Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-09-25 / 16. szám
PAKSI HÍRNÖK 4 1991. szeptember 25. KÖRKÉP ♦ PAKSI KÖRKÉP ♦ PAKSI KÖRKÉP ♦ PAKSI KÖRKÉP ♦ PAKSI Az állásfoglalás kikerülhetetlen II. A Paksi Hírnök szerkesztősége a lap augusztus 28-i számában vitaindító cikket tett közzé az abortuszról. Ennek kapcsán fejtette ki véleményét a Magyar Katolikus Püspöki Kar körleveléről. Az_ utóbbit szerencsésebb lett volna a hivatkozott Új Ember katolikus hetilap hasábjain megvitatni - ha valóban a hiányérzet vezette a szerkesztőséget mivel így nálam avatottabb forrásból kaphatna választ a kérdéseire. Hiányérzetem azonban nekem is támadt, miközben az ígéretes cím leple alatt keveset olvashattam a szerkesztőség abortusszal kapcsolatos álláspontjáról. Szívesen megtudtam volna, hogy mennyiben és miért sérti a szerkesztőség személyiségi jogait a püspöki kar körlevele, és azt is, hogy mi alapján nevezhető emberi jognak az abortusz, mikor ezt egyetlen nemzetközi okmány sem deklarálja, sőt - megállapodás hiányában - az ENSZ emberi jogokról szóló dekrétuma sem tartalmazza. Mivel a terhesség nem az embertől független sors beteljesülése, hanem nagyon is aktív és tudatos emberi cselekedet következménye, így hiányoltam az apák szerepének és felelősségének megemlítését is. Arról sem esett szó, hogy az abortuszhoz való „jog” mellett az embernek joga van arra, hogy eldöntse kivel, mikor és milyen kapcsolatot létesít Joga van ahhoz is, hogy a megfogant élet védelmére keljen, mivel az még teljesen tehetetlen a sajátjának - a legalapvetőbb emberi jogának az életnek a védelmére. A magzatok semmilyen jogtalanságot nem követtek el, a legtörvényesebb helyük az anyaméh. Aki őket onnan eltávolítja, az velük szemben követ el jogtalanságot. Az ember jogai mindig addig terjednek, ameddig a másik ember jogai nem következnek. Joga van az embernek arra is, hogy a fogamzásgátlási módok valamelyikének alkalmazásával csak annyi gyereket vállaljon, amennyit a szeretete elbír. Bár egyházilag egyetlen fogamzásgátlási mód sincs, ami megengedhető, a természet rendje szerinti születésszabályozást az egyház is elfogadja. Itt térek ki a szerző által, a körlevélből kiemelt mondatra: „a katolikus hívekhez fordulunk, hogy félretéve az önző emberi szempontokat, ellenállva a különféle kísértésnek, a Szentírás, a katolikus egyház és a természeti törvény egyértelmű tanítását kövessék.” Ez a mondat - nem éppen etikusan a szövegkörnyezetéből kiollózva - sokkal inkább vonatkozik a természetes születésszabályozásra, mintsem a szerző által feszegetett mesterséges megtermékenyítés problémájára. A valóban terjedelmes körlevélből szívesen vettem volna, ha a statisztikai adatokból is kiemelésre került volna néhány, hiszen a két lap olvasótábora feltehetően nem azonos. Lássunk néhányat vitaindítóként: „Hazánkban az utóbbi években 90 ezer abortusz történt, vagyis minden 100 élveszületés mellett átlagosan 73 magzat élete pusztult el.” Még az 1944-45-ös években is 50 ezerrel több gyermek született, mint a ’80-as években. Nekünk megadatott a közéleti jogok biztosítása helyett a magánéleti szabadosság, mint emberi szabadságjog. Szabad volt abortálni, öngyilkosnak, alkoholistának, hűtlennek lenni, elválni. Eredményeként hatmilliós abortuszcsapás érte a magyar nemzetet. A lakosság számarányához képest ilyen méretű abortusz még nem fordult elő a világon. A vitaindító cikk szerzője hiányolta a körlevélből azoknak az eseteknek a felsorolását, amelyek indokolttá tehetik a terhességmegszakítás engedélyezését. Aki legalább annyira járatos a katolikus egyház tanításában, hogy olvasta a Tízparancsolatot, az tudja, hogy az ötödik parancsolat így szól: „Ne ölj!” Ennek a törvénynek - a magyar jogalkotással ellentétben - nincsenek értelmező rendelkezései, vagy végrehajtási rendelete, amely azt szabályozná, hogy a feltehetően fogyatékosnak születő gyermeket, az erőszakos közösülés folytán, vagy a sokadiknak születendőt megölheted, mert a parancsolat csak az egészségeset védi. A katolikus egyház, ha a tanításához hű akar lenni, csak a korlátozás nélküli magzatvédelem mellett törhet lándzsát. Ez az álláspontja belőlem tiszteletet vált ki, és nem a „feudalizmusba zuhanó társadalom” rémképét idézi. A krisztusi normák érvényesítésére irányuló törekvés negatív színben való feltüntetése helyett annak elismerésére lenne szükség, hogy az átlag magatartási forma ennek nem felel meg, vagy ennek megfelelni nem akar. A demokrácia szabályai szerint az egyháznak is joga van ahhoz, hogy a tanait hirdesse, ugyanúgy, mint a kompromisszumos megállapodás híveinek is, vagy a teljes liberalizálás mellett kardoskodóknak is. Megfogalmazódtak olyan kérdések