Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1992-01-29 / 3. szám

Paksi Hírnök ________KÖZÉLETI FOLYÓIRAT 1992. január 29.____________________ÁRA: 16,50 Ft_______________________IV. évf. 3. szám „A dolgozókat akarom szövetségeseknek megnyerni” Exkluzív beszélgetés dr. Petz Ernő vezérigazgatóval- Vezérigazgató úr, önt decem­ber 1-jével nevezték ki a Paksi Atomerőmű Vállalat élére. Beik­tatását legendák és találgatások előzték meg, hiszen jóval a pá­lyázatok elbírálása előtt egyes prominens személyiségek tudni vélték a végeredményt Ugyan­akkor az a hír is járta, hogy Bőd Péter Ákos, akkori ipari minisz­ter, nem akarta aláírni a kineve­zését Számomra ebből az tűnik ki, hogy az ön személye körül in­dulatok kavarogtak. Egyfelől: a régi struktúra emberei így vagy úgy, de nem szívesen látták volna Petz Ernőt a vezérigazgatói szék­ben, másfelől pedig, akik ismer­ték szakmai és elméleti tudását az erőműhöz fűződő kapcsola­tait éppen az ellenkezőjét várták. Persze abban biztos vagyok, hogy valahol az ön gondolatai­ban is felmerültek ezek a kérdé­sek...- Ügy gondolom, hogy nevem esélyes pályázóként különböző csoportok, rétegek körében felme­rülhetett. A találgatások elég korán elindultak, mert az MVMT-nél a ve­zetőváltás elhúzódott ami alkal­mat és lehetőséget adott a találga­tásokra. Azt is tapasztaltam, ami ta­lán itt Pakson erőteljesebben je­lentkezett: ti. ha nincsenek kellő in­formációk, az emberek hajlamo­sak kitalálni azokat s mások gon­dolatait információként adják to­vább. Ez az egyik oldala a dolognak. A másik, ami miatt felmerülhetett a nevem, hogy az erőművön belüli érdekvédelmi szervezetek megke­restek azzal, hogy támogatnák a pályázatomat Természetesen ez is találgatásra adott alkalmat Vi­szont el kell mondani: sohasem kö­teleztem el magam, valamint fenn­tartottam magamnak azt a jogot hogy a legutolsó pillanatig se kell­jen előzetesen nyilatkoznom. Én ezt nagyon őszintén mon­dom, hiszen sokáig nem is foglal­koztam ezzel a gondolattal. Nyil­ván számomra fontos volt az is, hogy a Magyar Villamosművek Trösztnél lesz-e vezetőváltás. S va­jon az új vezetőkkel óhajtok-e együttdolgozni vagy sem. Egyéb­ként három nappal a határidő előtt készítettem el pályamunkámat. Visszatérve a találgatásokra: maga a folyamat nagyon elhúzó­dott, az emberek'türelmetlenekké váltak, hiszen sokkal korábban vár­ták a változásokat. Azért azt tudni kell, hogy az MVMT-nél a vezető­­váltás nagyon komoly dolog, hi­szen a tröszt stratégiai feladatköré­nél fogva politikai tényező. Viszont az is látható volt, hogy megindul egy olyan átalakulási folyamat, amelynek tulajdonképpen csak ré­sze a vezetőváltás.- Az elmúlt évek azt bizonyítot­ták, hogy a felülről irányított ún. piramis rendszerű vezetési stílus nem érte el célját Túlságosan is személytelen és bürokratikus volt amely nyilván az erősen centralizált hatalomnak megfe­lelt Vezérigazgató úr, ön említet­te, hogy lépések fognak történni az erőmű szervezeti felépítésé­nek a megváltoztatására. Vajon a horizontális irányítás mennyi­ben felel meg egy modern és ha­tékony vezetési irányvonalnak? — Ennek a lényege az, hogy a szervezeti egységek között ne csak vertikális irányban, hanem hori­zontálisan is erőteljesebb kapcso­latok jöjjenek létre. Egyes vélemé­nyek szerint ez eredményesebb működést hozhat létre. Úgy vélem, nem az a lényeg, hogy dominán­san horizontális-e vagy vertikális-e a kapcsolatrendszer. Az erőműnek vannak funkciói, s vannak elvég­zendő feladatai. Nyilván ezeket a funkciókat kell újra átgondolni, megfogalmazni. Meg kell vizsgálni azt is, hogy melyek az alapvető és nélkülözhetetlen elemek, hiszen ezek mindenképpen beépülnek az erőmű rendszerébe. Ugyanakkor vannak olyan funkciók is, amelyek valamilyen módon a történelmi fej­lődés során alakultak ki, s amelyek­re ma már nincs szükség. Nyilván ezeket le kell építeni. A másik na­gyon fontos dolog, hogy az erőmű eredményesen működik. Lehet ezt sokoldalúan bírálni, kritizálni, egyet azonban nem lehet elvitatni: az eredményeket. Egyébként a vál­lalat igazgatói is igénylik az előrelé­pést, nekik is vannak elképzeléseik, melyeket talán nem is átalakulási igényeknek, inkább szervezetfej­lesztési igénynek neveznék. Megmondom őszintén, nekem könnyebb a helyzetem, mint a ko­rábbi vezetőnek, mert egyrészt le­hetnek új elképzeléseim, másrészt a vezetőváltás alkalmat ad arra, hogy egy ilyen folyamatot motori­kusán be lehessen indítani. És ha ez így van, akkor ez kötelességünk is, hiszen kiderült már számos be­szélgetés alkalmával, hogy számos poszton lehet és érdemes változtat­ni, fejleszteni. Nyilván ez egy olyan folyamat, melyet nem lehet siettet­ni, és nem szabad diktatórikus esz­közökhöz sem nyúlni. Konszenzus­ra kell jutnunk, meg kell nyernem a közvetlen vezetőtársaimat, a kö­zépvezetőket és a dolgozókat egy­aránt. Azt szeretném, ha minél töb­ben részeseivé válnának a munká­nak, és ne ellenzékiségbe szorulva bírálják törvényeinket, hanem el­mondhassák ők is: ezt mi csináltuk. Óriási a különbség.- Vezérigazgató úr, szavaiból mindenképpen az tűnik ki, hogy a munkavégzésben nincs de­mokrácia...- Az áldemokratizmus.- Maradjunk még a vállalat szervezeti egységénél. Annál is inkább, mert a problémakör és az ezzel kapcsolatos döntések em­berek sorsát is befolyásolhatják. Ön szerint várható-e létszámle­építés?- Nem indulok neki az átszerve­zésnek egy olyan elsődleges célki­tűzéssel, hogy létszámot kellene leépíteni. Azzal is tisztában vagyok, (Folytatás a 2. oldalon.) SS VÁROSI KÉPTÁR Bemutató írásunk a 8. oldalon.

Next

/
Thumbnails
Contents