Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1992-12-16 / 26. szám

1992. december 2.

3

’92 TÉL MELLÉKLET

BALOGH ANTAL

November 2.

Rátok gondolok ma, Tiétek az estem Minden porcikámban megremeg a testem Kik ha hallotok most, suttogjátok nevem Örök idők rabja, elveszítem fejem.

Nektek ajánlom fel e néhány bús sorom Túl a képzeletben meghaladtam korom Várjatok rám nagyok, nincs messze az óra Mikor megtérhetek hosszú nyugovóra.

S még ha oly kicsi is mivoltom a létben Ismerem honotok agyam velejében Összekapcsolt világ, párhuzamos csoda Hol ravatalozó a szép szülőszoba.

Érdekes nem tudnom, honnan is indultam De e földi zajtól nagyon elfordultam Célegyenesemet régen belém verték Mára csak az éltet, lelkem elígérték.

Újonnan elpusztult ÉN, hát szülessek meg! Tétova szellemnek Ti adtok értelmet Összes fájdalmaim áldott, öreg papja Ritter János „Rajz”, 1986. - 19x19 cm Soha nem volt ily kín a Halottak Napja...

KASZÁS ZOLTÁN

Küzdelem az elmúlásért- In memóriám K. L -Ó, meddig, Uram, még meddig kell görgetnem szikládat homlokomon verítékkel, hátam fölött porfelhővel?

Ó, meddig, Uram, még meddig kell görgetnem szikládat

az élet reményének ormáig,

hol szívdobbanásommal ragyog Napom?

Ó, meddig, Uram, még meddig kell az utolsó lépést elbotolnom s a sziklával lebucskáznom: hol lent, hol fent gurulva;

lebucskáznom a Vég farkastorok völgyébe?

Még meddig kell sziklába rejtőzött akaratod görgetnem, bízván a csúcson túli lejtőben, bízván a gyógyulás túlnani megnyugvás völgyében, Ó, meddig, Uram?

Még meddig kell hinnem életerőmben, hogy győzhetek, hogy legyőzhetem a sziklát, s a csúcsra hengeríthetem,

Ó, meddig, Uram?

Még meddig kell a halálba gyengülő szívemről legurítni az egyre növő víz-sziklát, míg már nyálként kibuggyanjon számból,

Hogy megleljem végre e sok értelmetlen szenvedés után a tavaszi földszagba burkolózó, lemondó megnyugvás inneni völgyét,

Ó, már nem kell, Uram, ugye nem kell, már nem...

Dunaszentgyörgy, 1992. november 9.

Korpácsi Ferenc: Sámson