Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-04-08 / 8. szám
1992. április 8. 5 PAKSI HÍRNÖK MÁRCIUSBAN TÖRTÉNT Felvételeink dr. Habsburg Ottó múlt hónapi paksi látogatása alkalmával készültek. A vendégszerető város Örömmel vettem a hírt, hogy korábban Teller Ede, most pedig dr. Habsburg Ottó látogatott Paksra. Gondolom más „nagyember” is járt már itt, s jön ezután is. A vendégvárás és fogadtatás biztosan kifogástalan az ilyen esetekben. Hiába, az ország közepe vagyunk s lettünk, ez büszkeséggel tölt el! Csak „kisembereknek” nem tanácsos Paksra látogatni, főleg este és vonattal, váratlanul. Főként pedig akkor nem, ha lakótelepre menne látogatóba és ráadásul a pénztárcája sem túl vastag. Azért, mert a XX. században az „atomvárosban” sehol sem kap autóbuszjegyet! Ha a végállomáson száll le gyanútlanul, ott buszt sem, legfeljebb taxit rendelhet. (S azt már tudjuk, hogy milyen áron.) Szerencsésnek mondhatja magát az az idelátogató, akin megesett az ellenőr szíve, s némi magyarázkodásra és könyörgésre maga adott jegyet az utasnak. Más azt mesélte, hogy rokona halottak napján érkezett a késői órákban. S mivel a közbejött okok miatt nem tudták várni és jegyet sem lehetett már vásárolni sehol, menetjegy nélkül szállt fel a buszra. Az ellenőr 200 forinttal büntette meg az illetőt. Az idős hölgy elpanaszolta, hogy ő is hasonlóképpen járt. Jegyet még a buszra várók sem tudtak számára adni, bőröndjével bizony megkockáztatta az utazást. Az ellenőr nem volt kegyes hozzá, 300 Ft-ot rótt a nénire. Teljesen biztos az, hogy az ellenőr jogszerűen jár el, ha a jegy nélkül utazókat megbünteti. És senki sem szeret bliccelni, de 300 Ft-ot fizetni 3 kilométerért, se szeret. Hát nincs semmi praktikus megoldás az ilyen esetekre? A kiadás bosszúságán túl, micsoda megalázó helyzetbe kerül az ilyen ember? S vajon milyen emléke marad városunkról? Vendégszeretetre vall ez? BANCSIK CSABÁNÉ
