Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-07-01 / 14. szám
PAKSI HÍRNÖK 8 1992. július L Formatervezett tárgyak bosszúja Ami szép, az szép, de nem biztos, hogy jó is. Mindenben szeretem a szépet még a hétköznapi használati tárgyakban is és csak akkor leszek bosszús, ha az a tárgy csak szép, mert formatervezett, viszont nem lehet rendeltetésszerűen használni. Nem kell ugyan eldobni, vagy a „Pocsék áruk fórumához” küldeni, csak szörnyű sok mérget okoz a használójának. Ki ne járt volna meg már a kávékiöntők tömkelegével? Legyen az üvegből, porcelánból vagy alumíniumból, belőlük a kávé a legritkább esetben (reggeli rohanáskor soha) ömlik a pohárba, csészébe. Először tányérba, asztalra, földre folyik. Kedvenceim a darálók népes családja. A fehér műanyagtestű diódaráló igazán gyönyörű. Tudok vele vákuumot csinálni az ő drága talpa és az asztal lapja között Tekintve, hogy nem vajat hanem konok, kemény diót darálok vele, két tekerés után elszabadul asztalomról és szerencsének mondhatom magam akkor, ha a dió szerte nem széled belőle. Nagyítóval vizsgálom meg műanyag bevonatú asztalomat hogy netán egy karcolás szüntette-e meg a vákuumot? Szerintem ezt a fajta darálót asztallal együtt kellene árulni, mely asztalt azután másra nem ajánlatos használni. Más darálók fölfogató részénél rejlik a művészi forma. Ami régen unalmasan szegletes volt s ezáltal az asztal szélével több derékszögben találkozva stabilan felerősíthető volt az most csinosan gömbölyített de még véletlenül sem úgy, ahogy az asztal pereme, ezáltal néhány tekerés után elkezd jobbra-balra csúszkálni. Megoldható azért vele a darálás, mert 2-3 tekerés, egy igazítás, egy erősítés a srófon, majd újra tekerés, igazítás, erősítés és így tovább. Szép a daráló, de rendkívül időigényes a használata. Óh, drága nagyanyám, hol van a te ronda, de jó darálód? Olajkályháim jóvoltából tanulmányozhattam a formatervezett és még formatervezettebb - továbbiakban 1. számú és 2. számú olajos kannákat Az első, 1. számú kannából folyamatosan ömlik az olaj a szűrőn áta kályha tartályába, miközben én fokozatosan döntöm csövét a lyuk fölé. A második, 2. számú kanna esetében eljárásom ugyanilyen. Látszólag a kannáé is. De egy bizonyos döntési szöget elérve, bármily óvatos vagyok is, a kanna így csinál, hogy „blutty”! és az olaj fröccsen a kályha tetejére, oldalára, padlóra és rám. Szavaim, körmondataim, melyekkel a formatervezést dicsérem - leírhatatlanok Régen kapható volt a kerek locsolókanna, melyen a fogantyú keresztben állt Remekül oda lehetett tenni a kút vagy csap alá teletölteni, és az egész vizet bármilyen hosszú távra elszállítani kilötyögés nélkül. A formákra oly érzékeny tervezőknek bánthatta a szemét ez a plump, unalmas, régimódi tárgy, hát újítottak. Az új kanna lábhoz simuló, ovális alakú, elegáns. A füle hosszában ível át felette. A kútnál azonban kezdi a bosszantást, mert a víz először (később is) a fülére hull és porlasztva szétfröcsög ruhára, cipőre. Ezután a gyanútlan kertész, ki palántáit itatni óhajtja, középen megfogja az ívelt fület és felemeli a kannát E huncut jószág azonban ekkor elöl a csövén azonnal kiereszti a drága víznek egy részét A kertész nem csügged, kissé előrébb ragadja meg a fület Ekkor viszont a kanna száján ontja hűs levét a cipőbe. E formatervezett locsolókannával szemben minden fortély csődöt mond, mert semmiképp sem lehet teli kanna vizet a tett