Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-07-01 / 14. szám
1992. július 1. 7 PAKSI HÍRNÖK Borosgazdák Igényes voltam- Kovács János visszaemlékezése -Amikor a feleségemmel összekerültünk ’50-ben, az volt egyetlen életcélommá kitűzve, hogy szőlővel foglalkozzak. ’51-ben vettem meg az első szőlőtelket 1500 négyszögöl volt a Kishegyen. Ennek az évnek az őszén forgattunk: a színtalajt levittük 60 centire. ’52-ben ültettem hatszáz ölön Ezredévest Olaszrizlinget Akkor volt a nagy szárazság; abban az évben vittek el katonának, édesapám gyakran ekézte a földet így a szárazság nem hatolt le a gyökerekig. (Augusztusban vittek el, szüretre jöhettem haza.) ’54-ben fejeztem be a telepítést ’55-ben a Pörösökben, a jó homokon ültettünk be szőlővel 600 négyszögölet Amíg ezek termőre fordultak, vettem a Páskomban és a Pörösökben öregszőlőt (Akkor egy hízó áráért lehetett szőlőt venni.) Nem tudtam befektetni mást, csak a saját munkámat Édesapám is jól ismerte a szőlőfajtákat Emlékszem, ha csak ránéztünk a szőlőlevélre, már tudtunk, milyen fajta. Két nagybátyám vincellér volt az ő kezük alatt is dolgoztam. A Weiner-telepen 63 holdon volt szőlő, ott dolgoztam a szabadidőmben a legtöbbet A feleségem családjában hét lány volt minden munkát ők végeztek a szőlőjükben, persze, az apósom irányításával. Amikor már a sajátunkban dolgoztunk, mindent ketten végeztünk. Nem voltam egyedül. Igényes voltam: gyönyörű karókat fűrészeltettem Hermann Józsi bácsival, a bognárral. Csak annyi földre törekedtem, amennyinek a termése elég a jószágnak. Az volt a tervem, hogy továbbfejlesztem a szőlészetemet Aztán ideért a tsz-szervezés. Majdhogynem csak bujkáltam a szervezők elől. Egy napon aztán - sose felejtem el - bevittek a tanácsra. Akkor már majdnem mindenki benne volt Pálinkát főzettem aznap a főzdében, kerestek és estére becsaltak. Nem mondom, hogy ütöttek-vertek, de a mocskos beszédüket kénytelen voltam hallgatni. Négyen-öten voltak, vidékiek. Azt ígérte egyikük, hogy letapossa a körmömet Úgy éreztem, nincs kiút Beiratkoztam. Amikor tsz-tag lettem, művelhettem a saját szőlőmet de a termés tíz százalékát be kellett adni a közösbe. Ez volt a dézsma. Mint valamikor a jobbágysorsban. (Négy-öt tag összeállt a tsz adott fogatot - Pákolitz Ádi szokott a kocsis lenni - aztán megszedtük a dézsmát) Fájt minden óra, amit a tsz-ben töltöttem. A szőlészetben dolgoztam. ’64-ben, amikor az erőműépítés miatt elért kisajátítás, úgy éreztem, hogy maszek pályafutásom derékba törött Föltettem magamban: soha többet egyetlen tőkét se telepítek, inkább tanulok, azt nem vehetik el tőlem. Harmincöt éves fejjel elkezdtem tanulni Baján, a Bereczky Máté Kertészeti Technikumban. Esőben, sárban a Pannóniával négy éven keresztül jártam, mert a közlekedés nagyon mostoha volt arrafelé akkoriban. Eredményesen befejeztem az iskolát technikusként hagytam ott A csámpai szőlészetnek lettem a vezetője. Nyugdíjba vonulásomig azt csináltam. A munkaerőgondok miatt át kellett térni olyan művelési módra, amit sokkal kevesebb ember is el tud végezni. Ez ’75-76-ban történt közben Keller Jánossal jártuk az országot gyűjtöttük a tapasztalatokat Elhatároztuk, hogy 2,40-ről átdöntéssel 3,60-ra nyitjuk a sorokat Ez életem legnagyobb vizsgája volt Kora ősszel kezdtük, egész télen tudtuk folytatni, már nagy területen végeztünk, amikor erős fagy állt be, mínusz 20-22 fok hideg lett és elfagyott a szőlő; így nem volt mit tenni, minden második sort ki kellett vágni. A csámpai területen sok volt a Piros szlanka, a Kadarka, Oportó, ezeknek a fajtáknak csak múltjuk volt, volt Olaszrizling is, az volt is, lesz is errefelé. ’80-ban vagy ’81-ben kezdtük el Hidegvölgyben az új telepítést Kékfrankos, Zweigelt, Merlot egy kevés Oportó, Irsai Olivér, Chardonnay van ott ’84-ben mentem nyugdíjba, két-három éven keresztül néhány hónapra azért még visszamentem dolgozni. Elég nehéz, rögös életút volt az enyém. Hogy bírod ezt még mindig csinálni? Gyakran kérdezik tőlem. Mi arra teremtődtünk, hogy figyelmes, szép, gondos munkát végezzünk. „Gyönyörködtessen Uram a munka, amely éretted buzog és unalmas legyen minden nyugalom, amely kívüled esik.” Ez ad erőt az embernek. Ez az én életfelfogásom. * * * Rikli Sándor - ahogy ő mondta: - a „Páskom Cityben” termett Kékfrankos éa Rizlingszilváni boráért oklevelet kapott a borversenyen. „Édesapámnak nagyon szép szőlője volt Kiscsehiben, ebben a Zala megyei kisközségben, ahol születtem. Tőle örököltem a szőlő szeretetét, sokat dolgoztam vele. Nyolcvanegyben Pakson szántóterületet vettem. Több szőlősgazdát megkérdeztem, milyen fajtájú szőlő telepítését javasolják. Annak alapján telepítettem ezt a két fajtát Az egész család (feleségem, lányom, fiam) dolgozik a szőlőben, csak a permetezést végzem egyedül. Háromszor vettem eddig részt a vállalati borversenyen, bronzot és ezüstöt értem el. A városin először szerepelek. Önkontroll ez: megmutatkozik, milyen bor kerül az asztalra egyéves munka után. Lejegyezte: GUTÁI ISTVÁN Die Zuschauer sparten nicht mit Beifall und forderten Zugaben. Die Pakser schwangen daraufhin nochmals kräftig das Tanzi*»Die Gruppe „Patria“ mit ihrer Leiterin Viktoria Herencsari betertedie passende M usik dazu.! Visszapillantó Nemcsak a magyar borok hozták a reichertshofenieket kitűnő hangulatba, hanem a Paksi Néptáncegyüttes brilliáns fellépése is, amelynek a testvérvárosok közötti első borfesztiválon óriási sikere volt <r " " «ITJah
