Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1992-05-20 / 11. szám

PAKSI HÍRNÖK 8 1992. május 20. Honismereti vetélkedő A megyei múzeum tavaly ősszel is meghirdette „Ismerd meg lakóhelye­det és megyédet!” - című honisme­reti vetélkedőjét, melyre Pakson hat csapat jelentkezett Az első fordulóban előbb ki-ki fel­készülhetett az általa választott té­mából (Vasúti múzeum, Új építészet a városban, Paks műemlékei, Lusso­­nium, a római kori Dunakömlőd), majd a háromfős csapatok tárlatve­zetést tartottak osztálytársaiknak. Afelkészüléstugyasnazoksegítet­­ték mint tavaly: Tóth Tibor, a vasúti múzeum vezetője, Klenk Csaba épí­tész, Bencze Barnabás tanár, Herná­di Ferenc nyugdíjas. Ők voltak - Hernádi Ferenc kivételével - feb­ruárban a városi művelődési köz­pontban tartott második forduló bí­rálói is. A városi vetélkedő győzteseiként a 4. számú iskola hetedikesei (Kiss Katalin, Nemeskéri Rita, Varga Sza­bolcs) vehettek részt áprilisban a me­gyei záróvetélkedőn.- Az első fordulóban azért válasz­tottuk a lussoniumi kiállítást, mert Kömlődön születtem, a mamám most is ott lakik - mondja Kati.- A katonai diplomák voltak a leg­érdekesebbek - teszi hozzá Rita. Érdemes belelapozni az iskola új­ságjába, a Hírmondóba, melyben a vetélkedő visszhangjáról így írnak az osztálytársak:- Nekem nagyon tetszett a Lusso­­niumról szóló tárlatvezetés. Többek között azért, mert nem tudtam, hogy van ilyan Pakson. A kiállítás érdekes volt, a sok pénz, a cserepek, a sisa­kok, a katonai okmány, a hombár mind-mind tetszett nekem. (Szabó József)- Örömmel mentünk meghallgat­ni osztálytársainkat Úgy adtuk meg nekik a sok munkáért kijáró tisztele­tet, hogy végighallgattuk őket.- Megadták a szakirodalmat - kapcsolódik a beszélgetésbe Hoff­mann Ádámné osztályfőnök - csak­hogy néhány könyv hozzáférhetet­lenvolt. Kaptunk segítséget az ifjúsá­gi irodától, Bősz Marika tanította a lányokat a babaöltöztetésre, Bencze Barna adott anyagot a műemlékek­ről, egy szülővel elmentünk Szek­­szárdra is, megnézni az ottaniakat Jólesett, hogy a végén én is kaptam jutalomkönyvet, ugyanúgy, mint a gyerekek.- Azt feltétlenül bele kell tenni az új­ságba - tanácsolja Szabolcs - amikor mentünk Szekszárdon az utcán, egy bácsi megállított bennünket:- Mennyiért adjátok ezt a babát?- Nem eladó - mondtuk és vittük a múzeumba, mert ott volt a vetélke­dő. A vetélkedő után a babát iskolá­juknak ajándékozták a gyerekek. g. n. GYEREKÉSZ Nyelvújító picinyek Nyáron vízparton táboroztat­­tuk a gyerekeket. Ötéves uno­kámat is magammal vihettem. Sok jó programot találtunk ki számukra, egyik ilyen a karne­vál volt. A lehetőségek elég kor­látozottak voltak, mégis sok jó jelmez született. Egyik tanító néni kölcsönadta saját, barna csuklyás köntösét nyúlánk ta­nítványának, egy darab kötelet is találtunk és kész volt a jelmez. A konferáló egyik mondatá­ban abbénak dicsérte a csuk­lyás fiút, a másikban plébános­ként méltatta. Unokám itthon arról számolt be, hogy neki legjobban az „ab­bén us” tetszett. Az óvodáskorúak határo­zottságával magyarázza ne­kem Tamáska: tudod, nyáron majd motort szerelek a „duna­­fekszőre” és azzal viszlek. Hosszasan töprengtem, mit is képzel a kisgyerek Szeren­csére beugrott: a dunafeksző nem más, mint a gumimatrac. Saját szótalálmányát azóta másképpen is alkalmazta télen, disznóvágás idején: a forrázó­­teknő szerinte a „disznófeksző”. A csöpp gyerek nagyon sze­reti a diót. Ünnep előtt felfedez egy tál dióbelet a konyhaszek­rényben. Aggódó képpel figyel­mezteti anyját:- Meg kell enni a diót, mert „megrégiesedik”! Az ötéves fiúcska megfigyel­te, hogy a szalámit, kolbászt fer­dén szokták szeletelni. Mást is megfigyelhetett, ha