Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1992-07-29 / 16. szám

PAKSI HÍRNÖK 4 1992. július 29. Választottjaink A város és az atomerőmű ellentéte mondvacsinált probléma Amikor Kőváry László reformá­tus lelkész, a Paks Városért mozga­lom képviselője lemondott mandá­tumáról, Paczolai Sándorné került a helyére. A képviselő asszony Pakson szü­letett és egyetemi éveit leszámítva itt élt. Közgazdász, hosszú éveket töl­tött a Konzervgyárban, mielőtt, mint pénzügyi vezető az atomerőműbe került. Nemrég - pályázat útján - a PA Rt. pénzügyi osztályvezetőjévé nevezték ki. Két gyermeke van, egyik már főiskolás, a másik most tett sikeres felvételi vizsgát az egyik műszaki főiskolán. Két éve - amikor férjét elvesztette - gyermekei, idős szüleiről való gondoskodás és a munkája tölti ki az életét.- Képviselő asszony! Ón paksi születésű és az atomerőműben dolgozik Mit hozott az atomerő­mű Paksnak?- Lényeges hangulati változást a város, illetve a régi Paks életében. A korábbinál sokkal intenzívebb fejlő­dést Egy kicsivel több művelődési lehetőséget. Változást az ellátásban. Hozott korszerűbb iskolákat és eb­ben lehetőséget az itt élők gyerme­kei számára. Persze a nagyobb változás a lakó­telepen történt Hisz ott lett nagyobb a népsűrűség, a PAV-os dolgozók ott telepedtek le. Természetes, hogy ott kellett megteremteni jobban a le­hetőségeket. Az ott épült üzleteket a régi város lakosai is igénybe vették és veszik is. A régi tanácsnak nagyszabású ter­vei voltak, de igazából ahhoz mért anyagi lehetőségei nem. Az erőműtől nem lehetett elvárni, hogy az egész vá­rost egyformán fejlessze. Rendkívül nagy volt így is a segítség, amit adni tu­dott Sokkal több pénzre lett volna szükség ahhoz, hogy ennél látványo­sabb fejlődést lehessen produkálni.- Ehhez a témához pontosan illik az uszoda építése.- Az uszoda építése körüli problé­mákról én csak pletykaszinten tudok Az igaz, hogy alapító tagja voltam az Uszodaépítő Egyesületnek, de látha­tóvá vált, hogy adományokból, támo­gatásból az egyesület nem tud létezni. Az, hogy végül is felépült az uszo­da? Az atomerőmű segítségének kö­szönhető.- Ma a legidőszerűbb beszéd­téma a városban talán az ürgeme­zei strand átadása. Valóban szó volt annak idején a testületben ar­ról, hogy az addig sokmilliós költ­séggel előkészített területet (amit a képviselő-testület 1990-ben át­vett) azon indokkal, hogy a város­nak nem lesz hozzá anyagi lehe­tősége - eldózerolják?- Én ezt elképzelhetetlennek tar­tom, mivel Paks bevételeit és költség­­vetését tekintve, igen előkelő helyen áll az ország önkormányzatai között Nekem nem volt olyan érzésem, hogy a testületben vagy akár a város vezetésében ez így felmerült volna. Le­het, hogy egyes személyekben igea Azt gondolom: vagy meggyőzték őket, vagy meggyőzték saját magukat ennek a strandnak a szükségességé­ről. Már korábban említettem: a lakó­telepen igen nagy a népsűrűség. Sok a kisgyermekes család, sok a fiatal. Hadd élvezzék a gyerekek és a fia­talok a nyár örömeit egy igazi, szép, kulturált strandon. Természetesen biztos vagyok benne, hogy a mai testület a strand építésébe már nem kezdene bele.- Nem lehetett volna, akár hitel árán is továbbépíteni a strandot vagyis a harmadik medencét?- Azért a városban vannak súlyo­sabb problémák is, amelyeket ennek az önkormányzatnak meg kell olda­nia. Ezek nem új keletűek, de most már a városi infrastruktúrát minde­nütt biztosítani illenék. A strand to­vábbépítéséhez az is szükségeltetik, hogy az atomerőmű eredményesen dolgozzék, hogy ne legyen a város­ban nagyon nagy a munkanélküli­ség, hogy ne váljék szükségessé ter­melő üzemek bezárása. Ma sok olyan tényező merülhet fel, amire jó pár éve nem is gondolhattunk volna. Mert ma a gazdaságban lefelé menő tendencia uralkodik.- Ön a Paks Városért Mozga­lom képviselője. Úgy gondolom, hogy ez a paksiak „pártja”. Ön is úgy érzi, hogy a mozgalom most is a paksiakat képviseli?- Határozottan úgy érzem, hogy mi - ott hárman a testületben - a paksiakat képviseljük és „paksia­­san” gondolkodunk, tekintettel arra, hogy mindannyian tősgyökeres paksiak vagyunk.- A négyéves ciklusnak majd’a fele elmúlt. A mozgalom ki tud áll­ni legközelebb is a választópolgá­rok elé azzal, hogy ismét szavaz­zanak a jelöltjeire?- Érzem én, hogy a mozgalom len­dülete kissé „leült”. De azt sem tudom, tulajdonképpen mit várnak tőlünk Mit tett a többi párt képviselője? Mi az a plusz, amit ők adni tudtak?- Mi az összefüggés az iparte­lep létesítése és a nemrég létrejött koordinációs bizottság között?