Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-08-28 / 14. szám
PAKSI HÍRNÖK 12 1991. augusztus 28. visszhang! V__________________________________________________ Nyílt levél Trapp Lászlóhoz Engedje meg, hogy először a megszólítást tisztázzam, mivel Ön tőlem „kérte”, de hallottam másoktól is az elvtárs megszólítást Én mégsem használom, ugyanis Önnel messze nem vallók azonos elvet Az Ön elvei szakadékba zuhantak és én nem kívánok „oda süllyedni”. Ön a Visszhang című írásában cinikusan használta megszólításomra az „Úr” szót (rövid ú-val). Önnel szemben én ezt a megszólítást sem használom, mivel e megszólításnak a tartalmáról Önnek fogalma sincs. Rendkívül örülök annak, hogy Ön a Paksi Hírnök 13. számában megjelentette helyesírási hibáktól, hazugságoktól, rosszindulattól hemzsegő, ködösítő, önmagáról a figyelmet elterelő förmedvényét Ezen „irománnyal” igazolta önmagát illetve nyilatkozatbeli állításaimat (Végre színt vallott) Ki is Ön, Trapp László? A PAG függetlenített SZB-titkára. Arról, hogy hány szakszervezeti tagé, nem nyilatkozom, mert Önnel (számtanleckéjével) ellentétben a tag és a szervezet szuverenitásának tartom a személy hovatartozását és a személyek létszámát Hogy Ón a számtanból is megbukott, az azzal igazolható, hogy nem tudja hány tag lépett ki (ezek közül hány vezető) azok közül, akik Önt eltartják. Tudomásom szerint egynél lényegesen több elsőszámú és egységvezető, és ki tudja, hány dolgozó csak egy év alatt Ön függetlenített fehérholló, hiszen megyénkben a mienknél nagyobb mg. kombinátokban, gazdaságokban sokkal több dolgozó és szakszervezeti tag mellett csak néhány órás tiszteletdíjas titkár dolgozik, az Ön jövedelméhez képest „fillérekért”. Ez országos kép is. Hogy ez így helyes, személyes meggyőződésből is mondom, hiszen amikor Ön a káderutánpótlási listán számára kitűzött karrierlétrát látta eldőlni „PB-titkár, Medosz megyei titkár”, illetve a politikai klimaxot nem bírta ki szellemi épségben és „intézetbe vonulf', alkalmam volt Önt helyettesíteni. Kijelentem: az Ön által végzett munkát és minőségi munkát heti 3-4 órában satupad mellől félkézzel el lehet végezni. Tudom és belátom, Ön annyival gyengébb, de itt nem is a munkáról van szó, hanem a pozícióról és velejáróiról. Ön évek óta ködösít a tagság, a dolgozók, de még tisztségviselő társai előtt is jövedelmének forrásáról és nagyságáról. Ön tudja a legjobban, nem kell hozzá pénzügyi ellenőrzés, hogy megállapítsák, hogy Ön évek óta a vállalat béralapjából kapta a munkájához viszonyítva túlságosan magas fizetését, prémiumát, évvégi jutalmát gépkocsi átalányát stb. Ez éves szinten az utóbbi években és jelenleg közterheivel együtt 5-600 000 Ft Fent említett írásában egyetlen igazat találtam azt hogy a dolgozók átlagához képest luxusjövedelmét 1991. január T jétől nem a vállalat fizeti, hanem a tagság. Ameddig a tagdíj és a tagság türelme futja. Tapasztalt nagy munkabírású, kitűnő kolléganője más munkát keresett, mert belátta, hogy Ön a közös kenyérből túl nagy darabot tör le és neki már nem jut. O volt a jobbérzésű és belátóbb. Ennyit az Ön főállásáról, karrierjének csúcsáról. Gondolom belátja, innen csak lefelé lehet csúszni. Ami az én „majdnem főállású” szóvivői tevékenységemet illeti: 6 éven át Ön mellett (helyett) a tisztségviselői munkámat munkaidő előtt, után végeztem, ezt Ön tudja a legjobban, hiszen akkoriban szóvá is tette, becsületére legyen mondva. Csak megjegyzem, hogy a majdnem főállású szóvivő munka mellett mint műszakvezető és nem mint egységvezető olyan értékteremtő munkát is végzek és irányítok, amelyből éves szinten sok millió forinttal járulunk hozzá gazdaságunk eredményéhez. Ebből kaphatta Ön is tiltakozásom ellenére testületi