Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-05-20 / 11. szám
1992. május 20. 11 PAKSI HÍRNÖK Ne csináljátok srácok! Úgy gondolom, hogy a katolikus nagytemplomtól 25-30 méterre készült felvételek önmagukért beszélnek, nem is kell a feliratokat elemezni, de szégyellni kell, hogy ezek az ízléstelen kifejezések odakerülhettek és a mai napig ott éktelenkednek Remélem, hogy ezek a szavak a nem vallásos, de jó ízlésű embereket is felháborítják! A feliratok valamikor a nagyhéten készülhettek ami viszont biztos, hogy a nagyszombati körmenetkor már láthatók voltak sőt e feliratok mellől figyelték sokan a menetet - amire mi a sok résztvevő miatt is büszkék vagyunk ezekre a firkálásokra viszont még alkotóik sem lehetnek büszkék És hogy kik írták ezeket az ocsmányságokat? Én biztosra veszem, hogy nem a hittanos gyermekeink, nem is a templomba járó felnőttek, hanem azok, akik a templomot csak kívülről nézik vagy motorjaikat túráztatva versenyeznek a falak mellett És hogy kik látják? Mindenki, aki csak egy pillantást is vet a mellvédre! Látja a nyugdíjasház bármely lakója, ha a nagy fák alatti padokon szeretne pihenni (amik persze ilyen célra teljesen használhatatlanok!) látja minden iskolás, aki a mellvéd melletti lépcsőn jár; és nem utolsó sorban látja minden templomba járó hívő, immár három hete! Tudom, hogy nem a lefestés a probléma, hiszen egy vödör mésszel ezt már bárki megtehette volna. A kérdés csupán az, hogy valóban szükségtelen-e Pakson a gyermekek egy részét keresztény szellemben nevelni, vagy elég, ha megtanítják őket írni...? Remélem ezen gondolataimmal nem vagyok egyedül. így merem hát kérni a város vezetőitől, tehetségük szerint tüntessék el ezeket a feliratokat, a rend őreitől pedig (akik az önkormányzattól külön is támogatást kértek és kaptak egy újabb járőrkocsi üzemeltetéséhez!), hogy akadályozzák meg az ilyen és hasonló firkálásokat, és vessenek véget a bazársor feletti téren az éjszakába nyúló fülsüketítő randalírozásnak! KIRÁLY ISTVÁN Vendégünk volt A háromszoros Európa-válogatott Ismerősnek tűnt, mielőtt bemutatkozott Azt rögtön tudtam, hogy a kosárlabdapályán láttam korábban. Kettőszáztíz centi fölötti testmagassága, 50-es topogói és sportos külseje fikarcnyi kétséget sem hagyott afelől, hogy a FESTO-kupára érkező Toshiba Klosterneuburg csapatának az edzője nem szimpla kis tréner.- Dr. Zdenes Kos vagyok - mutatkozott be, amikor leesett a tantusz. Igen, a csapat edzője az egykori világklasszis, aki Európa-bajnoki címet szerzett a csehszlovák csapattal, háromszor a kontinensválogatottban is szerepelt és jelenleg (csak úgy mellékesen) az osztrák kosárlabda-válogatott szövetségi kapitánya. így érthető, hogy először a játékospályafutásáról beszélgettem vele.- Ó, az még egyáltalán nem ért véget - kezdte a mondanivalóját -, hiszen negyvenegy évesen egy old boy csapatban ma is játszom Bécs város bajnokságában, és egyáltalán nem állunk rosszul. Heti egy edzés és a mérkőzés jelenti most az örömkosárlabdát az életemben.-És az edzősködés?- Az is majdnem csak hobbiszinten az utóbbi időben. Az osztrák kosárlabda nem olyan erős és szervezett, hogy ne lehetnék félállású szövetségi kapitány. Klubom, a Toshiba négyórás munkakört biztosít, így a kapitánykodás mellett a házon belüli utánpótlás-együttest is irányítom. így kerültem most ide, és mielőtt megkérdezné, elmondom: voltam már itt egy barátságos mérkőzésen, korábbi csapatommal még játékoskoromban. Magyarországon egyébként már legalább húszszor voltam, és mindig jól éreztem magam. Most is így van.- Mi a véleménye a tornáról?- Nyugodtan leírhatja, hogy szuper. Jó csapatok vannak, a fiúk nagyon jól érzik magukat, látszik a rendező gyerekeken, hogy apaitanyait beleadtak. Peches körülmények között kaptunk ki a döntőben, mégsem megyünk keserű szájízzel haza.- Meddig marad Ausztriában?- Ezt még nem tudom. Nagyszerű körülmények között élek, de erősen gyötör a honvágy. Azért nem szerződtem eddig máshová, mert titokban vártam, hogy Csehszlovákiában szükség lesz rám. Eddig még nem szóltak... No és persze a fiam miatt, ö lett a FESTO- kupa legjobb centere és legjobb játékosa is egyben. Talán a csehszlovák ifiválogatott vezetőinek eszükbe jut végre. Máshova nem szívesen szerződnék, bár négy nyelven beszélek, így sok helyre hívnak. Feleségemnek nagyszerű állása van az osztrák fővárosban, ö ugyanis archeológus, gyerekeim pedig szinte „echte” osztrákok. Észre sem veszi a kívülálló az iskolában, hogy idegenek.- Ugye, látjuk még Pakson?- Egészen biztosan. Olyan meglepetés volt számomra ez a torna, hogy Bécsbe visszaérve azonnal beszámolok a cég-, és a klubvezetésnek a magas szintű rendezésről. Nagyon szeretném, ha klubjaink között minden szinten tartóssá válna a sportkapcsolat Személy szerint én is sok barátra leltem itt. Nem frázis tehát, ha úgy köszönek el: a viszontlátásra!- Úgy legyen! L L
