Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-09-11 / 15. szám
PAKSI HÍRNÖK 12 1991. szeptember 11. VISSZHANG V____________________________________________________X „Hatványozott fájdalmaink” Nyílt levél a felelős szerkesztőnek Tisztelt László-Kovács Úr! Lehet, hogy most se kellett volna tollat fognom, mert aki bolondokkal vitatkozik, magát is bolondnak nézik. De most már kezd unalmassá (vagy dühítővé) válni, ami a cégünkben működő szakszervezetek körüli cikkezésekben megy. Ügyes csúsztatásokkal, szófordulatokkal a szakszervezeti módszerek és vezetők bírálata, valamint a gazdasági vezetés bírálata összemosódik. Lásd pl. július 17-i László-Kovács cikk, idézem: „Mondják, a hatalomváltás megtörtént, de nem mindenhol, hiszen helyi cézárok uralkodnak, játsszák ki a törvényeket, zsebelnek be milliós hasznot.” Nem tudok mit kezdeni a szerkesztő úr vagy riportalanya „siserehad”, vagy „elnyomorított és elbutított parasztok gőgös és pökhendi hatalmasságai”, vagy az augusztus A Hírnök III. évf. 12. számában „Ez a légkör sosem volt rendezett” címmel interjú jelent meg. Engedtessék meg, hogy néhány gondolatban reagáljak rá: Pillanatig sem áll szándékomban egyetlen mondatot cáfolni, bár feltehető, hogy a nyilatkozó jelenlegi helyzete (egészségügyi problémái, munkahely-nélkülisége stb.) inkább az indulatokat, mint a megalapozott érveket hozza előtérbe, de ez emberileg érthető. Csupán a tapasztaltabb jogán hadd jegyezzem meg, hogy az indulatos bírálatnak megvan az a veszélye, hogy a megszólított (megtámadott?!) fél nem a mondandó lényegére reagál, hanem felkap egy szót vagy kifejezést, amely legjobban szíven találta és azt próbálja „megkontrázni”. Ettől azonban a nézetkülönbség nem oldódik, hanem szakadékká mélyül. Ahhoz, hogy a jelenlegi helyzet érthető és objektiven értékelhető legyen, hoszszabb időre kell visszatekinteni. A kiindulópont 1968-69. lehet, amikor felmerült az építkezés lehetősége. Bár ebben az időben még sem takarékossági, sem emberi szempontok nem domináltak, a történtekből azonban még most sem árt okulni. Ha a készülődés éveiben már a megye és a járás illetékes vezetői nagyobb figyelmet fordítottak volna arra, hogy a 14-i szerkesztői levélben használt „a nép tömeg és a tömeg buta” megjegyzéseivel. A demokráciát, a szabadságot ne keverjük az anarchiával. Disztingválni és precízen fogalmazni a sajtóban is illik, rendszerváltás előtt, után és helyett is. Jóérzésű ember nem kér a mocskolódásokból, nem kér abból, hogy sommás ítéletekből, ködös fogalmazásokból, általánosítások szülessenek, miszerint eddig minden rossz volt, s ’90 márciusa óta minden jó. Aki őszintén akarja, az megismerheti a Paksi ÁG valós hétköznapjait, s úgy tudom, hogy ezt Ön meg sem kísérelte. Mi sem vagyunk a szentek gyülekezete, de engedtessék meg, hogy megállapítsam: bár mindenhol kis hazánkban csak legalább olyan lett volna, s lenne ma a munkahelyi légkör, mint nálunk volt és van. környékből iskolázzanak be az üzemeltetéshez szükséges szakembereket, sokkal kevesebb embert kellett volna az ország távoli tájairól, számára „idegen” környezetbe betelepíteni. Kevésbé alakult volna ki az „őslakosbetelepült” ellentét. Magam ugyan meg vagyok győződve, hogy ebben van valami mesterségesen szított is. (DIVIDE ET 1MPERA?!) Arról pedig hosszú tanulmányt lehetne írni, hogy az egész történetben mekkora szerepet kap korunk „betegsége”: a tolerancia hiánya. Sokakat irritál(t) az a fizetés+különböző juttatás, amit az erőmű dolgozói kívülálló számára követhetetlen differenciáltsággal kaptak. A magas jövedelem elfogadtatásához időközönként felröppentek félhírek (álhírek) a munkahelyi ártalmakról, mintegy mítosz lengte körül az egész erőművet Semmi módon nem bizonyított azonban, hogy valóban mennyi kockázattal jár az üzemeltetés a területtel közvetlen kapcsolatban levőkre és leszármazottaikra. Erre egzakt módon majd csak 2-3 generáción keresztül végzett, mindenre kiterjedő vizsgálatsorozat adhat választ (Elkezdte ezt valaki?) Ófalu tiltakozhatott a hulladék ellen, Paksnak ez kimaradt az életéből! Ki tudja megmondani, ki járt jól? Tisztelet a sajtószabadságnak, éljenek, s ne visszaéljenek vele! Úgy