Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1992-01-15 / 2. szám

1992. január 15. 7 PAKSI HÍRNÖK „Még a régi jogszabályok vannak érv” Beszélgetés dr. Blazsek Balázs jegyzővel- Jegyző úr, ön hogyan tekint vissza az 1991-es évre?- Tavalyelőtt december 17-én választottak meg, s január elsején kezdtem el a munkát. Előtte lénye­gében más szakterületen dolgoz­tam. Amikor idekerültem felbomló­ban volt a régi szakigazgatási szer­vek maradványán lévő polgármes­teri hivatal. Tehát új feladatként állt előttünk, hogy létre kell hozni egy teljesen új típusú hivatalt, ami több, mint negyven éve nem volt az or­szágban. Tehát még a rutinos köz­­igazgatási szakemberek sem emlé­keztek arra, hogy valójában ho­gyan is nézett ki annak idején egy egységes polgármesteri hivatal. Ezért negyedévi informálódás után tavasszal átalakítottuk a hiva­talt, amelyre a testület nagy szó­többséggel bólintott is, ami azt je­lentette, hogy tudomásul vette az átalakítást.- Miben különbözik a jegyző feladata a vb-titkárétól?- A jegyző feladata annyival má­­sabb, mint a régi vb-titkáré - amely­nek jogutódja a jegyző -, hogy a hi­vatalban nincsenek osztályok. Te­hát a hagyományos értelemben vett osztályvezetői hatáskörök sem léteznek. Az 1991 őszére tehető, időközben megjelent jogszabályok túlnyomó többsége a jegyzőhöz te­lepített minden hatáskört. Jelent­keztek új feladatok is, mint például a tűzoltóság szakhatósági feladata, amely azelőtt véleményem szerint soha nem volt tanácsi feladat, mert a tűzoltóság, mint államigazgatási hatósági szerv, járt el a tűzrendé­szet! ügyekben. Bővült az önkor­mányzatok, és ezáltal a jegyző ha­tósági feladatköre az oktatásban és a hagyományos értelemben vett jogorvoslati fórum megszűntével.- A megyei irányítás megszűn­te mennyivel nehezítette a mun­kát jegyző úr?- A város önkormányzati szem­pontból teljesen önálló lett, ugyan­ez vonatkozik a jegyző hatásköré­re is. Természetesen van fellebbe­zési fórumunk, de olyan értelem­ben nincs másodfokú szerv, amely állandóan állásfoglalásokkal, út­mutatókkal segítené a munkánkat. Tehát nagyrészt az új jogszabá­lyokból, és a szintén új hierarchiá­ból következően mindent magunk­nak kell megoldani. Egyébként ez év elejére tehető, hogy megjelenik az utolsó olyan jogszabály, amely a hatósági jogköröket telepíti szét a különböző szervek között. Ezzel együtt, ha szükséges, akkor újabb módosításokat kell még végrehaj­tani a hivatal szervezetén.- Melyek azok az új tevékeny­ségek, amelyek újként jelentkez­nek az önkormányzati rendszer munkájában?- Ami mindenképpen új és az időnk egy részét leköti, az az önkor­mányzati vagyon rendezése. Az ál­lami tulajdonok szétosztásával az önkormányzatok tekintélyes va­gyontömeget szerezhetnek meg. Itt olyan szempontból kell figyelni, hogy minden átalakuló vállalat, amely a magyar állam tulajdoná­ban volt, meg akarja tartani magá­nak a vagyonát, és egyáltalán nem az az érdeke, hogy az önkormány­zatok tulajdont szerezzenek. Mind­ez azt jelenti, hogy nekünk, minden egyes vagyontárgyért meg kell küzdeni. Hiányossága még a munkánk­nak, hogy nincs meg a köztisztvise­lők jogállásáról szóló törvény, ép­pen ezért - bár a hivatal új szerve­zeti felállásban működik -, még a régi jogszabályok vannak érvény­ben. Az államigazgatási dolgozók munkaviszonyára vonatkozó jog­szabályok alapján végezzük mun­kánkat. A besorolások, a minősíté­sek stb. a személyzeti anyag is, ez alapján van nyilvántartva. Ügy volt, hogy az országgyűlés a ’91-es év végére megalkotja ezt a törvényt, ám ez eddig még nem sikerült.- Jegyző úr, a törvény hiánya mennyiben hátráltatja munkáju­kat?- Amíg ez a törvény nincs meg, addig a hivatal átszervezése jogi ér­telemben nem fejezhető be. Nem tudunk új besorolási számokat ad­ni, tehát a köztisztviselői jogállás tisztázatlan marad. Minőségében akkor lesz teljesen új, ha ez a jog­szabály egyfajta létbiztonságot fog teremteni, mind anyagi, mind pe­dig munkajogi értelemben.- Milyen tervei vannak az 1992-es évre vonatkozóan?