Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-03-27 / 3. szám
PAKSI HÍRNÖK 10 1991. március 27. LÁZÁR ERVIN A nyúl, mint tolmács A tisztás szélén egy kerek képű Ürítők vigyorgott Nagyon tehetséges volt ebben a műfajban. Istenien tudott vigyorogni. Persze ez nem túlságosan lényeges. Mivelhogy a tisztáson éppen a Kecske reggelizett. Ő sem túl lényeges, de róla akarok mesélni. A mese kezdetén, tehát most egyidőben a nem túl lényeges Úritok mesteri vigyorgásával, a Kecske azt mondta:- Mek-mek. Nos, ha tudnék kecskéül, ezen nyomban mondanám is, mit jelentett ez a mek-mek. A bökkenő az, hogy nem tudok kecskéül. így hát jelenthette azt is, hogy: „Hej, de jó ez a friss réti csenkesz”, de azt is, hogy: „Mindig csak ez a vacak réti csenkesz! Unom.” Ez azonban most már sohasem derül ki, már csak azért se, mert az erdőből kilépett a Ló, megállt a tisztás szélén, és jó hangosan azt mondta:- Nyihaha. A Kecske fölkapta a fejét egy darabig bámult a Lóra, mint borjú az új kapura. Aztán olyan nemtudomformán széttárta a két első lábát jelezvén, hogy ebből a nyihahából egy kukkot sem ért- Mek-mek - majd kis gondolkozás után még hozzátette -, mek. A Ló megrántotta a vállát egyúttal a fejét is rázta, s azt mondta:- Nyihaha. Ami jelenthette azt is, hogy „nem értem”, de esetleg azt is, hogy „jó napot”. Nem tudom. Sajnos nem tudok lóul. Nagyobb baj, hogy a Kecske sem tudott Közelebb léptek egymáshoz.- Nyihaha, nyihaha - magyarázta a Ló.- Mek-mek - próbálkozott a Kecske. Jó lassan, tagoltan mondta, hátha így megérti a Ló. De nem értette. A Kecske búsan vakarta a feje búbját a Ló meg minden erejét összeszedve gondolkozott Ettől még a szokásosnál is jobban kétfelé állt a füle. Aztán feiderült a képe. Rájött, hogy tud egy kicsit szamárul.- I-ó, i-ó - mondta. A kiejtése nem volt ugyan tökéletes, de aki tud szamárul, azért megértheti. A Kecske azonban szamárul sem tudott De ha már a Ló idegen nyelven beszélt ő sem akart szégyenben maradni, megszólalt birkául, azaz ahogy az előkelőbbek mondják: juhul.- Beee - mondta. A Ló rázta a fejét Nem tudott birkául. Már-már úgy tűnt sohasem vergődnek zöldágra. Ekkor az Úritök észrevette a Nyulat és kiáltozni kezdett neki. Úritökül. Erre az időre még a vigyorgást is abbahagyta. A Nyúl, tekintve, hogy a legműveltebb állatok közé tartozott az erdőben (lám, úritökül is tudott), azon nyomban megértette, miről van szó, és méltóságteljes léptekkel közelebb jött Legszívesebben futott volna, de hát ilyen nagy tudású állathoz, ugye, nem illik az ugrifüles futkározás.- Na, csak mondjátok - mondta -, szerencsére én minden nyelvet beszélek. Ebbe a mondatba kicsit belepirult mert az az igazság, hogy őzül éppen hogy csak makogott valamit és sárgarigóul és pacsirtául nem tudott egy kukkot sem. De azért rendes kis állat volt legalább elpirult ha hazudott A Ló meg a Kecske nagyon megörült neki.- Nyihaha - mondta a Ló.- Mik-mek? Mik-mek? - kérdezte izgatottan a Nyulat a Kecske.- Azt mondja, hogy mek-mek - tolmácsolta a Nyúl. A Kecske arca földerült és boldogan mondta:- Mek-mek, mek-mek.- Nyiha? Nyiha? - kérdezte most a Ló. A Nyúl fordított- Azt mondja a Kecske, hogy nyihaha - világosította föl a Lovat A Ló meg a Kecske összenevettek, és barátságosan lapogatták egymás lapockáját Ezt a Kecske unta meg előbb. Karon fogta a Lovat odaballagtak az Úritökhöz, és megették. „Vajon jól fordítottam?” - tűnődött a Nyúl, és a homlokát ráncolta. • Húsvéti versek L Ákom-bákom, berkenye, szagos húsvét reggele. Leöntjük a virágot, visszük már a kalácsot. IL Hol kitérek, hol betérek, mindenütt egy tojást kérek. Ha nem adnak, visszatérek, nagymamától kettőt kérek. HL Rózsafának tövéből rózsavizet hoztam, az lesz ma a legszebb kislány, akit meglocsoltam, drága kislány, gyöngyvirágom, ma van húsvét napja, meglocsollak, mosolyogjál, mint egy piros rózsa. IV. Szépen kérem az apját, de még jobban az anyját, adja ki a leányát, hadd locsoljam a haját, mint a pünkösdi rózsát. V. Ajtó mögött állok, piros tojást várok. Ha nem adnak párjával, elszökök a lányával.
