Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-10-07 / 21. szám
1992. október 7. 11 PAKSI HÍRNÖK „Volt, aki azt kérte: legyen még egy már az idén... Szüreti felvonulás Dunaszentgyörgyön Immár harmadik éve, hogy Dunaszentgyörgyön újra rendeznek szüreti felvonulást így történt ez az idén, szeptember 12-én is. Fiatal lányok, legények öltöztek díszes népviseletbe, végigvonulva a falun, ünnepi fényt adva a szüreti időszak kezdetének, tisztelegve a sok munkával megtermelt szőlőnek, az ízes magyar bornak. Figyelemre méltó ez a hagyománytisztelet, hiszen - milyen szörnyű leírni - ma már csak itt-ott őrzik a régi szokásokat, ápolják az ősöktől örökölt értékes hagyományt A régvolt idők szüreti mulatságairól kérdeztem Halász József bácsit, aki ötven évig muzsikált - hosszú ideig prímásként - Dunaszentgyörgyön és környéken, bálokban, lakodalmakban, ünnepségeken.- Általában a jobbmódú legények rendezték, szervezték a mulatságot De nem hagyták ki a szegényebbeket sem. Akkoriban megtiszteltetésnek számított ha valakit meghívtak, megkértek, hogy vegyen részt a felvonuláson. Sokan öltöztek be, több magyarruhás volt És nem ennyire fiatalok, hanem idősebbek is. Nem volt kocsi a felvonuláson. Gyalog mentek. A gazda meg a gazdáné is gyalog ment Minden évben voltak szüreti bálok, volt olyan év, hogy nem is egy. Három vendéglős volta faluban, s mindegyik helyen rendeztek bált Persze külön időpontban. Ez nem sokszor történt meg, nem volt általános, de volt ilyen is. A szüreti bálokat szokta követni a murci-bál. Olyankor csutorákban az oldalukra kötve vitték magukkal a még nem teljesen letisztult bort- ezt hívták murcinak - és kínálgatták körbe. (Nem is lehetett rossz ez a csutorás dolog. Lehet, hogy a következő újraélesztett szokás ez lesz?) A szervezés nehézségeiről Csapóné Sebestyén Katalin, a művelődési ház igazgatója mesél:- Volt egy hosszabb szünet, mikor nem volt a Hárman az’57-ben tartott szüreti bál résztvevői közül faluban szüreti bál, s akkor jött az ötlet, hogy fel kéne újítani ezt a régi szép hagyományt Kezdtem érdeklődni, utánajárni a régi szokásoknak, hogyan is volt ez annak idején. A szülők, nagyszülők elmondták emlékeiket, szép lassan kezdett összeállni a kép. Utána megkerestem azokat a fiatalokat, akikről úgy gondoltam, számítani lehet rájuk. Megkérdeztem, mitszólnának hozzá, ha újra rendeznénk szüreti felvonulást Vállalnák-e, hogy részt vesznek benne? Felöltöznének-e népviseletbe? Ők vállalták. Ekkor újabb probléma jelentkezett: honnét tudnánk ruhát szerezni? Megkerestem azokat, akik korábban már részt vettek ilyen felvonuláson, adjanak tanácsot Volt aki maga varrta, volt aki kölcsön kapta, de már nem emlékezett honnan, szóval a ruhakérdés elég nehéznek bizonyult S akkor jött az ötlet hogy népitáncos ruhákat kéne szerezni. Így jutottam el a paksi művelődési házhoz, ahonnét sikerült népitáncos ruhákat kapni. A kiegészítőket (szoknya, kötény, párta stb.) pedig otthon a nagymamák, édesanyák elkészítették. így aztán, ha nehezen és sok utánajárással is, de sikerült a dolog. A gazda (Mérges Zoltán), a gazdáné (Szigetfalvy Renáta), a bíróné (Gyöngyösi Erika) és a bíró (Decsi Imre) a ’92-es szüreti felvonuláson ...és fiúk egy korábbi és az idei felvonuláson A három évvel ezelőtti első alkalomkor még elég kevesen voltak, tavaly többen, és az idén már hatvanan vonultak fel.- És lesz jövőre is?- Szeretnénk megrendezni jövőre is. Hiszen úgy látom, egyre többen vannak, akik segítenek, jönnek lelkesen. Volt, aki azt kérte, hogy legyen még egy már az idén. Ez valóban igazi sikert jelent Ám nemcsak ez, hanem az a sok elismerő pillantás, amely a menetet követi végig a falun. Az emberek kiállnak a házak elé, hogy megcsodálhassák a felvonulás résztvevőit A lovasokat, akik hol a menet mellett, hol azt messze megelőzve csattogtatják a karikás ostorokat, a kisbírót, a zászlóvivőket, a bírót meg a bírónőt, a két elnököt, a koronavivőket a csőszlányokat csőszlegényeket a hintón ülő gazdát és gazdánét (Mérges Zoltán, Szigetfalvy Renáta), a zenészeket és végül a sort bezáró vidáman hangoskodó cigányokat A felvonulás két főszereplője a bíró és a bíróné, Decsi Imre és Gyöngyösi Erika, kérésemre elmondták, hogyan is kerültek ebbe a „szerepbe”:- Az az igazság - kezdi Imre -, hogy én először húzódoztam a dologtól. Erika viszont nagyon szereti a népviseletet és szeretett volna beöltözni. Szóval egy kis rábeszélés után én is vállaltam, talán azért is, mert- őszintén szólva - én is szeretek szerepelni, s amikor már benne voltam, egy kicsit büszke is voltam magamra.- Igen, én már tavaly jelentkeztem - folytatja Erika -, hogy szeretnék részt venni és örülök, hogy az idén sikerült- Honnét volt a ruha?- Az én ruhám Pusztahencséről, az Imre ruhájának nagy része Madocsáról.- És milyen emléketek marad erről a felvonulásról?- Nagyon jól éreztük magunkat Nem bántuk meg, hogy vállaltuk. ^ Apák...
