Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-07-01 / 14. szám
1992. július L 5 PAKSI HÍRNÖK Levél Hambuch Gézához Kedves Géza! Úton-útfélen, bel- és külföldön támadod Magyarországot és a kormányát nemzetiségellenes, ezen belül népcsoportunk ellen irányuló politikája miatt Teszed ezt egy olyan országgal szemben, amely rossz gazdasági helyzete ellenére, minden korábbi rendszerhez képest többszörös erőfeszítést tett és tesz nemzetiségeink, etnikai kisebbségeink gondjainak megoldására. Ez az ország hat (vagy több) párti egyetértésben, a valóban létező nemzetiségi gondok megoldását a kisebbségi lét hátrányainak kiegyenlítését a jóindulatú megkülönböztetésben, azaz a kisebbségek anyagi és erkölcsi támogatásában látja. Teszi ezt nemcsak azért mert egy valóban demokratikus országban ez a kisebbségeknek kijár, a többség érdeke is, hanem teszi azért is, hogy az ország megítélése nemzetközi szinten pozitív legyen. Ez alapvető érdekünk. Az országnak, a kormányzatnak ezen törekvéseit keresztezed meggondolatlan nyilatkozataiddal. Még szerencse, hogy ma már azok sem „vevők” panaszaidra, akiket sokáig meg tudtál téveszteni. Kedves Géza! Ahhoz, hogy nemzetiségeink, közöttük népcsoportunk felemelkedését szolgáljuk, a tények reális ismeretére van szükség. Nemcsak azt kell felismerni, hogy milyen szomorú helyzetben, az identitásvesztés közelében van népcsoportunk, hanem azt is tudni kell, hogyan jutottunk el idáig. Tény, hogy kevés, nagyon kevés, az iskolánk (általános és középiskolánk), óvodánk, hogy esetenként ezekben is kevés a német tannyelvű órák száma, de ha ezt Te a mai demokratikus Magyarországon kéred számon - igen türelmetlen, ingerült formában -, akkor csak megdöbbenésünknek tudunk hangot adni. Te ne tudnád, hogy egy iskolás gyereket nem lehet egyik napról a másikra tiszta német nyelvű iskolába helyezni? Te ne tudnád, hogy igen kevés megfelelő német tudású magyar tanár, még kevesebb a németül tudó szaktanár? Mégis, miért ez az indokolatlan türelmetlenség, ez az igazságtalan támadás? Nyilatkozataidban miért nem olvashatunk soha azokról a pozitív diszkriminatív intézkedésekről, melyek a kisebbségeket ma már megilletik? Az alkotmányos kisebbségjogokról a helyi választási törvényben rögzített különjogról, nemzetiségi iskolák, óvodák látogatóit megillető emelt támogatásról? Arról, hogy lényegesen magasabb a nemzetiségi szervezetek, újságok működésére nyújtott támogatás, mint korábban bármikor? Miért nem olvashatunk nyilatkozataidban azokról a dolgokról, amelyek ide vezettek? A kommunista-szocialista állam nemtörődömségéről? Arról, hogy jogunk volt heti két németórára, amelyet második idegen nyelvként tanulhattunk fakultatívan? Kinek milyen szerepe volt abban a nemzetiségi kirakatpolitikában, amely a mai szomorú állapotokhoz vezetett? A németség vezetői miért nem álltak a demokratikus ellenzéki mozgalmak táborába? Minden okuk meg lett volna, hiszen népcsoportunk az „átlagmagyar” mellett még nemzetiségi mivoltában is elnyomott volt Miért láttad - kedves Géza - még 1990-ben is úgy, hogy a Hazafias Népfront színeiben kell kiutat keresned? Azt állítod Géza, hogy a németségnek ma nincs képviselete a parlamentben? Miért? Idáig volt? Ki emelt szót a kollektív bűnökkel vádolt és elítélt németekért? Ki kért kárpótlást a múltban okozott károkért? Talán a szocialista parlamentbe küldött díszsvábok? Mi nyolcán a magyar parlamentben - különböző pártok képviselői - véleményed szerint nem képviseljük a németséget, mert nem a Szövetség küldött bennünket Te tudod! Kedves Géza! Biztos, hogy jó úton jársz? Biztos, hogy jó a taktikád? Biztos, hogy