Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1992-01-29 / 3. szám

PAKSI HÍRNÖK

4

1992. január 29.

Az arany, folyóvizeink föveny torkolataiban bőven találtatván, már a rómaiak idejében a bennszülött

Qliadok által nyeretett... ’ (Egyetemes Magyar Encyclopaedia, III. k. 698. o. Pest, 1861.)

N. LÁSZLÓ ENDRE

A honi aranymosás rövid története 3.

Az erdélyi Aranyos folyó fövenyében levő kincsről valósággal csodákat beszéltek, s tegyük hozzá, hogy nem alaptalanul. Ismerkedjünk meg hát vele, legalább nagyjából!

„... Aranyosszék, amint nevét'az Aranyos folyótól nyerte, úgy annak főbb része is e folyam vidékén helyezkedett el, azért mindenekelőtt magát a névadó folyót tesszük vizsgálatunk tárgyává, főleg folyamvölgyének azon részét, melyet Aranyosszék foglal el.

Arz Aranyos legrégibb latin neve Crisola, későbbi Auratus; latin és magyar neve egyaránt aranytartalmától ered, mert aranyerekkel dús hegyek közt hömpölyögvén, homokja mindenütt aranyport tartalmaz, oly nagy mennyiségben, hogy amint Fridvalszky mondja, az Aranyos porondjának rendszeresített mosásából több aranyat lehetne nyerni, mint a sziklákból való terhes és bizonytalan bányászat által...” (Orbán Balázs: Székelyföld, 335. oldal, Budapest, 1982.)

A Habsburgokat egyre jobban érdekli a Kárpát-medence aranya. 1722-ben III. Károly halálbüntetés mellett megtiltja a zsidóknak, hogy a bányavárosokhoz 7 mérföldnél közelebb menjenek. Ez a tilalom egészen 1848-ig érvényben maradt. (1780-ban még a bányászrészvények vásárlásától is eltiltották őket!)

Nagy tudósunk, Bél Mátyás Notitia Hungáriáé novae historico-geographica (1735) című munkájában a dunai aranymosásnak egy ma már - sajnos - teljesen ismeretlen és egykor jól jövedelmező módozatát említi:

„... Valaha a lakosok az aranyat a fövenyből mosták ki vidékünk egy részében, amely foglalkozás után, mely most el van hanyagolva, más keresményen kívül, ebből is gazdagodtak. Főkép Csallóközben a vajkaiak minden megerőltetés nélkül, s nem is huzamosan dolgozva, vagy a munkára nagyobb gondot fordítva, gyarapodtak. Az aranyművesek, pozsonyiak unokái, akiknek ősei a Dunán fölfogókat helyeztek el, gondosan megépítve azokat, 'annyi aranyat termeltek ki a fövenyből, amennyi a gyár számára szükséges volt, sőt még többet is...”

PARIA THERESIA DEI GRATIA ROMANORUM lMPERAlKIX, 1 AC HUNGAIil/E, BOI1EMI/E, DALMATI/E, CROATIAN, SCLAVONITQUE Ox.! REGINA. ARCHI- DUX AUSTRIA,-------------------------- ------------------- ----------- -. DUX BURGUNDI/E, BRABANTI/E, STYRI/E, CARINTHI/F. , & CARMOLI/E^ COMES HABSPIIRGI , FLANDRIA , TYROL1S , & GORIT1.E.

' " " if, CondmonB , Digmtati» , Otfkii ft Pnarunoiuz homimbui , frgnantcr

i&tj, Magnificii iron F-grtgii« , ic Nobüibu«, nec non Prudouibu» ac Circum, torn dcmum Univcriiianbus Przlatonitn , Baronum , Magnatum, ft Nob*mrá Comuaruurn ; Non fccia I ober arum , ac Rcgianim Civiuium , Pra- Hudicibut Magiftri« Gtiun, Scitaionbua, & Jurám Gvibu* , ac Infcnoru