is a vitaindítóban, hogy mi történjen akkor, ha a terhesség az anya életét veszélyezteti, vagy a születendő gyermek valószínűleg fogyatékosán jönne a világra. Az abortuszt vizsgáló statisztikák szerint a Paks, Tolna megye egyik kisvárosa, lakossága 22 289 fő. A település 1979-ben kapott városi rangot, amely az atomerőmű építésével folyamatosan fejlődött, s ez meghatározta a lakosság számának alakulását, összetételét. A vizsgált időszak 1984-től, 1989-ig terjed ki, mely időszak alatt a népmozgalmi adatokban lényeges változás nem történt Az élveszületések száma 290-334 szélső értékek között mozgott A legtöbb születés 1985-ben, a legkevesebb pedig 1987-ben volt A terhességmegszakítások alakulását vizsgáltuk a rendeletmódosítás előtti utolsó 5 évben és a módosítás óta eltelt időszakban. 1984-ben: 152 1988-ben: 176 1985-ben: 177 1989-ben: 155 1986-ben: 149 1990-ben:* 178 1987-ben: 154 1991. I. félév:* 78 * A legfrissebb felmérések adatai. Avizsgálatalapján megállapítható, hogy a módosítás előtti és utáni időszakban a megszakítások száma lényegesen nem változott. A terhességmegszakítás kérdéséhez felmérést készítettünk a város védőnőinek segítségével. A kérdőív magába foglalta az életkor, az iskolai végzettség, a lakáskörülmény, a gyemekszám, a születési események, valamint a fogamzásgátló módszerek ismeretét. Véleményt és javaslatot is kértünk a terhességmegszakítással kapcsolatban. Az értékelés alapján a 300 megkérdezett nő közül 75% szülőképes korú. Iskolai végzettség szerint 52% középfokú végzettséggel rendelkezik. A lakáskörülterhességmegszakítást az esetek 14%-ában kérik egészségügyi okokból. Ebből 0,5%-ra tehető azoknak az eseteknek a száma, amikor az orvos is úgy találja, hogy a terhesség kihordása az anya életét veszélyezteti. Ezen belül is tudunk sok olyan esetről, amikor az anya vállalta a kockázatot és sikeresen kihordta a magzatát. A kompromisszumos megállapodás hívei szerint ezekben az esetekben indokolt lenne a terhességmegszakítás engedélyezése, állás; pontom szerint azonban az orvos az életre tette le az esküt, azt kell mentenie, de semmiképpen sem egy másik ember rovására. Senkinek az életét nem vehetem el, hogy egy másikét megmentsem. Természetesen megértem azokat a szülőket, akik emberfeletti megpróbáltatásnak tartják egy fogyatékos gyermek gondozását, felnevelését. De annyit azért megjegyeznék, hogy nincsenek megbízható adataink arról, hogy a sérült embernek milyen az érzés- és gondolatvilága, s így arról sem, hogyha lehetőséget kapna az életre, a maga szintjén nem lenne-e boldog. A terhességmegszakítást 90%-ban szociális gondokra hivatkozással kérik. Ezekben az esetekben inkább a megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt, s annak tudatossá tételére, hogy az élet iránti felelősségnek már a nemi együttlétkor meg kell lennie. Az egyház szerepét pedig nem a szociális gondok megoldásában, hanem a felelős szülői hivatásra nevelésben látom. Remélem, hogy mindenképpen kompromiszszumos megoldás születik majd - lehetővé téve a Katolikus Egyház álláspontját hirdetőnek is, hogy a törvényadta jogukkal ne éljenek - és mindenkit hozzásegít ahhoz, hogy felhagyjunk végre a „jövőnk megrablásával”. KIRÁLY JUDIT mény vizsgálata alapján 58%-nak önálló lakása van, 65%-a összkomfortos lakásban lakik. Terhességmegszakítása volt a megkérdezettek 10%-ának. A fogamzásgátlással kapcsolatos kérdésekre 4% nem válaszolt A fogamzásgátló tabletták többségét ismeri 75%, az óvszert 60%, lUE-t és egyéb módszert is felsorolt 16%. A művi meddővé tételről hallott 69%. A terhességmegszakítást nem ellenzi 84%, 16% ellenzi erkölcsi, egészségügyi, illetve vallási okokból. Külön értékeltük a 20 év alattiak válaszait. A többség 2 gyermeket tervez, mindegyik ismer legalább egy-két fogamzásgátló módszert. A megszakítást a többség nem ellenzi, de ugyanakkor előtérbe helyezi a védekezés fontosságát. Javasolja az ifjúság körében a hatékonyabb felvilágosító munkát. A részletes vélemények alapján a megkérdezettek egyaránt fontosnak tartják a terhesség megelőzését, a védekezési lehetőségeket a felvilágosítást, úgy a fogamzásgátlásról, mint a terhességmegszakításról és annak veszélyeiről. A terhességmegszakítást nem ellenzők döntő többsége nő, illetve a család jogának tartja eldönteni, hogy hány gyermeket vállaljon. Összetett társadalmi, gazdasági problémának tartja a születésszám csökkenését és a terhességmegszakítások magas számát Javasolja a szélesebb körű, hatékonyabb felvilágosítást és a fogamzásgátló módszerek kibővítését SZABÓ LÁSZLÓNÉ Elhangzott tavaly októberben a Magyar Család és Nővédelmi Tudományos Társaság Kongresszusán. A terhességmegszakítás kérdése Paks városában
