Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-05-20 / 11. szám
PAKSI HÍRNÖK 10 1992. május 20. A városi tévé a Hírnökben Gondolatok a művelődésről Az április 10-i stúdióbeszélgetés rövidített szövege A beszélgetés résztvevői: D. Szabó Mária, a Városi Művelődési Központ igazgatója, Brebovszky János evangélikus lelkész, a képviselő-testület művelődési-oktatási-sportbizottságának elnöke. Riporter: Vajda Tibor. Vajda: - Magyarországon ma, néhány évvel az ezredforduló előtt az élet minden területén komoly változások történnek, fölértékelődött a gazdaság, egyáltalán az anyagi szféra szerepe. Az emberek újabb és újabb formákat keresnek a rájuk nehezedő és rájuk kényszerített társadalmi hatások ellen vagy éppen azoknak a felhasználása érdekében. A kultúra, a művészet és a művelődés mintha háttérbe szorulna. Az önök véleménye szerint milyen ma Paks kulturális arculata, milyen körülmények alakították ezt ilyenné? D. Szabó: - Mint mindenütt, Pakson is a negyvenes évek végén felbomlottak, fellazultak, eltaposódtak azok a civil társadalmi kezdeményezések, amelyek a helyi kultúrát éltették Intézményesült népművelés és közművelődés lett ami - ha egy mondattal kell jellemeznem - a központi akarat és a központi ideológia terjesztésére szerveződő intézményeket jelentett Pakson ugyanez a folyamat játszódott le. A hatalmas változást az atomerőmű építése hozta. Egy ilyen hagyományos kultúrájú, egy paraszt-polgár-kereskedő kisvárosba, amikor egyik pillanatról a másikra betelepül tizenkétezer ember, egyik pillanatról a másikra megkétszerződik a lakosság, az állandó lakosok mellett még itt él 5-7 ezer építő, nyilván teljesen fellazult mássá vált az élet mint amilyen előtte volt Erről már annyit publikáltak, annyit beszéltek, hogy is történt mindez, amit én ismerek ezekből; azt látom, hogy többnyire a régi Paks szemszögéből nézték ezt. Hadd vessek föl egy másik gondolatot: az idetelepülőknek ez legalább annyira nehéz volt. Sokfelől idejött, sokféle kultúrát sokféle életmódot életmódmintát magával hozott embernek kellett egyik napról a másikra otthont teremteni távol a megszokottól, a hagyományostól. Ugyanígy nekik is nehéz volt elfogadni azt ami itt előtte volt. Én úgy látom, hogy mára ez az úgymond két város szervesül, mára ismét azok az öntevékeny, civil, lakossági kezdeményezések: egyesületek, klubok, társaságok kelnek életre, amelyek hordozhatják azt az értéket amiből az intézményes művelődés is nyerhet valamit. Vajda: - Brebovszky úr! Milyen koncepciót alakított ki a művelődési bizottság arra a művelődési, kulturális helyzetre, ami itt Pakson van? Brebovszky: - Paks különlegesen jó helyzetbe került akkor, amikor egészen más típusú várossá fejlődött és itt városias művelődési központ létesült ahol színházi előadástól kezdve nagyon sok olyan alkalom létezik, amilyet csak nagyvárosok engedhetnek meg maguknak. Talán azt is lehet mondani, különösebb elfogultság vagy nagyképűség nélkül: a város nincs rosszabb helyzetben, mint például Szekszárd, mert szinte minden lehetősége a művelődésnek - kezdve a képtártól, ami a legújabb ilyen létesítménye a városnak - egészen a diszkóig minden szint elérhető. Úgy érzem tehát: itt a városi művelődési bizottságnak azon kell gondolkodnia és ez komoly .feladatot jelent nekünk - hogy ezt a sokféleséget fenntartsuk. A másik oldalról: hogyan tudjuk az embereket ösztönözni. Amit eddig megkaptak - mintegy közajándékként - azért most tenni kell. Nemcsak pénzre gondolok, tettekre is. Vajda: - Az önkormányzaton belül a művelődési bizottság milyen lehetőségekkel, anyagi eszközökkel rendelkezik, milyen jogosítványai vannak? Brebovszky: - A bizottságnak anyagi lehetőségei a szervezeti és működési szabályzatunk szerint nincsenek. Mostanában jutottunk el oda, hogy ezen változtatni kellene. Nemcsak a kulturális, oktatási és sportbizottságnak - a többinek is - hatáskört, pénzeszközöket kellene átadni. Amiben mégis meglátszik a mi működésünk pénzügyi vetülete is, az egyfajta pályázati alap. A város olyan pályázatot hozott létre, amire kulturális célból vagy más célból szerveződő csoportok, szervezetek pályázhatnak. Vajda: - Mennyi ez az összeg? Brebovszky: - Ez a város költségvetéséhez képest nem jelentős, de azért komoly összeg: kétmillió forint éves szinten. Vajda: - Ezt kellene elosztani a művelődési bizottságnak? Brebovszky: - Igen. Méghozzá úgy, hogy javaslatot tesz, dönteni az önkormányzat dönt. Vajda: - Az előbb szó volt arról, hogy központi pénzalapokból történt eddig a kultúra finanszírozása. Azon túl, hogy a város képez egyfajta pályázati alapot még milyen lehetőségek vannak a művelődési központban? D. Szabó: - Nagyon sokféle. Alapítványi vagy központi pályázatokkal nagyon sok okos szakmai kezdeményezésre lehet pénzt szerezni. Azt hiszem, ez egyre inkább fontos lesz. Egy művelődési intézmény, jelen esetben a művelődési központ ma már csak akkor él meg, ha gazdálkodását tekintve legalább három lábon áll: csak az egyik az önkormányzat Ha az önkormányzat vállalja azt, hogy a fenntartáshoz, a működtetéshez a szükséges összeget az intézmények rendelkezésére bocsátja, akkor azok életben tudnak maradni. A paksi önkormányzat nagyon korrekten és lehetőségeihez mérten pagyon tisztességesen támogatja a város közművelődési intézményeit. A másik lehetőség: a pályázatok. Ebben a pillanatban a művelődési központnak 29 szakmai pályázata van bent különböző országos, megyei alapítványoknál és alapoknál. Ha ennek csak egynegyedét nyerjük meg, akkor is tisztességes pénzhez jutunk. Az elmúlt években már nagyon sok ilyen pénz került Paksra. Az Ifjúsági Információs Iroda kialakítása is így történt. 1,5 milliót nyertünk egy szakmai pályázaton, abból hoztuk létre. A minisztérium segítette a képtár létesítését is, képzőművészeti tevékenységünkre nyertünk nagyobb öszszeget és sok-sok egyéb dologra. Ugyanígy megyei közművelődési alap is létezik, bizonyos pénzeket onnan is lehet kapni. A harmadik a gazdálkodó szervezetek szponzori tevékenysége lehet Ha vállalatoknak, vállalkozóknak, bárkinek pénze van arra, hogy támogasson valamit, akkor csoportokat támogasson, legyen az fúvószenekar, néptáncegyüttes, kórus vagy bármi más. Mi nem akarjuk, hogy ezek a támogatások egy nagy kalapba kerüljenek. Ismerve az országban a művelődési házak helyzetét, úgy látom: amelyik három lábon tud állni, az még életben van. Amik még mindig az önkormányzatuknak tartják a markukat és sírnak, hogy milyen nehéz is az élet, azok tönkremennek, azokat bezárják, eladják, bérbe adják áruháznak Szerencsére Pakson ez nem fenyegeti az intézményeket Brebovszky: - Hogy mennyire nem fenyegeti ez az intézményeket: az első, az önkormányzat által készített költségvetésben az oktatásügy az igényelt összeg 100 százalékát megkapta. Vagyis: egyetlen egy iskola vagy óvoda vagy más oktatási intézmény nem került olyan helyzetbe, hogy a működéséhez szükséges pénze hiányozna. Vajda: - Arról is szó volt már, hogy a város is képez pályázatokat Ezeknek a témáit mennyiben határozza meg a művelődési bizottság, illetve ennek kialakításában mennyire vesz részt? Brebovszky: - A város pillanatnyilag egyetlen olyan pályázatot képezett, amiről a művelődési bizottság dönthet. Ennek a pályázatnak a kiírását az önkormányzat készítette, mi azt a