Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1992-07-29 / 16. szám

PAKSI HÍRNÖK 10 1992. július 29. GUBINI DIÁKOK PAKSON- A közös nyelv a képzőművészet volt -Június 30-án kedden egynapos késéssel tízfős diákcsoport érkezett városunkba Gu­­binból, Paks testvérvárosából. Az öt lányt és az öt fiút valamint nevelőtanárnőjüket a Be­­zerédj István Általános Iskola fogadta. A testvérváros tanulói összesen egy hetet töltöttek Pakson, erről Bencze Barnabás ta­nár úr számolt be. „Eleinte sok gondot okozott a közös nyelv hiánya no és az, hogy mi 10-14 éves korú gyerekekre számítottunk, ehelyett pedig 16 évesek jöttek. A nyelvi nehézséget az okoz­ta, hogy főleg lengyelekből állt a csoport, mi meg német tolmáccsal rukkoltunk elő érke­zésükkor. A későbbiekben mindkét akadályt sike­rült leküzdenünk, hamar oldódott a han­gulat A közös nyelv a képzőművészet volt Már ott, Gubinban eleve úgy válogatták össze a társaságot hogy itt közös rajzolásokra kerül majd sor. Az itt eltöltött egy hét alatt három alkalommal rajzoltunk, festettünk, grafikáz­­tunk, linóztunk, temperáztunk, akvarellez­­tünk. Nagyon ügyesek voltak a gyerekek, fő­leg ketten, ők igazi tehetségek. A kísérő ta­nárnőjük kolléganő, hiszen ő is rajzot tanít Gubinban. Persze a rajzolás mellett azért ju­tott idő városnézésre, strandolásra, uszoda­látogatásra, és még palacsintasütésre is. Jól érezték magukat a gyerekek, és nemcsak a mi, hanem a kiszolgáló személyzet vélemé­nye is az volt hogy nagyon rendesek, fegyel­mezettek voltak. Semmi baj nem volt velük. Az egy hét letelte után a házigazda szere­pét a Il-es Számú Általános Iskola vette át, ők a balatonszabadi-sóstói táborba vitték a vendégvárosi diákokat Azzal búcsúztunk el, hogy jövőre ők hív­nak meg minket Gubinba, hasonló látoga­tásra.” Lejegyezte: -oz-

Next

/
Thumbnails
Contents