- Az atomerőmű igencsak megha­tározó tényező Paks életében. A koor­dinációs bizottságot rendkívüli gesz­tusként ajánlotta fel a városnak Segí­teni kívánja az önkormányzatot, amennyiben módjában áll; szellemi kapacitással, emberi erőforrással, ötle­tekkel és akár anyagilag is. Én úgy ér­zem, hogy a paksi önkormányzat ilyen szempontból csak az atomerőműre támaszkodhat Mindezen elképzelé­sek megvalósításához került sor a vá­rosrendezési terv módosítására, illető­leg egy ipartelep kijelölésére, mert új munkahelyekre Paksnak mindenkép­pen szüksége van. Akár az atomerő­mű fokozatos leállítását, akár az itt fel­növő generáció elhelyezkedési lehető­ségeit tekintve. —Mi a véleménye: legyenek-e egy­házi iskolák vagy óvodák Pakson?- Ebben az esetben a testület töb­bi tagjának a véleménye más, mint az enyém. Én nem tartom helyesnek az egyházi iskolák létrejöttét. Hogy miért? Nem tartom egészségesnek, hogy már kisgyermekkorban kiala­kul: én katolikus iskolába járok, te evangélikus iskolába jársz... stb. Ne­kem meggyőződésem: a szülők többsége nem fogja az egyházi isko­lát választani, ha majd választásra kerül sor. Esetleg jogos lenne, ha az egyházi iskolák többet, jobbat, szeb­bet tudnának nyújtani, mint az álla­mi iskolák! Azonban, ha mindez ön­­kormányzati pénzekre épül, sokkal több nem lesz. Ha - mondjuk - a pe­dagógusok mások lennének, mint az állami iskolában, de hogy jobban szeresse a gyerekeket, azért nem kell egyházi iskolákat létrehozni. Óvodára meg végképp nincs szük­ség egyházi kezelésben. Igaz, a tes­tület nemrég megszavazta egy öku­menikus óvodai csoport indítását. Olyan szép szólamok hangzottak el arról, hogy mit is akarnak ott! Egyik képviselőtásam - Herczeg úr - fel is tette a kérdést: „A többi csoportban mi lesz?” A többi képviselő rászólt, hogy ne élezze a kérdést!- Néha úgy érzem, Ön egy ki­csit „ellenzéki” magatartást tanú­sít a testületben.- Én a képviselők többségével el­lentétben - paksi vagyok. Éppen ezért sok mindent másképp látok. A környezet, ahol élek, nem a város legszebb helye. Nincs ez, nincs az. A Kosár utcáról van szó.- A Költségvetési Üzemmel kapcsolatban is ellentétes volt a véleménye a képviselő társakkal szemben.- Nem mondom, hogy én láttam jól, mindenesetre változatlanul ez a véleményem, mint akkor. Valójában a történteket „koncepciós per”-félé­­nek tartottam. Szerettem volna, ha ennek az ellenkezőjéről meggyőz­nek, de ez - sajnos - nem sikerült. Komoly, elmarasztalást maga után vonó tényeket egyik vizsgálat sem tárt fel, pedig igazán pártatlan személye­ket és társaságot kértek fel erre.-Ma milyen a város kapcsolata az atomerőművel?- Hadd mondjam el: sok konzerv­gyári dolgozónak a gyereke az erő­műben dolgozik. Amikor én ideke­rültem, féltem, hogy egyedül leszek és nehéz lesz majd itt megszokni. De alighogy végigmentem a folyosón, legalább tíz ismerőssel találkoztam, akik tősgyökeres paksiak voltak. Nincs különállás paksi és paksi kö­zött, ez mesterségesen fenntartott nézet. Ma nagyon sok paksi család­ból valaki az erőműben dolgozik, a gyereke az ESZI-be jár, vagy járt Nos, ha itt jobb, mint máshol, akkor ezt az előnyt ő is élvezi. Az erőmű közvetetten mindenkinek adott vala­mit, kinek így, kinek úgy. Az ellentét mint mondtam, mondvacsinált probléma.- Köszönöm a beszélgetést. FEKETE ARANKA Válasz a képviselőnek Néhány szóban kívánok válaszolni Hanoi István képviselő úrnak a Paksi Hírnök július 15-i számában megjelent nyilatkozatára: A Városi Művelődési Központ június 15-ig szombaton és vasárnap is nyitva volt. A többéves tapasztalat alapján alakítottuk ki a nyári nyitva­tartási mely szerint június 15-től augusztus 31-ig szombatonként a ren­dezvényekhez igazodva van az intézmény nyitva. Úgy vettük észre, hogy az emberek a nyári hétvégeken inkább kirándulásra, vízpartra vágynak, mint a művelődési házba. A mozi zárva tartása az intézménynek is kellemetlen volt mert a láto­gatók igen gyakran érdeklődtek, de rajtunk kívülálló ok miatt nem tud­tunk lépni. Mivel a vetítőgépek a megyei moziüzemi vállalat tulajdoná­ban voltak, csak akkor szervezhettük a vetítéseket mikor azokat rendel­kezésünkre bocsátották. Tudomásom szerint mindössze Szekszárdon az önkormányzat és Dunaföldváron egy vállalkozó indította előbb a vetítéseket mint mi. Amíg a mozi nem üzemelt (az első negyedévben) addig sem táton­gott üresen a színházterem, ugyanis a rendszeres próbák mellett hu­szonöt előadásra, hangversenyre és egyéb rendezvényre vártuk a láto­gatókat abban az időben. , , BALOG PÁLNÉ a Városi Művelődési Központ gazdasági vezetője

Next

/
Thumbnails
Contents