Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-10-23 / 18. szám
1991. október 9. 3 PAKSI HÍRNÖK Emlékezni és emlékeztetni GIPSZSONKA B. G. visszaemlékezése 2. Talán ’46-ban lehetett, amikor jött a hír: hatszáz embert hazaengednek. Nem hittük el. Mikor megmondták, mit vigyünk, akkor kezdtünk bizakodni. A vánkosunkat meg a vékony szalmazsákot vittük az állomásra. A Néva folyón mentünk Leningrádba, hajófenéken. Kétszersültet, kenyeret kaptunk útravalóul. Három helyen megálltunk a Néván. Először nem vettek át bennünket. (Egy tisztekből álló bizottság lenézett a hajófenékre. Mint a piacon, ha az ember benéz a malacos kötröcbe, hogy milyen malacok vannak benne.) A hajó ment tovább. A második helyen se kellettünk. A harmadikon végre átvettek bennünket. Megfogdosták a hasunkon a bőrt, meg a farunkon, hogy van-e még rajta valami. A harmadik helyen már ezzel se törődtek. Én se törődtem semmivel; lesz, ami lesz, nem siettem a kiszállással. Akik előbb szálltak ki, építkezésre kerültek (kétszázan), a másik kétszázat tőzegtelepre vitték. „Nekem a harmadik kétszáz is jó lesz” - gondoltam, „úgyse’ érek haza elevenen”. Kiszálltunk mi is és a vasúti pályaudvarra mentünk. Annyi volt a nép, hogy alig fértünk föl a vagonokba. Megyünk, megyünk egy mocsaras vidék mellett. „Na, mondjuk, jó helyre kerülünk.” Megálltunk egy kisvárosnál és ottmaradtunk. Mindanynyian hármas osztályú emberek voltunk, csak délelőtt dolgoztunk. Az öbölben fürdőhely volt nyáron. Lucfenyők, sétányok..., a fürdőt kellett megtisztítani. Összegyűjtöttük, amit a víz kihordott a partra: nádtörmeléket, döglött halakat. Volt aki a döglött halat megette, mert ott is silány volt a koszt tovább éheztünk. Nem tudom, ott is hány kézen ment keresztül a vételezés, azt mindenki megvámolta. Mi jártunk mindig rosszul. Amikor az utcán mentünk, láttuk a kirakatokat. Egyik barátom azt mondta egyszer: „Menjünk be, vegyünk valamit!” (Volt a városban vasgyár is, akik ott dolgoztak, termeltek - vasmunkások, villanyszerelők -, kaptak valamennyi fizetést. (Én ötven rubelt kaptam a fogság végén, de azt el kellett vásárolni útravalónak.) A cimborám bement a boltba. „Nincsen semmi” - mondták neki. „Hát a kirakatban miért van?” - kérdezte. Kiderült, hogy a kirakatban minden gipszből volt! Még a sonka is! Nagyon élethűen meg tudták csinálni. Innen is elvittek bennünket egy másik helyre. Azt mondták, hogy onnan már hazamegyünk. Ott egy furnérlemezgyár volt. Ellátogatott a lágerbe egyszer egy nemzetközi bizottság. Angliából meg Géniből jöttek. Az ebédlő falára őrzőink kifüggesztették gyorsan, hogy mit kapnak a foglyok, milyen az élelmezésük. Még déligyümölcs is uolt a feliraton! Holott azt se tudtuk, hogy néz az ki... Örültünk, hogy jön a bizottság. Mostantól jobb lesz a koszt-bizakodtunk. Jobb is lett. Egy napig. Azután a tiszt után álltam a sorban az étteremben, aki azt vizsgálta, mit kapnak a foglyok. Látom ám, hogy a szakácsok hamar elveszik azt az edényt, amiből az előbb a külföldi tisztnek adtak és odateszik a helyére a másik edényt, amiben a megszokott silány élelem volt. Semmi eredménye nem lett