Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-04-22 / 9. szám
Paksi Hírnök KÖZÉLETI FOLYÓIRAT 1992. április 22. ÁRA: 16,50 Ft IV. évf. 9. szám Találkozások 4. Teleki Pál és kora Nagyobb (főként „szakmai”) közönséget érdemelt volna Vigh Károly a paksi MDF szervezésében tartott előadása. A történész bevezetőjében emlékeztette a hallgatóságot Teleki Pál tragikus halálának ötvenedik évfordulójára és a tavaly ősszel, az akadémián tartott tudományos ülésre, amelyen Teleki Pál életútját és sokrétű munkásságát tekintették át (Az emlékülés előadásainak szövege még az idén nyomtatásban is megjelenik.) „Teleki Pál kora az európai történelem mélypontjának tekinthető” - mondta Vigh Károly. „Teleki akkor volt Magyarország kormányelnöke (1939-40-ben), amikor a hitleri agresszió ennek a térségnek számos országát legázolta. Ebben a korban - a német és az orosz harapófogóban - kellett Telekinek helytállnia. Ha az ő helytállását öszszehasonlítjuk az akkori államfők viselkedésével, nem kell szégyenkeznünk. Kik voltak Teleki kortársai? Amikor ő volt Magyarország miniszterelnöke, Franciaországban (1937-40. között) a Radikálszocialista Párt egyik vezetője, Daladier volt a kormányfő, aki leült Hitlerrel a müncheni tárgyalóasztalhoz és hajlandó volt az egyezményt aláírni. Ott volt Chamberlain is Münchenben - ő ’40-ig volt Anglia miniszterelnöke. Ő is aláírta az egyezményt Az angol és a francia kormány ily módon biztatást adott Hitlernek későbbi agresszív lépéseihez. Ha összehasonlítjuk Daladier vagy Chamberlain tevékenységét magatartását Telekiével láthatjuk a különbséget; kiderül, Teleki mennyire messzire látott és tudta, hogy mit lehet mit nem és mit nem kell tenni. Kik voltak térségünk kormányfői ebben az időben? Csehszlovákia megszűnése (Folytatás a 2. oldalon.) Lectori Salutem MOTTÓ: „Állj a védtelenek, gyengék közé: az erősek, hatalmasok oldalán harcolni nem virtus!” Lehetne akár ez a mondat is az apropója a szerkesztői levélnek, hiszen annak idején, amikor elképzeléseimet a Paksi Hírnök hasábjain vázoltam, egy ilyesfajta gondolat motoszkált bennem: legyen a lap publikus és legyen emberközpontú. Fiatal és izmos legyen a gondolat, szárnyaló, amely hitet tesz, s a hitet tevő nem fél kimondani igazát, még akkor sem, ha nyakát szegik, még akkor sem, ha arcát sárral gyalázzák A tollforgató embernek mindenkor és mindenképpen az a feladata, hogy az objektivitás mellett adjon hangot szubjektivitásának is. A lap szerkesztői és szerzői sohasem váltak bértollnokokká, sohasem törekedtek arra, hogy dicsőítsenek embereket, glóriás fénybe tüntessenek föl eszméket, eszmerendszereket De törekedtek arra, hogy József Attila elmondhassa imádságát a megfáradtakról a megfáradtaknak Rólunk és nekünk Számukra sohasem az volt a fontos, hogy csak a szépet mutassák meg, mert a szép csupán egy esztétikai kategória, és önmagáért való. S a szép ellentetje a rút Azonban nekik fontos volt az árnyék, hiszen életük része ez is. A szerzők ezt hangsúlyozták riportjaikban, publicisztikáikban és verseikben is. Az ő gerincük hajolt meg a füstös gerendák alatt, saző szemük vette észre azt a nyomort is, amely ma, a XX század végén még föllelhető ebben az országban. Miközben hamis ideológiákra hivatkozva árverezték el emberek feje felől a tetőt tettek ki hivatalnok-végrehajtók az utcára bútorokat Felelőtlenül. Ezek a történések csak epizódok s legyinthetnek rá sokan: „ Ugyan már!”Mondhatják azt is, hogy nem ez a jellemző. Valóban, nem ez a jellemző, hiszen épül-szépül az ország. S lassan zölddé lobbannak a fák, a cserjék Tavaszodik ám ilyenkora virágba borult parkok mellett sétáló emberek is kevésbé veszik észre a rózsabokor aljában meghúzódó öreg csavargót, az üzlet ajtajában kéregető öregasszonyt De az ő dolguk ne is ez legyen. Ez legyen csak az újságíróké és a költőké. Legyen csak a garabonciásoké, mindig és mindenkor, hiszen a mese róluk szól és nekik LÁSZLÓ-KOVÁCS GYULA