elég hiteled van ahhoz, hogy ilyen szerepet vállalj? Elnyomott-e, üldözött-e az a németség, amelyet kormányzati pénzből, miniszteri fizetéssel dotált ügyvezető elnök képvisel? És végül: használ-e népcsoportunknak, hogy egyesek szembe akarják helyezni egy olyan többséggel, amely önszántából, kényszer nélkül nyilvánította ki kézzel is fogható jóindulatát a kisebbségekkel szemben? Sajnáljuk, hogy ezt a levelet meg kellett írnunk. Üdvözöl: Bélafi Antal, Schmidt Ferenc, Speidl Zoltán, Figler János, Szauter Rudolf (Megjelent a Népszabadság 1992. június 5-i számában.) Tisztelt Polgármester Úr! Alig indult be a gyógytorna és az uszodában is a gyógytorna és az úszás, máris közölte a gyógytornásznő a beteg csoporttal, hogy megszűnik a sárga vényre, vagyis az sztk-ra való belépőjegy. Tehát ezután már (15-e után) csak pénzért lehet jönni tornázni és úszni. Ezek szerint a beteg embernek Pakson nincs rehabilitálásra való társadalombiztosítási joga, csak pénzért? Csak hírből tudom, hogy a PAV fizeti a paksi uszoda üzemeltetését A Polgármesteri Hivatal nem? Pedig annyi mindenre telik a kasszából, csak egy bizonyos összeg átutalására nem? Ha nem jól tudom az üzemeltetés anyagi oldalát akkor elnézést kérek. Ezek a beteg emberek 5 évestől akár 70-80 éves korig is igénylik. Nem mondható az, hogy emberi mulasztásból szenvedtek balesetet néhányan születési, néhányan a szervezet elhasználódása, egy rossz mozdulat az otthoni megfeszített munka miatt váltak munkaképtelenné. Én azt hiszem a többi betegtársammal együtt, hogy aki műtét után 5-6 hónapig a mai számítások szerint nettó munkabér után kap táppénzt annak bizony nem kevés öszszeg a belépődíj többszöri megfizetése. Kérem a Polgármester Urat hogy gondolkodjon el az ügy méltányos elintézésén és a vényre való további torna és úszásterápia visszaállításán. Ön még fiatal - de senki nem tudja, melyik pillanatban éri baleset - én sem gondoltam volna, hogy ilyen balesetem lesz és még egy műtét H tudja mit hoz számomra. Ebből a szemszögből kérem és várom válaszát a Paksi Hírnökben. Paks, 1992. június 5. Tisztelettel: zsjROS LAJOSNÉ Szent István tér 12. Közlemény A Paksi Atomerőmű 30 km-es körzetében lévő polgári védelmi célú szirénák egy 1988-ban elkészült vezérlőrendszer segítségével alkalmasak atomerőművi balesetek jelzésére is. A rendszer első hangos próbájára 1992. május 6-án került sor, amikor kiderült hogy sok sziréna nem, vagy csak halkan szólalt meg. Az Országos Riasztási Szakszolgálat az MVM Rt-hez tartozó áramszolgáltatók személyi állományára épül, a szirénák, jelfogók és alállomások karbantartása az ő feladatuk. Ellenőrzésüket a Polgári Védelem Országos Parancsnoksága végzi. A május 6-a után elrendelt teljes körű felülvizsgálat során a Démász szakemberei sajnos hibát követtek el, így 28-án délelőtt Kalocsán és környékén indokolatlanul megszólaltak a szirénák. A sajnálatos eset rávilágított arra is, hogy a lakosok felkészítése ilyen esetekre nem történt meg. A „nukleáris katasztrófa”-jel (2 perces folyamatos vijjogó hang) hallatán az a helyes magatartás, ha az emberek zárt épületbe mennek. A Kossuth Rádió fogja a további információkat közölni. Részvénytársaságunk mindent megtesz az atomerőmű biztonságos üzemeltetéséért, a lakosságot veszélyeztető baleset valószínűsége rendkívül csekély, mégis, mindannyiunk érdekében szükség van a riasztórendszerre és a lakosság jobb felkészítésére. A magunk részéről ezért minden tőlünk telhetőt megteszünk, kérjük a lakosság és az önkormányzatok szíves meg-A PAKSI ATOMERŐMŰ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG VEZETÉSE