tapasztalom azonban, hogy újságíróink sem harapnak bele kenyéradó gazdáikba sem rendszerváltás előtt, sem után, s így volt és van ez Pakson is. Valóban a kiadó, s a szerkesztők szíve-joga a témaválasztás, a stílus. Én mindenesetre a következő számtól kezdve nem kérem a Paksi ÁG részére a 250 db Paksi Hírnököt, ezennel a megrendelést felmondom. Nem akarom, hogy ezután is önkényesen eldöntve a „nép zsebéből” e célra kivegyem a forintot. Van a „buta, agyonnyomorított paraszt”-nak elég baja, nemhogy még ilyen „agyhúzásokkal”, mint e cikkek is voltak, foglalkozzon. Vélemények, ízlések és pofonok persze különbözőek. Ragozza levelemet ahogy Önnek tetszik. Legyen áldás és béke lapjukon! Kívánom az olvasótábor gyors gyarapodását. Kérem - a sajtószabadság nevében - levelem szó szerinti közlését. Paks-Biritó, 1991. augusztus 17. Üdvözlettel: PÁL JÓZSEF, a Paksi Á. G. igazgatója Felerősödött az erőművel kapcsolatos minden felhang az energia áremelésekor. Kérdés: hogy ha az erőmű ilyen hatékonyan gazdálkodik, hogy a sportot tudja támogatni (és ez nagyon jó), pénzt fordít az egészségügyre (köszönet érte), üdülőket szabadidős létesítményeket tart fenn (szükség van rá), a dolgozók lakásait folyamatosan karbantartja (a nemzeti vagyont erősíti), miért lett ilyen magas a villanyszámla, ha az áram előállítása ilyen nyereséges? Felvetődik a másik kérdés is. Ha a PAV vezetői ismernek egy jó gazdálkodási szisztémát akkor miért ostorozzuk, miért nem tanuljuk meg tőlük? Ha pedig az össznépi vagyont osztogatják ilyen bőkezűen, akkor az ellen legkevésbé a helybelieknek kell zúgolódni; ide azért jutott utakra, középületekre. Az elmúlt évtizedekben viszont szinte egy fillért sem kaptak a szabolcsi, a békési, a nógrádi kistelepülések. Mindezt csak azért vázoltam fel, hogy most már ennyi év után próbáljunk objektívebben tanulni a történtekből, csak addig nézzünk hátra, amíg fontos. Közismert a bibliai Lót története, aki hátranézett és sóbálványnyá vált! Paks - a - Méta f--------------------------------------\ „Sajnáltam volna, ha nem lehetek ott!” Dániel Gyula bácsit mindenki ismeri. A polgármesteri hivatalban dolgozik immár 1964 óta, hivatalsegédként. Tagja a Kereszténydemokrata Néppártnak, s talán ezért is kérték fel arra, hogy rendezőként vegyen részt II. János Pál pápa Hősök terén tartott szentmiséjén. No, meg élete példája is hozzájárult, hiszen keresztény szemlélete, humánuma mindenképpen méltóvá tette őt e feladat ellátására...- Hogyan esett Gyula bácsira a választás?- A Kereszténydemokrata Néppárttól kértek rendezőket. A németkéri polgármester, Bakos Batu volt az egyik szervezője, ő kérte, hogy a szentmisén paksiak is képviseltessék magukat. Természetesen mint rendezők. Öten mentünk volna, de közülünk ketten, egyéb elfoglaltság miatt nem tudták vállalni. így maradtunk hárman. Két alkalommal mentünk fel Budapestre. Először vasárnap reggel 7 órára kellett felérnünk, akkor volt a főpróba. Az országból háromezren lehettünk rendezők, mindenki megkapta a feladatát. Szektorokba osztottak, mi paksiak a P6-os szektorban láttuk el munkánkat. A következő alkalom már maga a szentmise volt.- Miből állt a rendezői feladat?- Tulajdonképpen a rendet vigyáztuk. A szektorokba csak érvényes jeggyel lehetett bemenni. Azokat az embereket, akik ugyan rendelkeztek jeggyel, de a jegyük nem a P6- os szektorba szólt; útba igazítottuk.- Gyula bácsi, történt e rendkívüli esemény?- Az emberek nagyon fegyelmezettek voltak, semmi ilyesmi nem történt.- Milyen élménnyel tért haza a szentmiséről?- Nagyon sajnáltam volna, ha nem vehetek részt. Igaz, elég fáradságos munka volt, mégis azt hiszem, hogy az ember életében több ilyen lehetőség nem lesz. Én a mai nap is vállalnám, mert a szentatya látogatása szeretet hozott és megbékélést, noha akadtak olyan hangok, hogy minek ez a felhajtás. Ha megnézi az ember a május 1-jei felvonulásokat, akkor felvetődhet a kérdés, vajon azok mennyibe is kerültek az országnak? Ami külön öröm volt számomra, hogy János Pál magyarul köszönte meg a rendezők munkáját. Vajon kell-e ettől nagyobb öröm?- lászló -V_________________________ Reflexiók egy reflexióra, avagy kő hull az apadó kútba