színhelyére szállítani. Hiába minden, többször kell fordulni! Hitték volna e kedves olvasók, hogy az ártatlan kerékpárpumpa milyen balesetveszélyes eszköz tud lenni? Régen a pumpának azt a változatát használták az emberek, melynek a csöve végét keresztbe lehetett fordítani, és jól megmarkolva pillanatok alatt felpumpálhatta még a gyenge gyerek is a kerékpárját De jött a formatervezés! A „T” alak nem volt elég tetszetős forma. Megszűnt a vágat a cső végén, ezáltal a megmarkolás (már nem esik kézre) jóval nehezebb. Ha túl lapos a gumi és sok idő, erő kell a pumpáláshoz, a megizzadt tenyerünk könnyen lecsúszik és rövidesen szép, vastag vérhólyagra tehetünk szert a becsípődés következtében. Üzenet a formatervezőknek. Emberbaráti szeretetből, embertársaim idegeit kímélendő, szívesen vállalkoznék arra, hogy a formatervezett, új tárgyakat kipróbáljam, véleményemet közöljem, mielőtt a tömeggyártást megkezdik. Ha lehetne beleszólásom a dolgokba, azt javasolnám, hogy gyártsanak régi, bevált (nem formatervezett) eszközöket is, valamint moderneket is, hogy ki-ki választhasson megfelelőt magának. Addig pedig azt kívánom az említetttárgyak „feltalálóinak” (és elfogadóinak is), hogy csak és kizárólag az általuk alkotott (és elfogadott, esetleg díjazott) darálókat, kannákat, pumpákat stb. használják! BANCSIK CSABÁNÉ Színészanekdoták- Nem vagyok sehogy se megelégedve ezzel a gyerekkel! - zsörtölődött Kabos Gyula a feleségével. - Nem tanul, az utolsók között van az osztályban, a végén megbukik.. Kabosné védelmébe vette a gyereket Hogy az év elején két hetet mulasztott, hogy rosszul eszik, vérszegény - ahogy már anyák fiaikat védeni szokták Férje háta mögöttazonban előszedte a gyereket Szeretettel korholta, kihallgatta, ellenőrizte, készíti-e a feladatait, olyannyira, hogy a Kabosgyerek félévkor már második volt az osztályban.- Második második.. - dohogott újra a művész. - Miért második? Miért nem az első? Ez már igazán nem nagy dolog. Ennyi örömet megszerezhetne az apjának.. A fiú összeszedte magát, és év végén boldogan lobogtatta a bizonyítványát:- Apa! Osztályeiső lettem! Kabosné diadalmas örömmel állt a gyerek mellett, s megdöbbenve látta, hogy férje arca elkomorodik- Mi van veled? - kérdezte az aszszony. - Ezzel s.em vagy megelégedve? Kabos vakargatta orrát-száját, mint a színpadon, mikor valami nem tetszik neki. Aztán fanyalogva megszólalt:- Szép kis osztály lehet az, fiam, ahol te vagy az első... * * * A Fészek klub újabb nemzedéke a régi időkben borotvában ismerte Bajusz pincért, aki a legrégebbi időkben növesztette névadó szőrzetdíszét A bajuszon kívül Bajusz valaha még három dologról volt nevezetes ^monoklijáról, a nagyothallásáról és a szórakozottságáról. A monokliról nincs mit mesélni. A szórakozottságáról egy-két példa. Megérkezik a Fészekbe a fanyar humorú Kabos Gyula, és vacsorát rendel Bajusztól. Bajusz felveszi a rendelést, elsiet és ezzel vége is az első jelenetnek Bajusz többé nem tér vissza. A színész megunja a várakozást és elkapja a frakkja végét- Bajusz - kérdi tőle komoran a komikus -, mondja, kérem, mióta van maga itt a Fészekben?- Huszonöt esztendeje, művész úr - felel Bajusz angyali ártatlansággal. Kabos hosszan nézi, nézi, végre reménye-vesztetten legyint:- Huszonöt éve...?! Értem! Akkor nem magánál rendeltem a vacsorát! Békés István: Új magyar anekdotakincs. Bp., Gondolat 1963. Kabos Gyula ^ Gellert Lajos rajza, 1928.
