Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-12-04 / 21. szám
PAKSI HÍRNÖK 2 1991. december 4. Beszélgetés Bor Imre polgármesterrel (Folytatás az 1. oldalról.) ségünk volt egy, a várost bemutató anyag kiállítására is. Gubin polgármesterével beszéltünk a kapcsolatok elmélyítéséről, remélem ’92-ben ennek kézzelfogható eredményei lesznek. Az alpolgármester úr szintén október hónapban részt vett egy szlovákiai konferencián, amelyen szlovák és magyar városok vezetői találkoztak és beszélgettek arról, vajon hogyan lehetne a két ország közötti, illetve a két ország városai közötti kapcsolatfelvételt megvalósítani, kialakítani. Meg kell még említenem, hogy a franciaországi Blaye városának polgármestere és alpolgármestere is Paks vendége volt. A kapcsolat azért fontos, mert Blaye közelében is található egy atomerőmű. Tulajdonképpen a nyolcvanas évek közepétől létezik egyfajta szakmai együttműködés a két atomerőmű között.- A város szociálpolitikájáról beszélgessünk...- A képviselő-testület június végén tárgyalta a szociálpolitika vizsgálatát, amelynek fő megállapítása az volt, hogy egy megfelelően kiépített intézményrendszere van a városnak a szociálpolitikai feladatok ellátására. Alapvetően jól is működnek, azonban találtunk néhány hiányosságot is, amit még az idén orvosolni kellett. Az egyik, annak az állapotnak a megszüntetése volt, hogy a segélyezésben részt vevő három nagy csoport (gyámügy, szociális csoport, Családsegítő Központ), amely eddig elkülönült helyen végezte tevékenységét, összevontuk egy szervezeti egységbe. Teljesen indokolatlannak tűnt hogy ezt a munkát szervezetileg egymástól függetlenül végezzék. Ennek eredményeképpen a hivatal, szervezeti rendjét is módosítva létrehozta a Családvédelmi Csoportot. Nagyon fontosnak tartom az új támogatási formánk (lakásfenntartási költségek támogatása) január 1- jei bevezetését valamint a hajléktalanok átmeneti szállásának létrehozását. Problémáink természetesen maradtak, hiszen anyagi eszközeink egy-egy támogatási lehetőségformára korlátozottak, de köszönhetően annak, hogy több támogatási lehetőség van, mindenki számára tudunk megoldást találni.- Sikerült-e az önkormányzatnak az oktatás és a művelődés területén eredményeket elérni?- Egy olyan működési rendszert alakítottunk ki, amelyben szavatoltuk az intézmények önállóságát Ugyanakkor az intézményvezetők feladatává tettük, hogy az intézményekben folyó szakmai és gazdasági tevékenységért egyszemélyben ők a felelősek. Az önkormányzat nem kíván beleszólni az intézmények belső életébe. Emellett két-három havonta intézményvezetői értekezletet tartunk, ahol megbeszélünk olyan dolgokat, amelyek egyegy intézmény lehetőségein túlmutatnak.- Polgármester úr, mi az, ami segítette és mi az, ami hátráltatta munkáját?- Támogatta, hogy a testületnek sikerült azt megvalósítania, amit az alakuló ülésen én is említettem: nevezetesen, hogy egy dolog volt a választás és egy másik dolog az a négyéves munka, amely a testületre vár. Semmilyen vonatkozásában sem engedhető meg, hogy a testületi munkát akár párt, akár pedig személyi villongások uralják. Mindenkinek arra kell törekednie, hogy a legjobb belátása szerint a város érdekében munkálkodjék. Azt hiszem, ezt sikerült megvalósítani, hiszen jó néhány polgármester-kollégámmal találkoztam, ahol egymásnak elmondhattuk tapasztalatainkat Megítélésem szerint konstruktív, együttdolgozó képviselő-testület alakult ki, természetesen annak meghagyásával, hogy vannak véleménykülönbségek akár elvi, akár pedig gyakorlati kérdésekben. Ami a kérdés másik részét illeti, egy polgármester munkáját ma leginkább a pénzhiány hátráltatja. Döntéseket persze kell hozni, azonban nem érzelmi alapon, hanem pontos és részletes helyzetelemzéssel.- A rendelkezésre álló összegből, melyik égetően sürgős problémát sikerült megoldania az önkormányzatnak?- A szennyvíztelep-bővítés egy ilyen probléma; a beruházás elkezdődött és a jövő évben gyakorlatilag befejeződik. Mindez alapvető feltétele annak, hogy a város kommunális ellátását tovább tudjuk fejleszténi. Az évközi takarékos gazdálkodás eredményeképp ősszel megindult a Rákóczi-Györkönyi-Pál utcai út beépítése, ami a szennyvízvezeték megépítése után fontos lépése volt a terület fejlesztésének. Elindítottuk az Alvég szennyvíz-főgyűjtőjének megépítését, elkészült az I. szakasz a Kosár utcáig, a továbbépítés feltétele, ahogy már utaltam rá, a szennyvíztisztító bővítésének befejezése. Megkezdtük a Villany utcai piac átépítését, amit már „kinőtt” a város, remélhetőleg a nagyobb terület ki tudja majd az igényeket elégíteni és megszűnik a piaci napok elviselhetetlen zsúfoltsága. Az elesettek és hozzátartozóik iránt érzett erkölcsi kötelességünknek tettünk eleget akkor, amikor a szükséges összeget biztosítva, halottak napja előtt a II. világháborús emlékművet felavattuk.