Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)

1991-12-18 / 22. szám

PAKSI HÍRNÖK 4 1991. december 18. ÉLETSORSOK címmel riportsorozatot indítunk a lap hasábjain azokról a 60 év feletti emberekről, akik valaha sokat tettek Paks és környékének kultúrájáért, szellemi felemelkedéséért A város ha­gyományokkal rendelkezik, gyökerei szerteágazóak és ez a tény immár meghatározza ennek a me­zőföldi településnek múltját s jelenét egyaránt „Én sohasem voltam könyöklős típusú ember” Riport Hellinger Sándorral - II. rész 1959-60-ban egy évig kulturális előkészítő tan­folyamon vettem részt Utána nyomban elvégez­tem egy kétéves Népművelési Akadémiát is leve­lező tagozaton. Hetenként, vagy kéthetenként jár­tunk fel Pestre beszámolókra. Végül is elvégez­tem ezt is. De meg kell, hogy mondjam, nagyon kemény munka volt- Igazi profi rendezői szinten?- Hát mondhatnám úgy is, mert utána kaptam egy ajánlatot is, mégpedig a megyei kulturális ve­zetőtől, Czank Józseftől, aki felajánlotta nekem, hogy levisznek Pécsre, a Nemzeti Színházba se­gédrendezőnek, mivel megvolt a „B” kategóriás rendezői oklevelem.- Sanyi bácsi. Tudom, hogy titkon azért voltak igazi színészi és rendezői vágyaid. Mi volt mégis a fő oka, hogy te mégsem akartál úgy igazán belevágni?- Azért nem vágtam bele, mert mint már mond­tam is, nagyon szerettem a szakmámat és sem­miért nem cseréltem volna fel. Miután nem vállal­tam el a segédrendezői állást, felajánlották azt is, hogy vállaljam el a Déryné Színház szervezői munkáját Azt meg pláne nem vállaltam el.- Nem mindenki tudott volna ellenállni, gondolom, ezt te is tudod?- Igen. De tudod más a művészi ambíció és más az, ha valaki csak könyökölni akar. Én soha­sem voltam egy könyöklős típusú ember. Éreztem magamban annyi erőt és tehetséget hogy nép­művelői szinten megálljain a helyemet. Nagyon sok kapcsolatunk volt a Népművelési Intézeten keresztül sok híres emberrel. Például Kertész Mi­hállyal, aki később a Körszínháznak lett az igazga­tója, aztán Szűts Sándorral, aki a színművészeti főiskolán beszédtechnikát tanított A népművelői iskolán ezek voltak a mi előadóink. Nagyon sok színházlátogatáson is részt vettünk Budapesten. Hárman voltunk összesen a megyéből. Többen elkezdtük, de a többiek leorzsolódtak. Nos hát eze­ken túljutva, csináltam tovább amatőri munká­mat Elég sok pozitív visszajelzésű dolgot kaptam innen-onnan a megyéből, ami persze nem csak az én érdemem volt, hanem azoké a tehetséges fiata­loké, akik részt vettek ebben. De sajnos akadtak olyanok is, akik azt mondták: mit akar ez? Mire jó ez? Arra viszont nem gondoltak, hogy 30-40 fia­talt összetartani folyamatosan, az nem volt egy akármilyen dolog. Ézek a fiatalok nem mentek el a kocsmába duhajkodni és inni, hanem úgy szóra­koztak, hogy közben keményen dolgoztak is. A másik az, hogy az évek hosszú során itt nagyon sok szerelem szövődött, amelyekből sok esetben házasság lett Legtöbb esetben jó házasság. No, aztán ugye a rendezőnek figyelni kellett a díszle­tekre is, és a technikai dolgokra, no meg a ruhák­ra, jelmezekre is. Meg kellett tudni választani, hogy egy darabhoz milyen jelmez kell. Voltak a szerep­lők között, egészen ügyes fiúk, akik gyönyörű dísz­letet csináltak. Pl.: a Mómátrei Ibolyához című da­rabban is nagyon jól megoldották ezek az ügyes fiúk a díszletet A háttérben a még kékesen deren­gő égen, 30-40 kicsi égő széjjelszórva, kivilágítva, no meg a kifli alakú hold, milyen hűen tükrözte vissza a párizsi esti égbolt hangulatát Valami cso­dálatos volt Ezt még a Déryné Színház sem tudta megcsinálni, minden nagyképűség nélkül merem mondani, mert ők csak eljöttek, elhoztak néhány silány díszletet