a vizsgálatnak. Hacsak az nem, hogy a bizottság tagjai jóllaktak. Bekerültem a cipészműhelybe. Legelőször egy orosz hadnagynak kellett csizmát csinálnom. Én csizmadiának tanultam, megcsináltam neki. Aztán a fronton összeszedett lábbeliket kellett megjavítani. Találtam olyat is, amiben a viselőjének még benne voltak a csontjai. Apránként tudtam egy pár csizmát is csinálni magamnak. „Ha megyek haza, legyen legalább egy rendes csizmám.” Megcsináltam, föltettem a szekrény tetejére, a műhelyben, de az nemsokára leégett. Ekkor erdőmunkára kerültem, majd krumplit szedtünk. (A krumpliföldet a gazdának fegyverrel kellett őrizni!) Egy napon egy hajónyi krumpli érkezett. Ki kellett rakodni. Harminc kiló fért a kosárba, de mi csak félig raktuk. „Miért nem rakják tele?” - kérdezte a felügyelő orosz hadnagy. „Nem bírnak többet” - mondta neki a tolmács. Ha őrá lenne bízva - válaszolt erre a hadnagy -, minden foglyot agyonlőne. Szerencsénkre nem őrá volt bízva. Végre megmondták, mikor indulunk haza. Előtte egy hónapig nem kellett dolgoznunk. Minden fogolyról volt egy dosszié. Úgy vettem észre, hogy amit az ember bevallott fogságba esésekor, azt kellett végigmondani. Negyedévente volt kihallgatás a lágerben. Indulás előtt mindent átnéztek, hogy mit akarunk hazahozni. A sötétzöld német köpenyemet meg a bakancsomat levették rólam, rosszabbat adtak helyette. Szereztem WC-papírnak valót, azt is átnézték, nincs-e valami ráírva. A gyerekekről, a szüléimről készült fényképeket is megnézték, hátha valami titkot viszünk haza. Hazafelé bőven volt hely. Magyarországról finom szenet vittek ki, azokban az üres vagonokban jöttünk, Máramaros-szigetre értünk először. Leszálltunk, megcsókoltuk a földet, szóltak a harangok. A civilek is sírtak, hoztak, amit tudtak. Debrecenben átestünk az orvosi vizsgálaton, megkaptuk a papírokat, Pesten éppen úrnapi körmenet volt, amikor odaértünk. Végre hazaértem. Ha még egyszer végig kellene élnem azt, amit a fogságban átéltem, akkor inkább már itthon öngyilkos lennék. Lejegyezte: GUTÁI ISTVÁN Meghívó az 1956. október 23-i forradalom és szabadságharc 35. és a Magyar Köztársaság kikiáltásának 2. évfordulója tiszteletére rendezett Paks városi programokra 15 órakor a városi művelődési központban Miért bukott el az 1956-os forradalom - újabb adatok az ENSZ Levéltárából. Dr. Varga László, a KdNP alelnökének előadása 17 órakor a Fehérvári úti temetőben CZUCZOR ANTAL sírjánál id. Gárdái György, az 1956-os Ideiglenes Járási Nemzeti Bizottság helyettes elnöke emlékezik Ezt követően a református temetőben TUBA JÁNOS 1956-os nemzetőr-parancsnok sírjánál néma koszorúzás A kopjafáknál Kőváry László református lelkész emlékezik 18 órakor a Jézus Szíve templomban gyászmise a forradalom és szabadságharc halottainak emlékére 19 órakor a városi művelődési központban ABA BÉLA grafikusművész kiállításának megnyitása (A kiállítás november 4-ig tekinthető meg, naponta 16-20 óráig) 19.30 órakor a városi művelődési központban ’56 szellemisége és hatása korunk gondolkodására. Kőszeg Ferenc országgyűlési képviselő, a Beszélő főszerkesztőjének előadása
