Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-05-06 / 10. szám
PAKSI HÍRNÖK 4 1992. május 6. Húsvéti hangverseny Újszerű kezdeményezésnek lehettek tanúi mindazok, akik nem sajnáltak időt fáradságot és április 18-án nagyszombat délutánján meghallgatták a Városi Fúvószenekar és a „Munkáskórus” közös hangversenyét a paksi evangélikus templomban. A kórus repertoárjában mindig is szerepeltek egyházi művek, melyeket koncertjeiken, kórustalálkozásokon adott elő. Ez az alkalom azonban az első, hogy a fúvószenekarral közösen lépett fel, s e csodálatos művek rendeltetésüknek megfelelően az arra legalkalmasabb helyen, kiváló akusztikai körülmények között szólalhattak meg. A műsor a húsvéti ünnepekhez igazodva J. S. Bach Máté-passiójának koráljaira épült. A passió Máté evangélista bibliai elbeszélésének megzenésített változata, mely Jézus elfogatásáról, szenvedéseiről és haláláról szól. A zeneszerző e zenés epikus művébe többszörösen beiktat úgynevezett korálokat A Was mein Gott will kezdetű korállal a fúvósegyüttes nyitotta a műsort. A fúvóshangszerek fenséges, ünnepélyes hangzása méltó nyitánya volt a koncertnek. Ezután bensőséges várakozás hangján csendült fel Kodály: Adventi ének c. műve a kórus előadásában. A Mir hat die Welt kezdetű korái után ismét a capella művek következtek. Auerio, 16. századi olasz zeneszerző Isten anyját, Máriát dicsérő latin szövegű udettája, az Ave Maris Stella, majd Bruchner: Lucus iste kezdetű kórusműve romantikus hangvételével nyűgözte le hallgatóit S miközben a zenekar a Wer hat dich so geschlagen kezdetű korái dallamát játszotta, a koncert meglepetéséhez érkeztünk. A kórusból csodálatos szoprán szóló csendült fel César Franch: Panis Angelicus c. áriája Károly Katalin kulturált, gyönyörű hangján, áhítatos ünnepi perceket varázsolt a hallgatóságnak Albrechtsberger: Tenebrae factae sunt c. kórusműve Krisztus életének utolsó szavait, perceit és halálát drámai erővel jeleníti meg. A kórus teljes odaadással, a zenei kifejezés valamennyi eszközével, széles dinamikai árnyalással igyekezett megfelelni ennek a nem is könynyű feladatnak. Ezután talán a legmeghatóbb és legszebb pillanatai következtek a hangversenynek. Fenséges hangon, tiszta, világos egyszerűséggel szólaltatott meg a zenekar és a kórus két koráit, a Herz liebster Jesu, valamint az Ich bin, ich sollte büssen kezdetűt Mindkettő nagyon szép volt. A hangverseny zárószámaként Vanhal: Te deum c. műve az Istent dicsérő, hálaadó ének hangzott fel himnikus erővel. Az együttesek vezetői, a zenekaré Hartmann József, aki nemcsak betanította a műveket, hanem hangszerjátékkal és énekkel segítette a műsort; a kórusé Károly János, aki a közös számokat vezényelte, orgonán kísért, sokat fáradoztak azon, hogy ez a hangverseny létrejöjjön, köszönet munkájuknak. Ugyancsak köszönet jár minden résztvevőnek, zenekari és kórustagnak e nagyszerű szereplésért, valamint Brebovszky János evangélikus lelkésznek, aki megszervezte s helyet biztosított a koncertnek, s értő szavaival ismertette a felhangzó műveket S végül bízunk abban, hogy ez a kezdeményezés hagyománnyá válik, még nagyon sokszor lesz alkalmunk meghallgatni a város két zenei együttesét lelkes muzsikusait HANOL FERENCNÉ A Reicha fúvósötös hangversenye Hollandiából érkezett hozzánk a fuvola, oboa, klarinét fagott és kürt összetételű kamaracsoport A nagy szimfonikus zenekarokban párosával használják ezeket a hangszereket tulajdonképpen a nagyzenekar alaphangszereiként tartjuk őket számon. Mozart korától kezdték külön, kisebb csoportokban megszólaltatni és komponálni ilyen műveket A zeneszerzők fantáziáját a különlegesen szép és változatos hangzás-variációs lehetőségük ragadta meg. Mindenesetre tény, hogy a fúvósötösre írt művek attól az időtől kezdtek terjedni, népszerűvé válni. A Reicha fúvósötös műsora részben ezt a fejlődési vonalat próbálta bemutatni négy zeneszerző művén keresztül. Elsőnek Jurrian Andriessen (1925) holland zeneszerző Sciarada Spaqnuola c. fúvósötösre írt hattételes művét játszották A mű modem hangvételű, de a tételek összeállítása a barokk szvitek tételcímeit (Entrata, Gagliarda, Frottola, Finale) és hangulatát idézik Ezekben a gyors tánctételekben volt igazán érezhető a zenészek összeszokottsága, kulturált hangzása és ez a vidám együttmuzsikálás az egész műsor alatt érezhető volt A névadó Antonin Reicha (1770-1836) cseh zeneszerző négy tételes D-dúr Quintett-je hangulatában, hangzásvilágában Beethoven korát idézte. A zeneszerző és zenepedagógus Reicha Beethovennel, Haydnnal, Salierivel volt baráti viszonyban; tanítványai közé tartozott Liszt, Gounod, de mint zeneszerző nem volt igazán sikeres, csak kisegyüttesekre írt művei szerepelnek a koncertműsorokon. Ebben a művében igyekezett kihasználni a