Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-10-07 / 21. szám
PAKSI HÍRNÖK 12 1992. október 7. „1987-ben bevonultam katonának és attól kezdve a sorkatonai szolgálat alatt végig táncoltam, más katonaságom volt, mint a többieknek: civil ruhában járhattam, az „együttesben”, pontosabban a székházában laktam. Amikor leszereltem, 1988 augusztusától két évig Pakson tanítottam a néptáncegyüttes több korosztályát. 1990-ben - nehéz döntés után - visszamentem a Honvéd Együtteshez. A döntő érv az volt hogy még táncolni szeretnék” - mondja Bozár László, aki Sevillában táncolt. A sevillai világkiállítás egyik színfoltja a Honvéd Együttes szereplése volt- Hogyan került az együttes a világkiállításra?- Tavaly a Pentagonale Fesztiválon egy magyar kultúrattasé látta az együttest; az ő kívánsága volt hogy szerepeljünk az EXPO-n.- Mennyi időt töltöttetek és mit „végeztetek” Sevillában?- Augusztus 19-én repültünk ki és 25-én érkeztünk haza. A hat nap alatt három előadást tartottunk, valamennyit a kiállítás területén, ahol két a régi görög színházhoz hasonló színpadot alakítottak ki, félkörben elhelyezett nézőtérrel. Ezen a színpadon léptünk fel. Két este volt harmincperces néptáncműsorunk, egy délután pedig A helység kalapácsa című tánckomédiát adtuk elő. Az augusztus 24-i magyar napon (amikor Andrásfalvy Bertalan kultuszminiszter és Kádár Béla, a nemzetközi kapcsolatok minisztere is Sevillában volt) a Magyar Menyegzőt mutattuk be.- Milyen a Magyar Menyegző a Honvéd Együttes előadásában?- A menyasszonyt a magyar pavilonnál kérték ki, búcsúztatták a szülőktől (itt a lányok párnás táncot jártak), a férfiak hozták az ágyat a kelengyével; lovaskocsival menettánc közben a mátkapárt a színpadhoz vitték, ott zajlott a lakodalom. A „vendégek” csoportokban érkeztek az egyes tájegységekből: jöttek a kalotaszegiek, a mezőségiek és a többiek gyönyörű ruháikban. Letették az ajándékot, majd eltáncolták jellegzetes táncukat.- Hogyan fogadta a közönség a produkciókat?- Legyek-e szerény? Mindhárom előadás, de különösen a menyegző nagy sikert aratott a jórészt spanyolokból álló EXPO-látogatók körében.- Milyen a világkiállítás?- Majdnem minden pavilont láttam, valamennyiben tükröződött az adott ország építészeti kultúrája, a pavilonokban vetített képek szintén sokat elárultak az országról, lakóikról. A magyar pavilon csodaszép, minden elfogultság nélkül mondhatom: a legszebb. Az EXPO-n egy belépőt kell váltani - persze nekünk ingyenes belépőnk volt - és utána a pavilonoknál már „csak” sorba kell állni. Nekünk, táncosoknak volt annyi előnyünk, hogy soron kívül bejuthattunk.- Jó döntés volt e visszamenni a Honvéd Együttesbe?- Azóta sokat táncolhattam, mozgalmas az életem. Svédországban, Hollandiában, Olaszországban, Németországban jártam, nem is beszélve hazai turnéinkról, a tévészereplésekről. Úgy ítélem meg, hogy jól döntöttem.- Mennyit próbál egy hivatásos táncos?- Hetente ötször, hétfőtől péntekig fél kilenctől fél kettőig próbálunk. Ha a fellépés próbanapra esik, az aznapi próba elmarad.- Gondoltál-e arra, hogy ismét taníts?- Amíg lehet, táncolni szeretnék, később, ha alkalom adódik, szívesen tanítanék; különösen a gyerekek tanítása nagy öröm.- Köszönöm a beszélgetést KATONÁNÉ SZALAI IRÉN Bozár László az Antigoné című táncjátékban ...és A helység kalapácsa című tánckomédiában
