Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-09-23 / 20. szám
PAKSI HÍRNÖK 8 1992. szeptember 23. Az Anjouk kapcsolatai a Rátóti-Paksyakkal - II. 1992. július 29-én jelent meg a Paksi Hírnökben az Anjou-Rátóti-Paksy kapcsolatról szóló helytörténeti tanulmányom első része, mely Károly Róbert király koráról szólt (1301-1342). A második fejezet Nagy Lajos király uralkodásának idejével foglalkozik, halálának 610 éves évfordulójához időzítve. Meghalt 1382. szeptember 10-én, negyven évi uralkodás után. Károly Róbert első két házassága magtalan volt Harmadik nejétől, Ulászló lengyel király lányától, Lokietek Erzsébettől viszont hat fiúgyermeke is született, köztük negyedikként Lajos. A legidősebb Kálmán törvénytelen lévén, a trónöröklésre nem számíthatott. Károly (született 1321- ben) csecsemő korában meghalt. László (sz. 1324) - kit már gyermekként eljegyeztek a cseh király leányával, öt évet sem élt Őt követte Lajos (sz. 1326. március 5-án), Endre (sz. 1327) és végül István (sz. 1332). Lajos termete elég magas, erős, de vállát sajnos kissé ferdén hordta. Szeme élénk, nyílt haja-szakálla göndör, ajkai duzzadtak, összességében daliás megjelenésű volt Az általában vidám természetű fiatalember, a korabeli felfogás szerint éppen elérve a nagykorúságot 16 évesen lépett a magyar trónra, Szent István örökébe. Mint fiatal, szeretettel és tisztelettel fogadta anyja, Erzsébet királyné tanácsait aki társuralkodói szerepét mindvégig megtartotta. Lajost 1342. július 21-én koronázták meg. Vajon ki gondolhatta akkor, hogy a kor egyik legkiválóbb királyának tették fejére a magyar Szentkoronát A történelem „nagy” jelzővel illeti, mely kitüntetést 55 koronázott királyunk közül egyedül ő viselte. A lovagiasság, a bajtársiasság, a segítőkészség példaképeként ki is érdemelte, bálványozta a főúrtól kezdve a jobbágyig az egész magyar nép. Uralkodása ellen egyetlen lázadást sem szítottak és örömest követték a külhoni hadjárataiba is. Olasz származása ellenére szíwel-lélekkel magyarként élt magyar volt az udvartartása is, ahova idegen sohasem férkőzhetett be. Gyakran járta be országát álruhában, hogy megismerje a szegények gondjait is, hogy segíthessen rajtuk, miközben ellenőrizte tisztviselőinek munkáját. De tekintélyben sem versenyezhetett vele egyetlen magyar király sem, hisz birodalmának partjait három tenger (Keleti-, Fekete- és Adriai-tenger) mosta, mint eddig még soha. A magyar ifjúságnak elsőként tette lehetővé az itthoni magasabb iskolai képzést mikor megalapította 1367-ben a pécsi egyetemet melyben a teológia kivételével valamennyi akkori egyetemi fakultás működött megszűnéséig, a XVI. század elejéig. A hozzáfűződő, kétségtelenül legjelentősebb helytörténeti eseményünk: ő indította el útjára a Paksy családot mely kihalásáig az ő példáját követte és számos országnagyot vérét is áldozó hazafit adott szeretett hazánknak. Nevelői kiéradó szeretettel és gondoskodással oktatták a hét lovagi erényre, a lovaglásra, úszásra, nyilazásra, vívásra, vadászatra, ostáblázásra (a sakkozás őse) és a verselésre. Két nevelője, Kistapolcsányi Gyula fia Miklós és Drugent János nádorispán fia Miklós védték meg a hercegeket annak idején Zách Felicián alattomos támadásától, kardcsapásaitól is. A harmadik nevelő, Neszmélyi Miklós haláláig azon kesergett, hogy a nemes tettből kimaradt Kistapolcsányi, Lajost minden hadjáratára is elkísérte. A tudományok, a hét szabad művészet (nyelvtan, vitatkozás, szónoklattan, számtan, mértan, csillagászat és muzsika) világába Neszmélyi Miklós udvari pap, a későbbi pécsi püspök, valamint Lackfi Dénes ferencrendi szerzetes vezette be a királyi növendékeket Lajos tudott latinul, olaszul, franciául, németül és kiváltképpen magyarul, de a szláv nyelvek tanulásához semmi kedvet sem érzett. Lajos koronázására 1342. július 21-én került sor. Küküllei így írta le az eseményt: „Lajos királyt életének 17-ik évében Magyarország főnemesei, főemberei, bárói, lovagjai és minden