■ Noftrn unirerta , ft lingula cujuccunqoc Slant« , G radii« , Hoi ■ Fiddibai NoftTM Rcrocndn, Hononbilibin , SpeOabdibui acMa,

«oá, Soprani«, & Vict-Cominbui, Judicibu» Nobdium, ac Juraii« AüdTorJx urn, pnefau Rcgm Noftn Hunganr, Partiam^oe ódon umoarum , qoc Jcgixrorum Diftnftuura , ac Oppulorum , Vdlarum non, ac PoflclGonum

ujuicunquc Ordinii, ft Condiuomt hominibw in prrmcmorato HzreduarC Nollto Hungária Regno, St Parnbot eidem anno is dogennbui, ac ct... TOfiaubiH Subdins Noftn« , przicnic« left uni, St leg! audiruris , am qoécuoquc modi) normám habiruns faJutoa, & granam Nollram Cz£areo Reim»- Quandoqindem in compeno haberour , non modo Danubium , Drjvum iron , ft Sarum , £ed St alio«. per Regna Noftra llungariz, Croauz , I c Sdaromz decurrcncca Flurio«, St Riro«, fub Sabulo oiam Aurum iccizJ ducere . indeque ad extrahendo« cprsmodi fub aqua , St Sabulo abfconiliot , abique daia opera fuapti narura inaitiier dcHuonei Thefauroa, bcridii ordiuilTcmus : tie non modó in loci« FUcalibm prxlibaiorum Regnorum -.'oftrorura , Nobii immediaii fubfcOu , rcriim etiam in pnrztorum quoqie Dommorum terreftnum fimdu , ubi niminim commoda atfulgo occaJio , -otura Auri inftuuarur, ided eandcm publico imprutus profuturam, fequenj Modalitare promorendam clonemo detemunanmuj . ui fi purarus Donuius iciTtftiis , in fundo fuo Auri Loiuram per fe , aut fuo« ad id conftuuenlos homines exocere rdit, eandcm exerceai quidem , Lorum mbilomuiui A arum, porta id, quód Domuius terreftn« in proprium nefott ufiim con rat ere relict, locum quantum in proio , pro qualitarc St puntate Auri Loti , egulaio , utpote iu Regno Croauz , ad Draium Fluvuim , quo euarn f-egrldioum, RAct-Kanifa , Demye , A Vidorcea Ipeclat, in Pnndcie umus Aurei. *cn in Ugató , feu rctó ui Pulvere, puro autem , ft bene mondám dwomm Rotcnoru.n, St quadraginta qoinque Guciferorum , Ad Danubium pomi duo■nm Plorcnorum, triginta Cruciioorum ; In rcliquis demiun Regni Hungarii parobus duorurr láitcm Flotenorum in Przemptionem .trario Nollro deferre :cncatur, priratu autem Dommn terreftriliu« ejusmodi Aun luunram in brsdo fuo octette nolentibu« aut imermictemibo« , cadcm per Fifcum Noftrum Reguim medió ad id conftuuaidorum hominum , ex Nobu Competence Soprano Jure tcrritoriali , St Vi- Regalium Principis , inter qua oiam e)U«modi Locwa Auri reputanda eft, przmilia erga Dominos terrcllie«, aut corundtm Otficialci, pczfouium exhibiuone, alTumatur, St exerccatur ; Przterci bcnigcu Men«, it \ oluntas Nullra ca eft, ne Auri Lotixe« Ins Patcutalibus prordi, St prrmuniti quoquö modo, St fub quocunque Prztextu turboitur, aut direxcruiar , quui potiiis mdem eo in pallu omius nccclfana alfiftcncia przbeacur ; Omnes donum , & (inguliAun Lotores, Ixxiirn Aurum, ndi idem Domini toteftrei, in proprium ; un przmilTum eft) ocedTanum ufum conrataint, pro pane, St ad rationem rfzarii Noftci, przriö modó in Ptzcmptioncm, ie Oihcialibus medio Camera Noftrz Hungarico- Aulicz, St refpefliré Camerarum, Omciorumque Noßrorum Monta- 11unganz Infcnotibus St Supcnonbus babitorum deoominandis coofignare norerim , Pretium pro qualitate Auri fupe• -mi,| mora reccpturi , EA fub indignatifioe Noftra pnrcautd ; ne fumle Aurum Lotum eland dinié extra Noftrum lluoganz Rcgnum Hzreduanum . confnrmitcr etum ad Articuhim Ceptuagcfirsun fccundum , Amu Mülefuni Scxcentcfuni quinquagdimi noni. aliisque defuper tanoiM Lege» fcib Pctna eoiihfeationn per quemeunque demiun przraricetur. ex port our, aut alió modo etiam in Regno dilhahaiur. Quibu« pro Publico . Pnracorun^ue emmodo. St bono talue. per No« refoluti.. ft nM ordmacu , Vobu. ac Vcftrum fuigulu. quibus fupra. harum ferie demento,

