Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)

1991-09-25 / 16. szám

1991. szeptember 25. 3 PAKSI HÍRNÖK Emlékezni és emlékeztetni Szeretett Kedves Feleségem! Kern József visszaemlékezése (2.) Kiss Jóska ügyes ember volt. Kovács volt a szakmája. Mielőtt kiment volna a frontra, Klein Antal sofőrje is volt. Nem hittem el, hogy hazajö­vünk. Hazafelé megint Moszkvába kerültünk, onnan tíz-tizenegy nap alatt értünk Debrecen­be. Ott a lovassági laktanyában le kellett vetkőz­ni anyaszült meztelenre. Feltartott kézzel kellett bemenni egy terembe. Keresték az SS-tetová­­lást. Fölültünk a vonatra. Este érkeztünk Pestre. Volt enni-, innivalónk bőven, mert az állomáso­kon hozták a levest, a pörköltet. Csak átkerüljek Budára! Ez járt állandóan a fejemben. Villamossal átmentem a Déli pá­lyaudvarra. Romokban hevert.- Mikor megy Paksra vonat? - kérdeztem egy öreg bácsitól, aki ott tett-vett. - Majd holnap reggel - mondta. - Ne menj fiam sehova, mert az oroszok elvisznek megint. Hívott, hogy menjek be. Volt ott szállás: ágyak, pokrócok. Nem mentem. A romok kö­zött feküdtem le. Tíz óra felé az öreg hozott egy csajka pörköltet. Amikor hallottam az autókat, a villamosokat zörögni, fölébredtem. „Fiam, erre meg erre a vonatra szállj.” Az öreg útbaigazított. Eljutottam Pusztaszabolcsig. Ott sokáig állt a szerelvény. Meglátott Ruff An­tal: - Pajtás, gyere szállj le! Iszunk egyet.- Én nem megyek. (Féltem, hogy lemaradok a vonatról.) Kihozott aztán egy nagyfröccsöt meg két szendvicset. Hazaérek a Mária utcába. (Ott laktunk ak­kor.) Senki se volt otthon. A kutya nem akart beengedni. Addig-addig szólongattam, amíg végre megismert. Nemsokára a sógornőm is előkerült.- Megjöttél sógorom?- Meg.- Kati Fehértóban van meggyet szedni a szomszédasszonnyal meg egy napszámossal. A sógornőm elment Fehértóba, mondta a fe­leségemnek, hogy itthon vagyok, ő rohant haza, kijöttek az én szüleim meg az ő szülei is. Amíg fogságban voltam, a feleségem szántott, vetett, igaz apósom segített neki, szüretelt. Drága asz­­szony volt, nagyon szerettem, most már kilenc éve, hogy meghalt. Hat-nyolc levelet kapott tő­lem. Mindig csak azt írtam: Szeretett Kedves Feleségem! Egészséges vagyok, üdvözletem küldöm a rokonságnak. Valahol Oroszországban. Nem írtam, hogy hol, nem lehetett azt írni, hogy bányában dolgozunk. Cenzúrázták a leve­leket. A háború után is meghurcoltak, mert mond­tam valamit a kommunistákra csőszválasztás­kor a községházán, később kiforgattak minden­ből. Volt köztük egy parasztember is, (nevet nem mondok) aki azt mondta: „Onnan kell ven­ni, ahol van.” Akkor már volt tizenhat hold föl­dem, gazdálkodtam, jószággal foglalkoztam, meghízlaltam évente tizennyolc disznót. A téeszbe is be kellett lépni. 1960. december 23-án eljöttek is dzsippel, hogy menjek be a köz­ségházára. Hozzak nagykabátot is. A községhá­zán a sarokban volt egy jó nagy kályha.- Álljon csak oda! Aláír?- Nem írok alá. Ott voltunk este hét vagy nyolc óráig.- Aláír?- Nem.- Gombolja be a kabátját!- Ide hallgasson! — mondtam neki. - Ettől ne­kem nagyobb bajom volt Oroszországban és kiálltam. Nem bántottam senkit Két éve vettem egy hold földet, nem írok alá.- Jól van. Elhoztuk, haza is visszük.- El tudok én menni gyalog is.