- Ha befejeződik a vagyonát­adási munka, akkor szeretném a hi­vatalnak az ügyfélfogadását oly módon gépesíteni, hogy a már meglévő számítógéppark megköny­­nyítse a népességnyilvántartást az anyakönyv-nyilvántartást, a szociá­lis-segélyezés nyilvántartását stb. Nyilván rászervezéssel tudjuk csak megoldani. Feltétlenül szükséges, hiszen megkönnyíti és meggyorsít­ja munkánkat. Persze ez attól is függ, hogy a további dekoncentrált szerveket hogyan alakítják ki. Leg­utóbb például a megyei sporthiva­talokat hozták létre, amely végér­vényesen a sportigazgatást kivon­ta az önkormányzatok hatásköré­ből. Várjuk továbbá még az építés­ügyi feladatok rendezését, mert csak azután lehet mondani, hogy hogyan fejlesszük tovább a szak­mai munkát. Mindenképpen több időt szeretnék majd fordítani a va­gyonátadás után a szakmai mun­kámra is.- Jegyző úr mennyire elégedett a költségvetéssel?- Az én véleményem az, hogy mindenképpen eredmény az, hogy a város működik, és még ilyen hely­zetben sem szorulunk állami segít­ségre. Tehát nem tartozunk a hát­rányos helyzetű térségek közé. Ma­rad egy nem nagy, de szép summa fejlesztésre is, amelyet kevés város mondhat el ma magáról Magyar­­országon. Nincs gond a tömegköz­lekedéssel, az infrastruktúra úgy ahogy, de működik. Természetesen látványos eredményeket, csak akkor fogunk felmutatni, ha elkészül a szennyvíz-gerinchálózat kiépítése. Nyilván a konkrét eredmények a következő évben fognak jelentkez­ni. Ezek olyan munkák, amelyek nem mindegyike van szem előtt, azonban a város költségvetését je­lentősen megterheli; szinte nem is marad pénz másra. Én bízom abban, hogy a követ­kező két évben - a beruházások befejeztével -, a költségvetésből olyan munkákat is el tudunk majd végezni, amely a lakosság számára is szemmel láthatóbb. Tervezzük, hogy az egész alvéget rákötjük majd a gerincvezetékre, amely csak akkor lesz elérhető, ha a ge­rincvezeték elkészül.- Mi a véleménye, kell-e a vá­rosnak új iskola?- Nehéz nekem magánvéle­ményt megfogalmazni. Az iskola, az tény, s az is tény, hogy mennyibe kerül. Mennyi lesz a fejlesztési költ­ségvetésünk. Sajnos még nem lá­tom az új oktatási koncepció kidol­gozását, s nem látom azt sem, hogy hány osztályos modellt fog megva­lósítani az új oktatási törvény. Va­jon mennyi lesz a gyermek X év múlva, amikor iskolaéretté válnak a mostani óvodás, bölcsődés gye­rekek? Amíg ez nincs, addig meg­nyugtatóan nem tudnék állást fog­lalni, hogy egyáltalán kell-e úi isko­lát építeni! Nyilván a testület dönt majd eb­ben a kérdésben is. A véleményem az, hogy nem szabad elhamarkod­ni a kérdéskört, én ezzel nem azt mondom, hogy évekre halasszuk el a döntést. Láttam olyan elemzést, mely sze­rint 1997-re a gyermeklétszám mintegy 400 fővel fog csökkenni Pakson, de láttam olyant is, amely éppen az ellenkezőjét bizonyította. Szerintem az mindenképpen meg­határozó lesz, hogy a városban ho­gyan fog alakulni az iparfejlesztés. Vajon lesz-e népesség-elvándorlás, vagy esetleg új beruházások révén újabb népességszaporulat várható.- Jegyző úr, köszönöm a be­szélgetést és kívánok sikerekben gazdag új esztendőt! H. NAGY JÚLIA GALÁNTA 1991 Paks és Galánta többéves kulturális együttműködésének jeleként meghívást kaptunk 1991. december 14-15-re a galántai Kodály Zoltán Daloskört 35 éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepi karácsonyi hangversenyre. Paks város képviseletében dr. Széchenyi Attila alpol­gármester és D. Szabó Mária a Városi Művelődési Központ igazgatója vett részt az igen színvonalas, meghitt hangulatú találkozón. Küldöttsé­günket a CSEMADOK Járási Bizottságán Mézes Rudolf titkár és Józsa Mónika az énekkar karnagya fogadta. 14-én este az ősi deáki templom­ban adott hangversenyt élvezhettük, ahol magyar részről a csornai Bár­dos Kórus is szerepelt. 15-én Galántán Kodály Zoltán emlékművénél rendezett ünnepségen helyzetük el Paks város tiszteletét jelképező ko­szorúnkat. Ezt követően a polgármesteri hivatalban tartott fogadáson Horváth Zoltán polgármesterrel és a város vezetőivel beszélgettünk el a két város ügyes-bajos dolgairól, és hívtuk meg őket paksi látogatásra. Az esti ünnepi kórushangversenyen főként Kodály és Bárdos kórus­művei csendültek fel, majd befejezésként ismert karácsonyi dalok hangzottak el a Városi Művelődési Központ színháztermében, mely nagy örömöt és maradandó élményt szerzett minden résztvevőnek. Baráti vacsorán búcsúztunk el a nagyon kedves vendégszerető ga­lántai emberektől a ’92. évi találkozás reményében. DR. SZÉCHENYI ATTILA alpolgármester

Next

/
Thumbnails
Contents