bmul ac Smucer cotunmiinus, ft mandamm . qu"—— kJ--‘ " - - ’ - ---- - *•'-'>

medio Veftn indilati pubbeare , eandanque tam

implcri curare debcacis , ac tcncamim. Datum ui _ ___________ nu

mo Sepöngentifunö quadragefimó nood. Reguorum Noftrorum I lun-aciz, Bobcmix A

MARIA THERESIA.

a Axxó No-.O.

CcrvvvzA> eft o-p o-Lat-civ^ 1-4e Cnmr* I mnolilm dc NadistL

Mária Terézia - aranymosással foglalkozó - egyik kisebb pátenslevele

Mária Terézia - bár uralkodása alatt a bányák termelése tetemesen emelkedett - igen nagy fontosságot tulajdonított a folyami aranymosásnak, s több rendeletet adott ki az aranymosással kapcsolatban, ami nagy tétellel gazdagította a kincstárat. Nagy pátensleveléről majd külön fejezetben írok, itt csupán más rendeletéinek két részletét említem:

„... Aranyat mosni a folyóvizekből, patakokból szabad akárki határán, s az ily móddal élő residentiátlan emberek a király jobbágyainak tekintetnek; kötelesek azonban keresményüket a király aranybeváltóinál beváltani...”

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben VII. kötetében - többek között - ezt olvashatjuk:

„... A bányászokat és arany mosókat sok helyen nemcsak a földesurak, hanem a vármegyék és a szász székek hatóságai is zaklatták. Ezeket Mária Terézia figyelmezteti az 1747-ik évi VI. erdélyi törvénycikkre, mely szerint a bányahatóságoknál bejegyzett bányászokra és az aranymosókra a megyei és széki hatóság jogköre nem terjed ki...” Ugyanitt olvasható: „... Körösbánya körül nagy mértékben folyt az aranymosás...”

Királyainknak és fejedelmeinknek mindig gondjuk volt rá, hogy üldözzék az aranycsempészeket és az arannyal üzérkedőket A bányák kihozatalát még úgy ahogy ellenőrizhették, hiszen már nagyon korán bevezették a bányászok igencsak alapos motozását (alulról is!), de az aranyászokat már nehezen, s így biztosra vehető, hogy azok a mindig lényegesen jobb árat fizető feketepiacon értékesítették munkájuk eredményének legnagyobb részét így aztán hiába születtek az újabbnál újabb, szigorúbbnál szigorúbb királyi rendeletek, a feketekereskedelem és a csempészet vígan tovább virágzott A Mindenes Gyűjtemény 1790-es számában olvashatjuk:

„... A Tsalló-közben, Gyönyünél, Komáromnál és azután Esztergomnál, harmintz, negyven embert is lehet eggy rakásban látni, a kik a Duna fövenyéből aranyat mosnak ki... Az arany mosóknak nagy büntetés alatt nem szabad azt másnak eladni, hanem tsak a Kamarának, s meg van határozva minden latnak illendő ára...” Ugyanitt olvashatjuk: „...alig lehet akárhol is eggy kétfontnyi homokot vagy fövenyt felvenni, hogy abban arany ne volna...” (154. oldal)

Komárom vármegye 1791. évi közgyűlési jegyzőkönyvéből idézem: „... Az aranyászok az aranyat és ezüstöt nem másoknak, hanem egyedül a cs. kir. Bányatisztségeknek adhatják el...”