különböző hangszerek hangzásában rejlő összes lehetőséget: az akkordikus kíséret felett megszólaló szép dallamíveket, a fúgaszerűen vezetett szólamokat, a harmonikusan megszólaltatott motívumokat Az együttes szépen megoldotta e nem könnyű feladatot A klasszikus fúvósötös-repertoárból nem hiányozhat valamelyik XX. századi francia szerző darabja A mai estén Jacques Ibert (1880-1962) Trois Pieces Bréves című háromtételes műve szólalt meg. A hangszerek technikai és hangi adottságait szinte a végletekig kihasználó művet igen nehéz igazán jól megoldani, de a Reicha fúvósötös igyekezett a maximumot nyújtani Szépen megformált szólóállások a lassú tétel érdekes fuvola-klarinét „duója”, a gyors tempójú duplanyelves futamok a bizan kürt-fuvola kettős, és a zárótétel nagy technikai tudást igénylő „rohanása” tette a közönség számára emlékezetessé a művet A szünet után hatossá bővült az eddigi ötös, Forgó György zongoraművész, Ludvig Thuille (1861-1907) német zeneszerző négytételes művét adta elő a holland művészekkel. A fixre hangolt zongora és az öt aránylag könnyen internáló fúvóshangszer együttjátszásában még jobban felvetődik mindaz a probléma, ami a kamarajáték sajátja: a tiszta hangzás, a hangszerek közötti daliami arányok az indítások a zárlatok pontossága, a motívumok periódusok együttértelmezése és mindent úgy megoldani, hogy a hallgató ezekből a buktatókból semmit ne vegyen észre, a tiszta könnyed muzsikálás kösse le a figyelmét A közel 25 perces műben a Reicha fúvósötös és Forgó György zongoraművész játékában a tiszta, könnyed muzsikálás örömét éreztük mindannyian. HARTMANN JÓZSEF Feldkirchi barátaink látogatása Szinte napra pontosan, egy évre a paksi Zeneiskola ausztriai látogatása után, április 12-én megérkeztek feldkirchi barátaink Paksra. A Svájc közelében lévő mesés kisváros zeneiskolájával már évek óta tartjuk a kapcsolatot, prof. Soltész-Jereb Magda zongoratanárnőn keresztül. A tanárnő a dombóvári tanítóképzőben tanított a háború előtt. Egy osztálytalálkozó alkalmával kiderült, hogy egyik volt növendékének veje a paksi zeneiskola igazgatója, így indult, először levelezésekkel, később személyes találkozásokkal a barátság. A tanárnő - Magda néni -1990 telén volt először városunkban, amikor két nagyszerű zongoristanövendéke adott nagy sikerű „kétzongorás” koncertet a zeneiskolában. Tulajdonképpen akkor, a koncert utáni baráti összejövetel alkalmával, alakult és vált igazán őszintévé a szakmai, baráti kapcsolat a zeneiskolával és a várossal. Magda néni, aki ízig-vérig magyar, minden áldozatot meghoz ennek kézzelfogható bizonyítására is. Nagyszerű ember, nagyszerű zenész, öt nyelv birtokában is magyar kurzusokat vezet hosszú évek óta Feldkirchben. Ez a kapcsolat óriási jelentőségű ilyen szempontból is, nekünk pedig nagyon hasznos és szükségszerű a nemzetközi kitekintés, amely egy magyar zenészen keresztül talán „közelibb”, egyszerűbb. A szakmai és emberi kapcsolat elmélyítéséhez nagymértékben segített a feldkirchi zeneiskola igazgatójának, Rudolf Hochnak kiváló hozzáállása. Példa erről, hogy a paksi látogatás előtt magyar nyelvű tanfolyamra járt, hogy ne csak a zene nyelvén értsen szót magyar barátaival. Hogy kiváló zenész és pedagógus, azt a hétfő esti hangverseny színvonala és műsorválasztása minden szónál fényesebben bizonyította. Zeneiskolai növendékekből összeállított zenekara nagyon szépen, muzikálisan adta elő a változatos stílusú, nehéz műveket. Kellemes meglepetés volt számunkra Mozart C-dúr zongoraversenyének szólistája, szép éneklő dallamíveivel; Dvofák: Vili. Szláv táncának sodró lendülete; Giovanni Reverberi: Velencei körtáncának bravúros hangszerelésű, táncos előadása. Erre az estére zsúfolásig megtelt a színházterem, még a lépcsőkön is ültek, álltak az emberek és olyan hatalmas volt a siker, hogy több ráadásszám után is alig akarták leengedni osztrák barátainkat a színpadról. Vendégeinket elkísérte a feldkirchi polgármester személyes megbízottja, Walter Fontana úr. Osztrák barátaink nagyon örültek, hogy városunk polgármester, Bor Imre úr hivatalában is fogadta őket. A megbeszélésen a zeneiskolai kapcsolatokon túl szó esett a művészeti csoportok és az általános iskolák cserekapcsolatáról is. Nagy megtiszteltetés volt számukra, hogy polgármesterünk köszöntője nyitotta meg az esti hangversenyt. Zeneiskolánk számára szakmailag és emberileg is igen fontos ez a kapcsolat, melynek során növendékeink, tanáraink megismerkedhetnek a más módszer, más tananyag szerint tanított, de muzsikálni szerető növendékekkel és tanárokkal... őszintén reméljük, jól érezték magukat nálunk, bár a látogatási idő nagyon rövid volt. Nemsokára találkozhatunk egy-két barátunkkal a nyári zenei táborban, mindnyájukkal pedig 1993 áprilisában Feldkirchben. H. J.