feladatot kaptuk, hogy a pályázatokat elbíráljuk és javaslatot tegyünk a támogatás mértékére. Vajda: - A következő kérdéskör, amiről beszélni kellene: a művelődési központ tevékenysége. Már említette, hogy pályázatokat adnak be. Ha már van pénz, mik az új formák, az új lehetőségek? D. Szabó: - Nemcsak új formákról kellene beszélni. A tevékenységet is ugyanúgy tudom jellemezni, hogy annak is három lábon kell állnia. Van a hagyományos kultúraközvetítő szerep, amiről lemondani nem lehet Amit János is említett már: a legmagasabb színvonalú színházhoz, hangversenyhez, kiállításhoz és minden egyébhez szeretnénk eljuttatni a lakosságot Ismerik bérletsorozatainkat Örömmel mondhatom, hogy félelmeink ellenére (azt hittük ugyanis, hogy ebben az évben nagyon nagy bajok lesznek és nem lesz fizetőképes kereslet) örömmel mondom, hogy szinte telt ház előtt mennek műsoraink. A komolyzenéről ezt nem mondhatom el, de ezek azok a dolgok, amelyekre - úgymond - szabad ráfizetni. A gyermekszínházi sorozatunk, amire három teltháznyi bérletesünk van, tehát 1200-1300 gyerek jár hozzánk színházba a városból és a városkörnyékről - nyereségesen. Ezt mondom én elsősorban kultúraközvetítőnek, a másik az a tevékenység, amit úgy tudnék jellemezni, hogy reagálni kell mindenre, ami a környezetünkben élők érdeke és érdeklődése. Ennek mentén szervezhető meg az az általunk kulturális szolgáltatásnak nevezett tevékenységi kör, ami nagyon gazdag az intézményben. Harmincnégyféle tanfolyamunk van, sok-sok kiscsoportunk, szakkörünk, nyelvtanfolyamoktól a most nagyon kedvelt és nagyon sikeres természetgyógyászati sorozatokig, a talpmasszázstól a fényadásos gyógyításokig. Az embereket érdekli és szívesen jönnek. Van ennek szolgáltatási része is, amikor a mindennapi élethez szükséges dolgokra tanítjuk meg az embereket vagy kínálunk ilyesmit A kismotorvezetői tanfolyamtól a gépírásig, a szabás-varrásig. A harmadik pedig az általam nagyon-nagyon fontosnak tartott és ezért folyton emlegetett civil társadalom művelődési formái és együttlétei. Amire mi nem akarunk rátelepedni. Nem akarjuk ezt hivatalossá tenni, egy dolgot szeretnénk: segíteni. Azzal, hogy tetőt adunk a fejük fölé, azzal, hogy nálunk minden ilyen közösség otthonra lel és helyet talál. Nem említettem kiváló művészeti csoportjainkat Egyet sem kellett megszüntetni. Nekik van a legnagyobb szükségük arra, hogy szponzorokat találjanak további tevékenységükhöz. Van még egy érdekes dolog, ami idetartozik: rengeteg dicséretet és legalább annyi kritikát kaptunk az intézményben tartott vásárokért. Volt már a Tolnai Népújságban olyan cikk, amelyben tisztességtelennek aposztrofálnak bennünket, mert konkurenciát jelentünk a kereskedelemnek. Két dolog miatt csináljuk ezt: ebből olyan bevételünk van, amiből a bevételt nem termelő formákat segíteni és fenntartani tudjuk. A másik: lehet, hogy nem kéne a művelődési központban bálás vásárt csinálni, de ha nem zavarja az egyéb tevékenységet és ha az embereknek erre szükségük van, akkor legyen. Vajda: - Hogy sikerül a mozi? D. Szabó: - Ez most új dolog, közönségünk örül neki. Ennek az előzménye: csődbe jutott a megyei moziüzemi vállalat, amelyik eddig Pakson mozizott (tőlünk csak a termet bérelték) és megszűnt a városban a mozi. Hosszú hónapok teltek el, naponta jöttek be hozzám - tudom, a polgármester úrhoz is - tiltakozók a mozi hiánya miatt Az önkormányzat meghirdette a mozi bérbe adását, de vállalkozó nem akadt Mi látva, hogy komoly szükség van rá, elhatároztuk, hogy megpróbáljuk és, ha úgy tudjuk csinálni, hogy ne legyen nagyon nagy ráfizetés, akkor csinálni fogjuk. Vajda: - Köszönöm.