Közben a Tisza fövenyéből is mosták az aranyat „... Flosszúmezővel átellenben a Tisza jobbpartján fekszik Körtvélyes község, a megye egyik legszebb völgyében... A múlt század első felében és a későbbi évtizedekben is e községben, úgyszintén Lonkán, Farkasréven, Felső-Visón, Técsőn, Visken, Fluszton kincstári telepítvényesek a Tisza partjain aranymosásra alkalmaztattak...”

Erről Schmidt László bányafőnök írja:

„... A máramarosi aranymosás... a múlt század eleje óta legmagasabb helyről kiváló figyelem tárgyát képezte, a mennyiben az 1712. és 1724. évi legmagasabb határozatokban amikor tudniillik VI. Károly királyunk uralkodása idejében Magyarországon az aranymosások üzembe vétele elrendeltetett a máramarosi már fennálló aranymosás fejlesztése az állami bevételek gyarapítása szempontjából kimondatott...”

1727-28-ban - Aranyász Sándor által betanított - sóvágók és jobbágyok foglalkoztak itt aranymosással. 1730-ban két helyi aranymosó 188 pizeta (940 gramm) mosott aranyat váltott be a rónaszéki sóbányahivatalnál, pedig az aranyászok már akkor is a feketepiacon értékesítették mosott aranyuk legnagyobb részét.

Hogy az arany kárba ne vesszen(?), s a rendszertelen aranykitermelés „ne csonkítsa a királyi jövedelmeket”, Erdélyben és a Felső-Tisza vidékén - nem egyszer erőszakos - telepítésre került sor. Az ország területén szerteszét kóborló cigány aranyászokat, „residentiátlan embereket” telepítették ezekre a helyekre. 1731-ben már huszonhat ilyen aranymosót küldtek Máramarosba. Fridvalszky (nevét mindenütt másként írják) erről így tudósít: „... Az aranyszedők tavasszal vagy ősszel, előző áradások után, mossák a fövenyt s ezen módon aranyat szemelnek ki... és az aranytartalmú fö vényt, mely több-kevesebb kaviccsal van keverve, elkülönítik...”

Részlet egy 1769-es rendeletből:

„... A hova telelni Arannyáz Czigányok mennek jó passusokkal azok(najk kell engedni a Possessorokfnajk és illendő taxára bordély vagy kaliba hellyet Lakatosok(na)k, praejudiciumok nélkül, és méltatlanul húzni vonni őket nem szabad...”

1776-ban huszonhárom cigánycsaládot telepítettek ide, majd nemsokára még huszonhármat, 1784-ben harmincnégyet. Mivel ez az állandósított erőszakos letelepítés nem tetszett a kóborláshoz szokott cigányoknak, s az erdélyi mosási eljárás itt (ugyanis mások voltak a körülmények és más „az arany természete” is) nem nagyon vált be. A cigányok egy része kereket oldott. Ezért 1785-ben a telepítvényeseket különféle kedvezésekkel próbálta helyhez kötni a kincstár és a megye. Ekkor a következő helyeken mostak itt aranyat: Bocskó, Farkasréve, Felsővisó, Huszt, Körtvélyes, Lonka, Técső, Tiszaújlak, Visk. A környék őslakói természetesen másutt is, például: Szarvasszón, Kabola-Polyánán, Kaszó-Polyánán, Tekeházán, Szklencén és Szaploncán.

Az eredmények - különösen a kezdet kezdetén - biztatóak voltak, túlszárnyaltak minden várakozást, azután a beváltóba vitt arany mennyisége évről évre csökkent. Az aranybeváltó vezetője gyanút fogott. A megtar-