határozat nélkül az szb mb. elnökének egyszemélyi intézése alapján 1990 decemberében a 30 000 Ft-os jutalmat. Hogy az érdekvédelmet akkor még egyszemélyben megtestesítőnek az ellenfél, a munkaadó miért adta? Ez kérdőjel mindenki előtt. Ahhoz a zavaros nyilatkozathoz szeretnék még szólni, melyben a melyik szakszervezetbe lépnek be, illetve lépnek újra kérdést tette fel önmagának. Csak annyit: mi örülünk az átigazolásoknak oda-vissza, mert ez a demokratikus, és mindenkinek joga van élni azzal. Nálunk az értelem a lényeg, nem az Ön jelszava - „ha sokan vagyunk, erősek vagyunk; mi nem fenyegetjük a kilépőket”. Ön és elvtársai azonban arcátlanul visszaéltek pozícióikkal, amikor a közelmúltban a több kilépő közül az alacsonyabb beosztású dolgozót azzal fenyegették, hogy ha munkanélküliek lesznek a „központban” ő lesz az első. Ön és elvtársai így képzelik az érdekvédelmet? Vagy így akarják fenyegetettséggel megtartani a tagságot amely Önt mint titkárt eltartja. A kilépők, köztük az elsőszámú vezetők azért lépnek ki, mert végtelenül elegük van az Ön határtalan és párttalan demagógiájából. A megfenyegetett kol léganő azóta már önkénttávozott magasabb beosztásba és jövedelemért mert Ö erre is alkalmas. Persze az teljes meggyőződése, hogy Ön e cselekedeteinek súlyát nem képes felfogni. Az Esti Hírlapban megjelent nyilatkozatból, melyre hivatkozott, hiányzik egy „is” kötőszó. A kollektív szerződés a módosításokkal tekinthető megkötöttnek a lényegi módosításokban írásos véleménye van szervezetünknek. Azokat pedig ugye nem Ön készítette, sőt a többit sem, hanem a vállalat igazgatója és szakági vezetőtársai, akikről az a véleményem, hogy sokkal jobb érdekegyeztetők. Képviselői és védői dolgozóiknak, mint Ön, aki főállásban ezért van tartva, hangsúlyozom érdemtelenül luxus szinten. Trapp László, Ön arcátlanul törtetőnek nevezett és felsorolt egy sor területet melynek egy része hazugság és Önről szól, más része olyan, amelyet az irántam bizalmat érző emberek, jelölőim fogalmaztak meg. Közötte a pb-titkári tiszt is. Végtelenül örülök, hogy nem választottak meg, büszke vagyok rá. Minthogy büszke vagyok arra is, hogy amikor meggyőződtem arról, hogy a volt uralkodó pártistenségek és Önhöz hasonló „elvtársak” elvtelenül, hitetlenül és arcátlanul félrevezették, terrorizálták saját tagságukat is, akkor kiléptem a pártból. A „Mi lesz a Törtek Béla, ha nagy lesz” felsorolásból egy igaz: megpályáztam egy állást amelyet az illetékes cég volt vezérigazgatójával és vezető társaival meg is tárgyaltunk, és mint ők mondták első számú pályázóként meg is egyeztünk. Csakhogy a területileg illetékes Önhöz hasonló vállalati és városi istenségek nem az áldásukat adták az ügyre, hanem keresztet vetettek rá. Hogyan is tehettek volna mást egy „olyannal”, aki korábban szembe mert szállni velük és még győzött is. Van még egy igaz tény a „sorban”: néhány évvel ezelőtt a Keverőüzemben vezetőváltás volt és válság is, mert volt olyan, aki egy napig volt üzemvezető. Akkor éppen Ön javasolt engem üzemvezetőnek Igaz hál’ Istennek ez sem jött össze, Ön erről miért hallgatott?! Miért pályáztam, ahova pályáztam? Mert ahhoz és sok más szakmához, munkához és munkakörhöz minden megvan a tarsolyomban még a bátorság is. Az Ön tarsolyában csak egy káderutánpótlást jelentő bentlakásos politikai főiskolai oklevelet látok, ugye tudja ez ma mit jelent? Még látok egy lakatos papírt is, csakhogy Ön „11” éves (a 20 évet Öntől hallottam) főállású, szerencsére kútba esett politikacsináló munkája során teljesen elfelejtette milyen a satupad, és fél tőle, mint ördög a tömjéntől. Én úgy tudom, hogy a friss felsőfokú munkaügyi oklevelével éppen most törtet a munkaügyi és személyzeti osztályvezetői