13. Hálás Emlékül Emeltette Szeretett Lánya kisszeniczei SZENICZEY FERENCNE Újította: a DEÁK FERENC EMLÉKBIZOTTSÁG 1927. június 12.