nemesei egy szívvel, egy akarattal és nagy pompával Székesfehérvárott szerencsésen megkoronázták A koronázás után Lajos azonnal elzarándokoltNagyváradra, Szent László király sírjához. Őt választva példaképül, kérte közbenjárását, hogy az ég áldása kísérje uralkodását Egyúttal fogadalmat tett, hogy követnifogja az ő és mindazok példáját, abk a hazáért, ha kellett a vérüket ontották és dicsőségben állnak az utódok előtt Fogadja: hogy mindenkor a jog, az igazság s a dicsőség útján fog haladni s hogy országának jogait és épségét Isten segítségével fenntartja. E fogadalom avatta a kor elsőszámú, lovagjává. ” Nagy Lajos 1342-1282. között 40 évig uralkodott Mindjárt szembe találkozott a nápolyi kérdéssel, mely öccse, Endre herceg ottani meggyilkolása miatt robbant ki 1345 szeptemberében. A király, ha tehette, maga is nyeregbe szállt nem egyszer gyakorolta nyilvánosan is a lovagi erényeket Szívesen és lelkesen követték tehát a magyar főurak bandérumaikkal külföldi hadjárataira is. „1350. június 14-én Canosa ostrománál az elsők között mászta meg a várfalat, miközben egy lehajított kő elsodorta. A várparancsnok felismerte és megparancsolta katonáinak, a királyt ne bántsák. Lajost pedig arra kérte, vonuljon hátrább, nehogy további baj érje. Megköszönve a jóakaratot, hozzátette: illő dolog, hogy a király példát mutasson vitézeinek.” „Ez év júliusában a Silaro folyó állta útjukat. Vizsgálódás közben észrevette, hogy egy vitéze lovát akarja megitatni. Biztatta: ugrasson lovával a vízbe, meg akarja tudni, milyen mély. A magyar huszár tétován szabadkozott, félek uram-királyom, elragad az ár. Ne félj semmitől! Ugrass be! nógatta tovább. A legény végül engedelmeskedett, de ugratás közben leesett a lováról. Ez kiúszott, ő azonban elmerült a vízbe. Nagy Lajos ezt látva habozás nélkül, úgy ruhástól utána ugrott, szerencsésen elérte a fuldoklót és hajánál fogva, vitézei bámulatára partra úszott vele. ” „Nem sokkal később, július 26-án, Auersa ostrománál oly közel merészkedett a vár falához, hogy egy nyíl bal lábába fúródott. Lajos mit sem törődve ezzel, tovább harcolt. Másnap reggel csak nagy erőfeszítéssel tudta Lackfi vajda társaival kirántani a nyilat lábából.” Nagy Lajos királynak, miként atyjának, Károly Róbertnek, szintén szoros kapcsolatai voltak a Rétóti nemzetséggel, sőt az ő hozzájárulásával alapították meg egyik oldalágukat a Paksy családot. Nagy Lajos király első nápolyi hadjáratának megkezdése előtt, 1347 márciusában, követséget küldött Itáliába, hogy folytassanak tárgyalásokat az itáliai fejedelmekkel és városokkal. E követség vezetője Rátóti IV. Lesták későbbi bán volt Lesták 1248- ban királyi főtárnokmester, a királyi jövedelmek kezelője, a tárnokok főnöke. Nagy Lajos 1350-ben Barettában várt rá. Számos katonával és temérdek kinccsel érkezett a királyi főhadiszállásra, a zsoldosok toborzására sint hatalmas összeggel. Rátóti Lesták bátorságára vall, nem kevésbé ügyességére és megbízhatóságára, hogy éppen őt szemelte ki a király erre a veszélyes feladatra, abban a rabló-kalóz környezetben. Vele volt Rátóti István fia Rátóti Dezső is, kinek a nádor éppen azért halasztotta el a birtokperét mert kérte, hogy a király szolgálatára, banderiális csapatai élén, a tengeren túli részekre szándékozik átvonulni. Rátóti IV. Lesták 1351-ben főajtónálló-mesterként a királyi udvartartás egyik legkényesebb, tényleges méltóságátviselte. Neki kellett védenie a királyi lakosztályt ő ellenőrizte a látogatásokat és látogatókat E feladatra Zách Felicián merénylete után, csakis a legmegbízhatóbb emberétállította Lajos. Lesták kiválóan láthatta el feladatát mert rövidesen Lajos 10 évre (1351-1361) a horvát-szlavon-dalmát báni méltósággal jutalmazta meg egyik legkiválóbb emberét Korábban a bán a horvátok államfője volt most a király helyettese, az országrész kormányának a feje, aki rangban a nádor és az országbíró után a harmadik helyen állt a nagyzászlósurak között, országbárói cím illette és külön