- Nem, nem! - betettek újra a dzsipbe. Megyünk már jó ideje. Megkérdeztem:- Hova megyünk?- Hallgasson! Hátul ültem, mellettem egy fogdmeg. Hallom ám egyszer, hogy zörög a kukoricaszár. Megállunk. Bevittek egy dűlőútra.- Szálljon ki! Elmegyünk ide a faluba aztán hazavisszük. Jó sokáig vártam'. Merre menjek haza? Nem tudtam hol vagyok. Egyszer megláttam egy au­tó fényét. Kimentem az országúira. Jöttek au­tók, három-négy is elment, végre az egyik meg­állt.- Mit akar?- Ide hallgasson. Nem akarom, hogy elvi­gyen, csak azt mondja meg, merre van Paks!- Üljön be. Dunaszentgyörgyig elhozott. Hajnali kettőre értem haza. Másnap jöttek a paksi szervezők. Kérlelt a fe­leségem: „Édesapám, írd alá, hadd legyen nyu­godt karácsonyunk.” Aláírtam. Lejegyezte: GUTÁI ISTVÁN ÉPÍTKEZŐK FIGYELEM! A Baranyafa letette névjegyét.. Igaz, mai rohanó világunkban egyre inkább a pénz beszél.., dehát az erkölcs sem másodlagos dolog, ugyebár! Kis történetem nemcsak az építkezőknek szól, de leginkább ők vannak az alábbi veszélynek kitéve. Történt ugyanis, hogy tetőanyagra volt szükségem, ezért megkeres­tem az ominózus céget. Többszöri megbeszélés után egyezségre jutot­tunk oly módon, hogy már a szükséges mennyiségű rönkfát ki is jelöltük, illetve az időpontban is megegyeztünk, hogy mikor fizetünk és mikor szállítjuk a kiválogatott anyagot. A megegyezés írásban nem is lett rögzít­ve, mert hát hittem, hogy az elvtársból lett „úr” tartja adott szavát, illetve, amit a kolléganőjével megbeszéltünk. De nem így történt. A megbeszélt időpontban - egy nappal a szállítás előtt - feleségem elment befizetni a fa árát Ekkor közölték vele, hogy van egy kis probléma, eladták a fát mivel kellett a hely, na meg a pénz is. (Azt nem mondták, hogy sajnálják.) Még aznap délután a fatelep felé jártunk és mit látunk: az oly sok helyet foglaló fa még mindig ott árválkodik a telepen. (Ezek után nem tudom, hogy a be­fizetés egyáltalán megtörtént-e, csak sejtem, hogy nem.) Nem maradt más, mint az előre megszervezett szállítást és feldolgozást lemondanom, illetve újrakezdeni a nem kevés fáradságba kerülő keresgélést, szerve­zést és hetekkel elhalasztani az oly régen várt tetőépítést A Baranyafa letette a névjegyét az asztalra. Ha rajtam múlna, ott is maradna. A Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségének felhívása A VHBSZ Országos Elnöksége az alábbiakat hozta tudomá­sunkra: 1. A volt hadifogoly özvegye jogosult az 500 Ft-os nyugdíjkiegé­szítésre, ha 55 éves kora után ment újból férjhez. 2. Jogosult az özvegy az 500 Ft-os nyugdíjkiegészítésre, ha férje a szovjet hadifogságban 1944. október 1-je után halt meg. (Megfe­lelő igazolások mellett csatolni kell még a halottányilvánítási ok­mányt is.) 3. Ugyancsak felhívjuk a figyelmét azoknak is, akik nyugati fog­ságban voltak, hogy a Kárpótlási Hivatal adatkérő lapokat adott ki részükre, melyen ők is kérhetik a nyugdíjkiegészítést. (Egyelőre a Kárpótlási Hivatal a beérkező igényeket csak felülvizsgálja és gyűj­ti, amíg a parlament az odavonatkozó kárpótlási törvényt megtár­gyalja, illetőleg elfogadja.) A felhívásban érintetteknek készséggel nyújtunk segítséget a VHBSZ városi szervezetének helyiségében (Deák F. u. 2.) minden hétfőn 9-12 óráig. ' HERNÁDI FERENC FOGAS ANTAL

Next

/
Thumbnails
Contents