- És mi az, aminek megoldása pénz hiányában még várat magára?- Annyi baj van ebben a városban. A város úthálózatát, közlekedési rendszerét mindenképpen javítani kellene, most, ahogy nő a gépjárművek száma Pakson, úgy válik egyre tarthatatlanabbá a város közlekedési rendszere is. Az 1992-es év költségvetésének összeállításakor választ kell adni arra is, hogy most belefogunk-e egy iskola építésébe, vagy sem. Ennek kapcsán elkészült egy szakértői tanulmány, a város oktatási és művelődési infrastrukturális helyzetéről, állapotáról. Pénzhiány késlelteti a Duna-part rendezését is. Abban az esetben, ha megépül a benzinkút a Táncsics Mihály u. és a 6-os fő közlekedési út sarkánál, akkor konkrétabb lépések tehetők a Duna-part rendezése ügyében is. A dunakömlődi faluház építésének befejezésére sem, csak állagmegóvásra volt pénzünk az idén. A városban nő a munkanélküliek száma, emiatt kiemelt helyen kell kezelnünk a munkahelyteremtő beruházások telepítését városunkban. ’92- re tervezzük a város déli részén fekvő iparterület közművesítésének megkezdését ami az ilyen témájú tárgyalásokban általában alapfeltétel.- Polgármester úr, köszönöm a beszélgetést, további sikereket és jó munkát kívánok az 1992-es esztendőben. H. NAGY JÚLIA Minden éjjel volt kihallgatás. Ment a tolmács, megmondták neki a GPU-sok, kit keltsen fel. Az embert félálmában, mikor azt se tudta, mit mond, kezdték faggatni. Arra számítottak, hogy így megmondjuk az igazat. Ezt megcsinálták minden hadifogollyal kétszer, háromszor. Ki volt a tisztje, hogy bántak vele, milyenek a családi körülményei, mi a foglalkozása? Ezeket kérdezgették általában. Mindenkinek volt egy személyi dossziéja. Ha az illető hazudott, akkor keményebben forgatták a kérdéseket. Hatvan deka volt a normál kenyéradag, aki többet dolgozott, az többet is kaphatott Ezt egy kiló kenyérre lehetett megnövelni és akkor kaptunk hozzá két deka vajat egy kis darab szalonnát. 150 százalékot kellett ezért teljesíteni. Akik ennyit akartak enni, azok általában elpusztultak. Volt, aki azt mondta: inkább elég a hatvan deka kenyér. Ezek jobban jártak, mert nem dolgozták agyon magukat. Sokan dohányoztak is, a kenyeret elcserélték dohányra, legyöngültek és nagy részük meghalt. A halottakat bevitték egy kamrába, addig nem temettek, amíg legalább száz hulla nem volt ott. Ha azok a halottak föltámadnának, egyiknek se lenne orra, meg füle, mert a patkányok megették abban a kamrában. Éjszaka vitték őket temetni, hogy mások ne lássák. A tömegsírokat meg se jelölték. Ott már volt orvosi felügyelet, ambulanciának hívták, oda ment be, aki megbetegedett. Jóformán semmi orvosságuk nem volt. Sebre adtak jódtinkturát; olyanok voltunk, mint a tarka libák. A nagy hidegben az arcbőr sejtjei elfagytak, tavasszal pedig kiújultak és genny folyt az arcunkon, borotválkozni se tudtunk. Akkor bekenték jóddal, ami marta a bőrt. A beteget lefektették, valamivel jobb kosztot kapott és adtak neki csipkebogyóteát. Az volt a vitamin. Az orosz munkavezető kíváncsi volt, hogyan éltünk Magyarországon. Mondtam neki: mi otthon nem ismerjük ezt a tömeges éhezést; volt aki talán nem élt úgy, mint a másik, volt nagy különbség, de mindenkinek megvolt a megélhetéséhez szükséges élelme. Ha egyéb nem, kenyér, szalonna volt. Azt mondta nekem akkor: Ti majd egyszer megszabadultok, ha vége lesz a háborúnak, de mi sohase szabadulunk meg. Gondolom, azért került közénk ő is, mert nem értett egyet a dolgokkal. Eleinte nem engedtek össze bennünket az oroszokkal dolgozni. Később igen, akkor kérdeztem tőlük: Te miért vagy itt? így alakult ki lassanként a kapcsolat Ők nem haragudtak ránk. Bejött egyszer egy örmény sofőr. Fiatal kis emberke. Ő is internált volt, mert megtagadta a szolgálatot. Odajött, kezet fogott velünk. „Mi a munkásosztály emberei vagyunk” - magyarázta. „Menjen a Sztálin meg Horthy verekedni egymással!” Olyan orosz internálttal is beszéltem, aki nyugaton gyárosnak volt a sofőrje. Amikor az oroszok elfoglalták azt a területet, ő is, mint hasonszőrű társai, dupla hadifogoly lett. Kivitték őket is az Uraiba. Meghalni meglehetett, de nem volt szabad fogságba esni. Hazaárulónak tekintették őket. Egyszer hivatott a GPU. Azt mondta a tiszt: „Mától kezdve nem leszel brigádvezető, semmit sem kell csinálnod, csak megfigyeled a magyarokat, ki mit beszél és minden nap bejössz ide beszámolni. Megértetted?” Mondom, hogy meg. „De én ezt nem csinálom! A honfitársaimat nem árulom el.” Akkor a tiszt köpött egyet és azt mondta: „Pfuj. Davaj!” (Hogy menjek el.) Ezután is maradhattam brigádvezető, nem állt bosszút.