hely a királyi ünnepségeken. A második nápolyi háború befejezése után IV. Lesták részt vett a litvánok elleni kereszteshadjáratban is, melyet Lajos király személyesen vezetett Lesták Belz (Belez) várának sikertelen ostrománál, 1352 áprilisában súlyosan megsebesült Felgyógyulásáról és további szerepléséről nem tudunk. Részt vett az első nápolyi hadjáratban Rátóti II. Olivér királynéi tárnokmester is. Nagy Lajos, Károly durazzói herceg kivégzése után, 1348. január 23- án, túszként Magyarországba küldte a többi Anjou herceget A melléjük rendelt erős katonai kíséret vezetőjévé a király ÍI. Olivért jelölte ki. Nagy Lajos kedvelt emberei közé tartozott Gömör vármegye egyik legrégibb családjából a Putnokyakból származó Rátóti Putnoky Miklós és fia Putnoky László mester, aki 1359-ben halt meg. Fényes főúri udvartartásukra vall, hogy elsőként tartottak maguk mellett irataik és könyvtáruk kezelésére külön apródot Csuzy János az 1347-1348 közötti első nápolyi hadjáratban több ízben is vitézül összecsapott Tarantoi Lajos herceg csapataival, aki 1348. január 18-án, a magyarok nyomása elől kénytelen volt Nápolyba menekülni. Nagy Lajos a hazjövetele előtt Monte Gargano védelmét bízta Csuzy Jánosra. Onnan visszaérkezve Nagy Lajos horvát-dalmát bánná nevezte ki és seregei élén 1357-ben annyira nyomorgatta a dalmátvárosokat amelyeket közben Velence cserbenhagyott, hogy azok elhatározták, visszatérnek a magyar király hűségére. Ez a magyar sereg jelentős szerepet játszott a Bosznia elleni háborúban is. Csuzy János a Szemer-nemzetségből származott ugyan, de utódai később atyafiségba kerültek a Paksyakkal. Ugyanis a XVI. századtól a család csak fiúsított leányággal tudta fenntartani magát Ekkor vette el Paksy János a század közepén Csuzy Katalint Rátóti II. Istvánról egy oklevél úgy emlékezik meg, hogy 1377 előtt erdélyi vajda volt. A szláv eredetűvojvoda= vezér, a középkorban több, fél önállóságot élvező főtisztviselő vagy uralkodó címe voll aki a király megbízásából vezette a vajdaság ügyeit Nagy Lajos korában az udvari méltóságok viselői már elléggé zárt kört alkottak, kik közé csak nagy ritkán kerülhetett új ember a köznemesek soraiból annak ellenére, hogy Nagy Lajos szívén viselte a köznemesség sorsát is. A Rátótiak nemzetségi tudata példamutató volt az egész középkoron át. Még oldalágakra való szétválásuk után is gondosan ügyeltek közös leszármazásukra. Lehetőleg azonos címert viseltek, számon tartották egymást Az udvari méltóságokra emelkedők - már csak a viszonzás reményében is - segítették egymást Erre serkentette őket az ősiség, melyet éppen Nagy Lajos király iktatott törvénybe, 1351-ben. Eszerint: „Az örökös nélkül elhaló nemes birtokai atyafiaikra szállnak át és örökre ezek élvezetében és birtokában megtartassanak háborítatlanul a nemzetség tagjai.” Az ősiség csaknem fél évezredig maradt fenn,1848- ban szüntették meg. Gyakorlati alkalmazásaként maradt közös birtok, mint ősi nemzetségi oszthatatlan birtokközpont Nagyrátót (Veszprém megye, ma Gyulafirátót) és Vácrátót a Rátótiak kezében. Az alábbiakban olyan főtisztségeket betöltő Rátóti nemzetbeliekről szólók, akik Nagy Lajos idején kezdték pályafutásukat, de fő tevékenykedésüket halála után, lánya Mária királynő uralkodása idején fejtették ki. Rátóti Kaplay Demeter (Dömötör) bíboros esztergomi prímás, 1. Rátóti Roland nádor után a második legkiválóbb a nemzetség tehetséges tagjai között. Atyja királyi udvartiszt lehetett Károly Róbert udvarában, mert Nagy Lajos szerint Kaplay a királyi rezidencián született Nagy Lajos kérésére 1363- ban egri préposttá nevezte ki a pápa, addig királyi káplán, kincstárnok és pécsi kanonok volt. Majd V. Orbán pápa már a következő évben, július 10-án, a kiváló tudományos felkészültségű férfiút szerémi püspökké léptette elő. 1368. június 28-án, ugyancsak V. Orbán pápa helyezte át az erdélyi püspökségbe. A bizalmat azzal érdemelte ki, hogy az ő előterjesztésére adott Nagy Lajos király a szászoknak