aztán el volt intézve. Szóval ezek­nek a daraboknak elég nagy sikerül volt. Volt olyan darab, amelyiket hatszor, nyolcszor, sőt volt olyan is, amelyiket még tizenegyszer is el kellett ját­szani, olyan közönségsikere volt- Emlékszem Sanyi bácsi, hogy szigorú voltál, főleg az előadások előtt, nem enged­tél meg lazaságokat Szigorú voltál, de so­ha nem kiabáltál, vagy gorombáskodtál velünk. Szép szóval mindent el tudtál érni. - Tudod, nekem mániám volt a rendszeretet Előadás után is, csak ledobálták volna a ruhájukat valamelyik sarokba összevissza, s már futottak volna a kislányok után, vagy fordítva. Én meg ilyenkor fütty..., gyerünk csak vissza, addig nem mehet el senki, amíg a ruhák nincsenek a helyük­re rakva, mert akkor a következő előadás előtt, képzeld csak el, mindenki a ruháját dobálta, keres­gette volna. így viszont mindenki tudta, hogy hol a ruhája. Később aztán egy kis változás is történt A régi Iparos Kört ekkor már átvette a KIOSZ, Schukkert Sándornak a vezetése alatt, de akkor is megtartottak engem, s hát ott is csináltunk színda­rabokat egy ideig. Meg kell még említenem a Pak­si Konzervgyár akkori tánccsoportját melyet az én Kuner Jóska barátom vezetett, nagyon színvo­nalas, jó kis csapatot hozott össze, s bármikor készségesen a rendelkezésemre állt ha megkér­tem. A táncosaival sok színdarabomban tudtam alkalmazni, s az egész csoportjával a lehető leg­jobbat nyújtották mindig. Nemcsak énrajtam mú­lott a siker, nem győzöm hangsúlyozni, hanem va­lamennyi fiatalon. Csináltam ezt hosszú éveken keresztül kedvvel, kitartással. Mindenkivel tartva a legjobb baráti kapcsolatot, soha nem bántottam senkit. Hiszen az egésznek a lényege az volt, hogy összetartsam ezeket a tehetséges fiatalokat, hogy ezzel is, szerepléseikkel is a kultúrát terjesszük, s hogy szépségre tanítsuk az embereket, ne a rossz­ra.- Sanyi bácsi! Melyik volt a legkedve­sebb darabod, amit a legszívesebben ját­szottál, vagy játszattál? Melyik állt a szí­vedhez legközelebb?- Számomra mindegyik darab kedves volt na­gyon, de a legszívesebben játszottam és játszat­tam talán Tamási Áron Énekes madarát Ez egy székely témájú darab volt De sajnos aztán nem mindig játszhattuk azt amit akartunk. Volt olyan dolog is, hogy már az előadás napja ki volt tűzve, az összes jegy elkelt, s akkor jött egy utasítás, hogy nem lehet előadni.- Politikai jellegű utasítás volt ez?- Igen. Hiszen voltak akkor már a párton belül olyan személyek, akik nem nézték jó szemmel a működésünket s bizony sokszor belekötöttek né­hány szóba vagy esetleg csak egyetlen sorba is. Például kértünk engedélyt a Csókos asszonyhoz. Ennél van egy olyan betét, ami úgy hangzik: „Van a Bajza utca sarkán egy kis palota”, hát ebbe az­tán belekötöttek, mondván, hogy ma már nincse­nek paloták. Aztán még sok hasonló dolog tör­tént. Megmondom őszintén, hogy próbáltak rá­venni arra, hogy csináljak ún. „vonalas darabo­kat’, ők úgy nevezték. Én nem vállaltam.- Milyenek lettek volna ezek a darabok?- Hát amelyek a rendszer politikáját segítették, támogatták volna. Én ezeket visszautasítottam mindig. Megmondtam nekik, hogy vagy azt csiná­lom, amit a közönség és én is szeretek, vagy nem csinálok semmit- Szóval te a politikát nem keverted ösz­­sze a művészettel soha?- Nem, nem. Soha... (Folytatjuk.) KUTI HORVÁTH GYÖRGY Nem árt ha tudjuk,... hogy a Paks és Környéke Munkanélküliek Egyesülete 1991. november 5-én megalakult. A legközelebb tartandó soros összejövetelét a Paksi Pol­gármesteri Hivatal földszinti nagytermében tartja. TÁJÉKOZTATÓ! Jégpálya nyílik a Táncsics Mihály utcában. Szeretettel várjuk önöket december közepétől.

Next

/
Thumbnails
Contents