a Duna-par­­ton, csónakbaszállás előtt ezt kérdezte szüleitől:- Ma is „kolbászvágottan” megyünk át a Dunán? BANCSIK CSABÁNÉ HÍRCSERE KIADJA A DUNAFÖLDVÁRI KULTURÁLIS EGYESÜLET ÁRA: 17 Ft raniMMMllMtfft 3. ÉVF. 8. SZ. * KÖZÉLETI LAP * 1992. ÁPRILIS 30. Örökségünk őrei II. Múltkori számunkban kezdtük közölni azt az évek óta lappangó kéziratot, amellyel a tanítványok nevében köszöntötte Ilus nénit Szeleczky József. A mostani befejező részben a település műemlékeinek évekkel ezelőtti állapo­táról esik szó, s hogy milyen változások álltak be azóta, arról igyekszünk vál­tozatos képet alkotni a Kiegészítés cím alatt Kiegészítés (1992) 1. A főtéri - Nepomuki Szent Jánosról elnevezett s 1763-ban épült - ba­rokk kápolna külső fölújítása és környezetének rendezése már majdnem el­készült. Jelenleg a kertészeti munkák befejezése van hátra, bár a város főépí­tésze, Nándori Klára észrevételezte, hogy az eredeti tervektől eltérően nem olyan fák adják a hátteret, amelyek a Fehérvári utca torkolatának rendezet­len városképi együttesét eltakarhatnák. 2. Az Alsó-présházsor harangtornya a megújulás óta kissé megcsúnyult, például a bevert ablakszemek kijavítását már az is fontossá tenné, hogy az 1742-ből való épület épp idén ünnepelheti 250 éves fönnállását. 3. A Rác-templommal kapcsolatban nincs érdemi fejlemény, legfeljebb annyi, hogy ma legalább a tízszeresébe kerül a fölújítása ahhoz képest, mint amikor az először vált szükségessé. Lajkó Andor műszaki vezető - aki a tető­zet fölújítása körüli időkben kezdett jelenlegi posztján dolgozni - nem tud a cserepek eltűnéséről. Kérdésünkre elmondta, hogy az állagóvás előtt a tető úgy engedte át a vizet, mint a rosta; a régi cserepek alig 20-30%-át lehetett újra beépíteni, a pótláshoz (többek közt) az időközben elbontott Bozóky-ház cserepeit használták föl. A felújításkor a rézlemezes szegélyezés kivitelezésé­nek minősége nem felelt meg - ez védene a csapó eső ellen -, így az épület to­rony körüli részén vízbeszivárgás előfordulhat (Bankó) HÍRADÓ AZ ÜNKOKMÁNYZAT L'lUtSIfÖJE megjelenik Havonta 750 példányban Szerkesztőségi 7039 Németkér, Rákóczi u.2. Tel.: 73/31-142. OLVASÓI LEVELEK Miért nincs Németkérnek felnőtt futballcsapata? A Tolna Megyei Népújság sportrovatát nézegetve szomorúan kell megál­lapítanunk, hogy községünknek nincs felnőtt labdarúgócsapata. Miért van ez így? Ha megnézzük az anyagi lehetőségeinket úgy láthatjuk, hogy az önkor­mányzat közel félmillió forinttal támogatja a sportkört míg a megyei bajnok­ságban szereplő és dobogós helyezésre törő kakasdi labdarúgócsapat csak évi 150 000 Ft támogatásban részesül, így az nem lehet az igazi ok. A község labdarúgópályája és kiszolgálóépületei talán a legjobbak a paksi körzeti bajnokságban szereplő csapatok között A fiatalok szeretnek futballozni és a serdülő és ifjúsági csapat is szép ered­ményeket ért el az utóbbi években a bajnokságokon. Akkor mégis miért nincs felnőtt csapat? Talán azért mert az utóbbi időben egyre több játékost hoztak ide a környe­ző településekről a labdarúgó szakosztály vezetői és ezek a játékosok elvet­ték a szereplési lehetőséget a helyi fiatalok elől? Talán azért, mert a helyi 35-40 éves játékosok szerepeltek akkor is a csapatban, amikor hasonló tu­dású fiataloknak csak a kispad, vagy esetleg még az sem jutott és így elment a kedvük a felnőtt csapatban való szerepléstől? Nem tudom, de nagyon jó lenne, ha az ősszel induló bajnokságban a fel­nőttcsapat újra indulhatna, hiszen a község lakosai jó részének ez jelentette a vasárnap délutáni szórakozást, a fiataloknak pedig sportolási lehetőséget biztosított -SRS-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents