Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)

1991-09-25 / 16. szám

1991. szeptember 25.

9

PAKSI HÍRNÖK

ŐSZIDŐ- Hullanak az emberek, mint a legyek!- Az. Hullanak...- De nem a magunkfajta, hanem a negyvenesek.- Úgy, ahogy mondja...- Én szédülök, mint a fene, oszt’ mégse bírok meghalni. Pedig má’ nyolcvan éves vagyok.- Én meg hetvenkilenc...- Meg is van a pénz a koporsómra, betettem az OTP- be, aztán majd azé lesz, aki eltemet. De azér’ még nekem is jut belőle valami. Három hónap múlva jár le az idő, akkor adják majd utána a kamatot. No lássa, addig még nem fogok meghalni! - kacsint búcsúzóul útitársára az öreg, s amúgy legényesen lemasírozik a megállóba gördült autóbuszról.

* * *

A három gyerek hangos zsivajjal hancúrozott a ház előtt. Kora őszi reggel volt; a nap még bátortalanul pislogott az égen, a fák alatt koránhullott leveleket zizegtetett a langyos szél.

A legvirgoncabb apróság kis papírfecniket dobott a magasba, s nagyokat sikoltott örömében, amint azok lassan szállingóztak lefelé: - Esik a hó! Esik a hó!... A másik kicsi - aki addig egyfolytában ugrált - egy dobozzal bíbelődött, majd nevetve püfölni kezdte a mellékapaszkodó kisfiút. A birkózásnak a legnagyobb gyerek hangja vetett véget. - Nézzétek, mit találtam!- Mutasd! Mi ez? - a két kicsi egymást taszigálva kuporodott a járda mellé.

Ott szöszmötöltek suttogva, míg a nagyobb lány föl nem kapta a ledobott iskolatáskáját. - Mostmá’ gyertek! El fogunk késni! Azzal fölráncigálta a kisfiút, s anyásán betűrte annak kilógó ingét.

Lassan elindultak a lépcsők felé, csak az egyik kicsi maradt még hátra. - Ezt még viszem! - kiabálta a másik kettőnek.

Hátuk mögött hangos csattanással zárult le a konténer acélfödele. P. E.-ii ulimiii mii -i -1 iiml t iim