munkakör betöltésére. Csakhogy e munkakör betöltéséhez ép szelleműségre, „idegekre”, tudásra, tapasztalatra, rátermettségre, korszerű műveltségre van szükség. A Nagy Sándor-féle szakszervezeti tevékenységgel kapcsolatban szeretném felhívni szíves figyelmét az 1991. július 27-én elhangzott „168 óra” című rádióműsorra, és az azt követően megjelent azonos című lap írására. Ha Ön nem élné fel a szervezet pénzét itt is lenne megosztani való. Ha a jog mást mond, honnan fizeti vissza? Ön a hivatkozott Visszhang cím alatt megjelentetett cikkében kijelenti: „szégyellem magam”, itt én is kijelentem: van miért! Mindezt a Tisztelt Olvasók és bárhol dolgozó szakszervezeti tagok szíves figyelmébe ajánlom. Trapp László, mint ezt írása is igazolta, az Ön szókincse, írása és beszédstílusa nem sokkal gazdagabb („elvtárskáim, harcoskáim, pajtikáim, vagy hazugság, rágalom, ocsmányság, iromány, firkálmány stb.). Bárki hihetné, hogy az egykor káderutánpótlást jelentő politikai főiskola, felsőfokú munkaügyi tanfolyam netán az „intézeti” szakemberek segítsége, amelyet a múlt évben igénybe vett, segített levetkőzni e stílust. Sajnos nem! Ha személyét, pozícióját, vagy „munkáját” valaki bírálni meri, az ezzel találja szembe magát. Ön azt írta: „én szereztem, ön nem”. Ennek csak egy akadálya lehetett: a városi pb volt elsőtitkára munkatársai, illetve a Medosz megyei titkára és főtitkárhelyettese még akkor is ott is fogták az Ön kezét (nem volt szép tőlük). Trapp László Ön nem vállalta, hogy közösen álljunk ki dolgozóink elé kérdésükre válaszolni, mert kérdezték: miért kell egy munkáltatónál 2 érdekvédelmi szervezet és mi különbség van közöttük? E közös kiállásra szóló felhívásomat személye elleni provokációnak minősítette. Személyesen azonban válaszol iroda és műhely szegleteiben a szokott rágalom- és hazugságáradattal, mint ezt egykor a jelölőbizottság előtt tette, ahol közösen voltunk jelöltek, de engem távoltartott, ugye emlékszik? A tisztelt olvasók remélem levelemből és az előzményeiből ki tudják majd olvasni a régi szakszervezeti megújulási és együttműködési törekvéseit is. TÖRTELI BÉLA Tisztelt Szerkesztő Úr! A Paksi Hírnök III. évf. 11. számában az Ön nevével megjelent „A klasszikus szakszervezet nem képes megújulni Az országban elsőként Pakson: Agrárszolidaritás” cikkben, valamint a III. évf. 12. számában a „Helyreigazítás” címszó alatt közöltek pontatlanok. Törteli Béla műszakvezető, a Paksi Állami Gazdaság Takarmánykeverő és Szárító Üzem dolgozója, a gazdaságnak Agrokomplex keverő üzeme nincs. A Takarmánykeverő Üzemben a takarmányok keverése, a Central- Soya és az Agárdi Agrokomplex Kooperáció által meghatározott receptúra alapján történik. Talán innen vette az üzem nevének meghatározását E mellett az üzem mellett működik a Paksi Állami Gazdaság Sertéshústermelő Üzeme, ahol a sertéstartást szolgáló épületek, és technológiai berendezések az Agárdi Agrokomplex tartás-technológia szerint épültek és üzemelnek. Törteli Béla ebben az üzemben nem dolgozik. Felettébb csodálkozom azon, hogy nyilatkozatát ilyen pontatlanul és felelőtlenül adta Törteli Béla, az Agrárszolidaritás szóvivője - félrevezetve a felelős szerkesztő úron keresztül a lap olvasóit, akik hittel bíznak a már szabad sajtóban megjelentek valódiságában, annak komolyságában és igazában - úgy, hogy a munkahelyének pontos címét se tudta Önnel közölni. A fent közölt munkahely meghatározását a Paksi Állami Gazdaság Szervezeti és Működési Szabályzata tartalmazza 1990. február 16-tól. Amennyiben a pontos helyreigazítást tartalmazó cikkem a következő számban megjelenhetne teljes szövegében, azt örömmel venném. Paks, 1991. augusztus 4. Tisztelettel: HOÓS LÁSZLÓ önelsz. egys. vezető
