Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-01-15 / 2. szám
Paksi Hírnök ________KÖZÉLETI FOLYÓIRAT 1992. január 15.___________________ÁRA: 16,50 Ft_________________________IV. évf. 2. szám TELEPÜLÉSÜGY Az önkormányzatok és a munkanélküliség Közismert, hogy hazánkban ebben az esztendőben rendkívül gyorsan nőtt a munkanélküliek száma, ami azzal járt, hogy egyes régiókban, kisebb körzetekben és helységekben már az év közepén politikai súlyú tömegjelenségként regisztrálhatták az érintettek. Mivel súlyos társadalmi konfliktusokat is magában rejtő jelenségről van szó, melyek átpolitizálásához és a politikai intézményrendszerben való hatékony megjelenítéséhez - éppen a rendszerváltozással összefüggésben - jelentős társadalmi érdekek fűződnek, szükségessé vált a probléma átfogó kutatása. Ebbe a folyamatba bekapcsolódva ez év nyarán a kérdéskör alaposabb megismerését célzó problémafeltáró vizsgálatba kezdtünk egy olyan körzetben, ahol a munkanélküliek aránya már akkor elérte a 15 százalékot. A probléma megközelítésénél abból indultunk ki, hogy a munkanélküliség és kísérőjelenségei egy soktényezős társadalmi térben jelennek meg. Ennek a legismertebbeken - a munkanélkülieken, a munkaügyi központokon, az államon, a munkaadókon - kívül olyan intézmények is fontos szereplői, mint a család, a politikai pártok, érdekvédelmi szervezetek vagy az önkormányzatok. Annál is inkább, mert a rendszerváltás ezen intézmények közti hatalmi, tulajdoni, függőségi és finanszírozási viszonyrendszerben is alapvető változásokat idéz elő. Kérdés volt számunkra az is, hogy az önkormányzatok milyen érdeklődést mutatnak a helyi lakosságot érintő foglalkozási gondok, konkrétan a munkanélküliek problémái iránt; milyen ismeretekkel rendelkeznek erről, miként értelmezik, ítélik meg és politizálják át a kérdéskört, és mit tesznek, illetve távlatosan mit kívánnak tenni ezek kezelésére. Nos, a vizsgálatból - melynek feldolgozása még most folyik - kiderült, hogy a helyi önkormányzatok és vezetőik (polgármesterek, jegyzők) jóllehet sok mindent tudtak a községükben és városukban lakó munkanélküliekről, problémáikról, vagy a munkaadók helyzetéről, elbocsátási terveiről és a foglalkoztatási gondokról, mégis rögtönözve, meglehetősen ambivalensen közelítettek a jelenségkörhöz, ami azt is jelzi, hogy nem is gondolták át a maga komplexitásában. Mire utalunk ezzel a kijelentéssel? Arra például, hogy miközben a helyi elöljáróságok a segélyeket kérelmezők számának az emelkedését tapasztalták - ami nem utolsósorban a tömeges munkanélküliség következtében állt elő -, a segélyek összegének a visszaszorításáról adtak hírt. Volt olyan község, ahol az előző évi 66 főről 1991-ben tízre redukálták a rendszeres szociális segélyben részesülők számát, nem vitatva sem azt, hogy a lakosság általában is szegényedik, tehát nő a segélyre szorulók száma, sem pedig a kérvények indokoltságát. Többen kifejtették, hogy az elbírálás alapja nem csupán a rászorultság, hanem az érdemesültség, vagyis a szegények közül azok az elesettek kapnak segélyt, akiket az önkormányzat, vagy az erre a célra létrehozott bizottság „beilleszkedése”, „munkához való pozitív viszonya”, „életvitele”, „erkölcsös magatartása” stb. alapján erre „érdemesnek” tart. Számos polgármester tudott olyan példát említeni, ahol az „önhibáján kívül elbocsátott”, „dolgos”, „szorgalmas”, az átképzést is vállaló emberek sem találtak munkát. Arról, hogy a hiteltartozását fizetni képtelen munkanélküli, önhibáján kívül, kezeseit is - akik hozzá hasonlóan kevésbé jómódú emberek - „rossz” helyzetbe hozta; hogy adott községben csaknem nullára esett vissza az idén kiadott építkezési engedélyek száma, mert - többek közt - kezeseket sem lehet találni a hitelfelvételhez; vagy, hogy a szülők elbocsátásuk után kiveszik a gyerekeiket a napköziből, ezért kevesebb pedagógusra van szükség; továbbá a konyhai személyzetet is csökkenteni kell, míg ezzel párhuzamosan emelkedik a segélyt kérvényezők száma. Jő néhányan nem titkolták azt sem, hogy tudatában vannak a munkanélküliség olyan negatív következményeinek is, mint az emberek közti agresszivitás növekedése (Folytatás a 2. oldalon.)
