Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-12-18 / 22. szám
1991. december 18. 11 PAKSI HÍRNÖK KARÁCSONYI LEVÉL „Készítsetek utat a pusztába az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át... íme, Isten az Úr, Eljön hatalommal... (íz. 40, 3.9.) Kedues paksi polgárok! Újra karácsonyra készülünk, Krisztus után 1991 esztendővel várjuk ismét Jézust, a Messiást, akit a próféták jövendöltek. Karácsony, a keresztény világ legszebb, legboldogabb időszaka, karácsony a békesség és a szeretet ünnepe. Erre az ünnepre készül városunk apraja és nagyja, ezt az ünnepet várják izgalommal a picinyek, akiknek csillogó tekintetét - amint csodálatos örömmel nézik a díszes karácsonyfát és az alatta lévő ajándékok —, egész életre megőrzik szüleik. A gyermekek, fiatalok öröme ad boldogságot az idősebbeknek és a régi karácsonyok varázsára emlékeznek, akik egyedül maradtak, ádvent a várakozás ideje. Advent a felkészülés ideje is. Ahhoz, hogy Jézus születésének ünnepe a legnagyobb öröm forrása lehessen meg kell vizsgálni önmagunkat, meg kell vizsgálni lelkiismeretünket. Milyen vagyok? Mi jót tettem az elmúlt évek folyamán? Közelebb kerültem-e Jézushoz? A kereszténység tanításának lényege a szeretet. „Arrólfognak megismerni titeket - mondta Jézus tanítványainak —, hogy szeretitek egymást.” A legnagyobb szeretet Istené. Ő egyszülött Fiát áldozta fel, hogy minket bűneinktől megváltson és így elnyerhessük az örök életet. Szeressük tehát Istent, tartsuk be parancsait. Bár néha úgy tűnik, hogy ezek betartása nehéz, lemondást, áldozatot követel. Szeresd, becsüld meg és szolgáld Krisztus egyházát is. Az egyház Istennek, szolgáinak a papságnak és a híveknek közös gyülekezete. Rengeteg teendője van a mai világban. Fel kell szítani a lelkekben a hamu alatt szunnyadd tüzet, meg kell erősítsen minket a szeretetben és rá kell, hogy vezesse életünket a tiszta erkölcs útjára. Szeressük embertársainkat. A tiszta szeretet nem kér viszonzást. Az önzetlen és tapintatos szeretet boldogít. A mai jóléti társadalomfelé tekintő világban mindenki többre törekszik. Az elért anyagi jólét megtartása, vagy fokozása az egyetlen cél. Ebben a könyörtelen, törtető világban az ember feláldozza egészségét, a családi élet melegét, a baráti, rokoni kapcsolatok kedves, meghitt perceit, óráit. A lehetőségeinknél nagyobb elképzelések, tervek végül is összedőlnek és maguk alá temetik az embert is. Több, mint negyven év kommunista diktatúrája után egy koldussá vált ország rosszkedvű, magában és embertársaiban sem bízó polgára milyen ajándékot adhat karácsonyra? A szereteted Elsősorban a családban, ahol az édesanya gyengéd, melegszívű gondoskodása nem helyettesíti az édesapa közelségében rejlő boldog biztonságot. Eleget törődtem családommal? Ha csak az anyagiak előteremtése, a megélhetésért vívott küzdelem, a róluk való gondoskodás vezette napjaimat, nem távolodtunk-e közben el egymástól? Hány családot láttam tönkremenni, mire otthonuk felépült! A lehetőségeket túlméretezve, a mind nagyobb lakás, a csillogó fürdőszoba, a mindpompásabb bútorok megszerzése közben egymástól elhidegültek, vagy a hosszas külőnlét más kapcsolatokat eredményezett. A lehetőség feletti vállalás okozta túlfeszített, zaklatott élet elviselhetős égé miatt folytatott pótcselekvések — az egészségkárosító életmód, a dohányzás és mértéktelen, rendszeres italozás —, következménye a család felbomlása. Borzasztó tragédia ez a szülőknek, de egy egész életre kiható mély seb marad a gyermekek lelkében is. A család összetartó ereje a szeretet. Ez olyan erő, amelyet állandóan táplálni kell. A vidám és meleg családi otthon, a türelmes, segítő, megértő egy üttlétek és főként a családfő példamutató, józan, szorgos, Istennek tetsző élete olyan alapot ad a gyerekeknek, mely biztosítja a helyes irányt saját életük, saját jövőjük alakításában. Volt-e elég időm, hogy együtt legyek a családdal? Szereztem-e közös vidám élményeket a családi beszélgetésekkel, játékkal, kirándulással? Együtt mentünk-e vasárnaponként vagy az ünnepeken a templomba? A jövő alapja a családi élet boldogságából származó bizalom, remény és tenniakarás. Szeretem-e igazán családomat? A szeretet persze túl ér a közvetlen hozzátartozókon, rokonságon és baráti társaságokon. A keresztényi szeretet kiterjed azokra is, akik viszonzás helyett ellenséges szándékkal, rosszakarattal közelednek felénk, vagy idegenkedve elfordulnak tőlünk. Vigasztalást adni az elkeseredettnek, tanácsot adni a bajban levőknek és segíteni a rászorulóknak a keresztény ember természetes következménye. Mit tettem én? Volt-e harag szívemben ? Meg tudtam-e bocsátani az ellenem támadó, viszályt szító, igaztalanul megrágalmazó embereknek? A szeretet nem ismer határokat, nem szorítkozik egy nyelvjárásra, egy nemzetre. Légy büszke rá, hogy magyar vagy!Szeresd és becsüld meg hazádat, annak történelmét, tiszteld ősi hagyományait, de szeretned kell minden embert és személyiségükben Isten teremtményét kell tisztelned, legyen bőre sárga, fekete vagy fehér és legyen anyanyelve bármilyen a világon. „Itt az ádvent. Napjainkban az ádvent valóságát újra meg kell értenünk. Nevezetesen, hogy mindig is volt ádvent, de ma is van! Hogy az egész emberiség egyetlen család Isten előtt! Hogy az egész emberiség sötétségben jár-de valamennyi ember számára felragyogott Krisztus világossága” (Jozef Eattzinger) Ádvent a várakozás ideje. Tekintsük át magunkban az elmúlt évet, vizsgáljuk meg lelkünket és bánjuk meg bűneinket. Várjuk tiszta szívvel, derült lélekkel a kis Jézus születését. Hozzon ez a karácsony örömöt és megnyugvást minden paksi embernek, sokszorozza meg az idén talán szegényesebb ajándék árát a benne rejlő tiszta szeretet. Kegyelemteljes boldog karácsonyt és reménytelibb békés jobb új évet kívánok minden paksi embernek. Tisztelettel: Dr, Széchenyi Attila alpolgármester
