Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1992-04-08 / 8. szám

paksi hírnök 4 1992. április 8. HAZAFI JÓZSEF Duna-parti gondolatok ’88 - (4.) (Folytatás a 3. oldalról) Mindig csak adtak a népnek, s nem vettük észre, hogy néha ettől üres a marka. Arra sem voltunk igazán kíváncsiak, hogy miért szentségei, amikor a sáros utcájába nem tud beállni a gépkocsijával. Arra se igen figyel­tünk, mert akinek figyelni kellett volna, nem ilyen utcában lakott, hogy esős időben az emberek gumicsizmában indultak el dol­gozni és az utca végén húztak városi cipőt a sáros csizmát pedig beadták az utca elején la­kóhoz. Este mentek érte, mert szükség volt rá. Nem lehet és nem szabad egy várost ki­szakítani a környezetből. Magyarországon a nyolcvanas évek végén történik valami: megújulásnak és nyíltságnak nevezzük. Bármennyire is megnyugtató a Duna lágy folyása, a vízpart üdesége, azért nem vakít­hat el bennünket semmi talmi, ami fényes­Értékeink védelmében nek mutatja magát. így tudomásul kell ven­nünk, hogy a Városvédő és Szépítő Egyesü­let sem aratott mindjárt az első pillanatban osztatlan sikert. Voltak megsértődött állam­polgárok, duzzogó tanácstagok... az appará­tus dolgozói sem szívesen vették azokat a nyilatkozatokat, amelyben a lakók néha fel­rótták: voltak itt már tanácskozások és min­denféle gyűlések korábban is, elmondtuk problémáinkat, de a legszebb válasz mindig a majd lett. Majd utánanézünk, majd a kö­vetkező évben, majd írásban értesítjük. Vé­gül a válasz nem érkezett meg soha. Emlékszünk még arra az időre, amikor a helyi vezetés megsértődött, mert az új embe­rek kerültek a reflektorfénybe... ugyanezt el­mondhatjuk most is: új vezéregyéniségek tűntek fel, akik akarták is és képesek voltak felvállalni az utcaközösség gondjait. Ezek­ben az emberekben jobban bíztak, mint esetleg a tanácstagban, akik szintén - de még annak idején csak személytelenül, vagy rutinból - maguk választottak. Ez már egy új minőség. A jövő kezdeti lé­pései. De hol van már a tavalyi hó? A tíz év­vel ezelőtti ellentét, az álmos nagyfalu meg­rettenése a változások előtt Lassan már el­fogadhatóvá válik az a megállapítás, hogy ma már új értelmet nyer az a szó: paksi. És nem az a paksi, aki a városban született, ha­nem az, aki felvállalja a várost minden gond­­jával-bajával együtt, aki hajlandó érte tenni, áldozni... Munkám végeztével állok a Duna-parton. A vizet nézem, a szürkéskék hömpölygést Talán egyszer a Duna vize is tiszta lesz, s az öreg paksi halásznak nem kell szentségei­mé, mert hiába áztatta a zsinórt naphosszat. A kár félmillió forint volt Az utóbbi időben, a város­ban és környékén egyre többet lehet hallani különböző bűn­­cselekményekről (gépjármű­­lopás, hétvégiház-feltörés és lakásbetörés). Ezekről az ese­ményekről kértem tájékozta­tót a városi rendőrkapitány­ság munkatársától, dr. Köllő Imre őrnagytól, hogy vajon milyen tapasztalatai vannak a gépjárműlopásokkal kapcso­latban?- Ezeket a bűncselekménye­ket mindenképpen megkülön­böztetjük egymástól. Az egyik, az ún. „jármű jogtalan elvitele”, használatba vétele, ami azt jelen­ti, hogy a járművet felnyitják és egy meghatározott úticél eléré­se után sorsára hagyják. A má­sik esetben a gépkocsit előre megfontolt szándékkal, anyagi haszonszerzés céljából nyitják (törik) fel és elhajtanak vele, hogy azután különböző átalakí­tásokat elvégezve az autón, érté­kesítsék a járművet egészben, vagy alkatrészenként. Az is előfordulhat még, hogy a járműben lévő más értékek (hír­adástechnikai, ruházati) és egyéb cikkek eleve csábítóan hatnak az esetleges elkövetőre, ezért lehetőleg ne hagyjuk látha­tóan az utastérben az ilyen jelle­gű tárgyainkat.- A cselekményeket többsé­gében az éjszakai órákban követik el, hogy lehetne ezek ellen hatékonyabban véde­kezni?- Megfelelően lezárt ablakú, ajtajú járművet kell a parkoló­ban hagyni, valamint ne tegyék az utastérbe az értékesebb tár­gyakat. Vannak különféle riasz­tóberendezések, azonban töme­ges elterjedésükről és alkalma­zásukról sajnos még nem be­szélhetünk, ezekkel a védeke­zés mindenképpen hatásosabb lenne.- A város környékén több helyen történtek hétvégiház­­feltörések, erről mi az ön véle­ménye?- Amiről beszél, az úgyneve­zett „szezonális vagy idényjelle­gű” bűncselekmények. Az elkö­vetés helyszínéből lehet arra kö­vetkeztetni, hogy milyen célból is történt a betörés. Például: egy hajléktalan ember sorozatban tört fel hétvégi házakat. Mivel hosszabb ideig a felfedezés ve­szélye nélkül nem lehetett egy helyen, ezért sorba látogatta a házakat. Ebben az esetben a „ki­sebb” tulajdonosoknak okozott kárt, hiszen nem haszonszerzés céljából történtek az elköveté­sek. A hajléktalan, lakáshaszná­lat, valamint élelmiszer és ital­szerzés miatt követte el a bűn­­cselekményeket. Azonban azt tudni kell, hogy ma már ezekben a házakban is komoly értéket képviselő felszerelési tárgy talál­ható. A védekezés meglehető­sen nehéz, de megfelelő biztosí­tóberendezésekkel (zárakkal, rá­csokkal) stb. egyfajta védelmet lehet nyújtani. Sokat számít a szomszédok, ismerősök figyel­me is, ami egymás tulajdonára is kiterjed. Mivel többségében sze­zonális bűncselekményekről van szó, az idény végén a jelen­tősebb és mozdítható értékeket, amennyiben lehetséges, bizton­ságosabb helyen kell tárolni.- őrnagy úr, történtek-e la­kásbetörések?- Az utóbbi időben nem. Ko­rábban előfordult több betöré­ses lopás. A lakótelepi nagy tár­sasházaknál, az „egyszerű” zár­ral felszerelt ajtókat igen rövid idő alatt, kevés zajjal járó mód­szerekkel kinyitották. Pénz, ék­szer után kutatva valósággal fel­dúlták a lakásokat. S ami itt is fontos, hogy a tulajdonosok le­galább még egy biztonsági zár­ral szereljék fel a bejárati ajtót, ugyanis az ajtók erőszakos fel­nyitása több időt igényel, ezáltal a kockázatot is kevésbé vállalják a bűnelkövetők. Szeretném arra is felhívni a fi­gyelmet hogy a városban időn­ként „valutázó” személyek tűn­nek fel. Valutaváltás címén - ál­talában német márka -Jelentős összegeket kínálnak beváltásra, eladásra, különféle indokokkal. Senki nem váltson, illetve vásá­roljon tőlük, hiszen hamar kide­rülhet hogy rászedték, bármi­lyen kedvező is legyen az ár. Az elmúlt egy-másfél hónap alatt, három esetben okozott fejtörést a valutázó s az okozott kár mint­egy félmillió forint volt. Azt is tud­ni kell, hogy a károsultak deviza­bűncselekményt is elkövettek, amellett, hogy igen rosszul jár­tak. A kérésem tehát az, hogy senki ne üzleteljen, mert min­denképpen a vásárló (a váltó) lesz a vesztes.- Őrnagy úr, köszönöm a tá­jékoztatást! HENCZ JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents