Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-08-14 / 13. szám
PAKSI HÍRNÖK 8 1991. augusztus 14. SZARKA JÓZSEF MAKAY IDA A Káini tőr U ram a hit és ne m a b űn ez ha mégis vé tek a tied mi-nt én: a vértő 1 s z e nnyez ett g y i 1 o k 1 á - s d én ez vagyok s te csak titok én halállal megát kozott te csönd vagy ár nyék-lomb kereszt hogy félre dobjá 1 s felfedez z hogy ism ét szolgád dá gyalázz ó hatalmas -boldogtalan mért tettél vágyaddá ur am győzedel mes szent a bukásom de számadásom a számadásod i mám ime itt ez a pe nge határtal a n u 1 kínra fenve min t minden át kod ime itt fájjon ho zzád ha talma sít s d ! Mindszenti nyár Az óriási selyeming, az ég kéklik a fák ágaira vetve. Extázisában letépte a rét. Tárul a bokrok parázna teste. Millió nap sok sötét ághegyen. Tüzes korongok zuhognak az útra. A kő-Krisztus töviskoronáján részeg, szép lepkék pogány koszorúja. Nyár van, nyár lesz (változat) Nem temeti be hó, se jég, a part fölött a déli Nap, a soha nyugvó, nem hűlő, a fény lepkéi rajzanak a lánggal szegett horizonton, a Dél keresztje minden égen. Nyár van, s már nyár lesz. Olthatatlan. Nyár, a csillagok kráterében. Ha elmerülnék Egyszer jövök még. Évszakon túl az alkonyarcú derengésben, hogy hamvadóban már az ég, és sivatagi csönd az Éden. A fáknak már csak megnyúlt árnya s üszök-Nap árnyék-fák fölött, amikor megáll minden óra. S elmerülnek a délkörök. Verssel élő - Makay Idáról „Nem az a fontos, hogy a madár hányszor csap a szárnyával, hanem, hogy íveljen.” Mondja az általa oly nagyra becsült egykori barát és költőtárs, s talán megreszkírozom kimondani; eszmei elődje, Pilinszky János. Hát igen. Mondhat valaki sok szóval is keveset, s kevés szóval is igen sokat. Az igazi tehetségnek nem kell feltétlenül Budapesten, vagy New Yorkban élnie ahhoz, hogy megteremtse költői világát, más szóval, maradandó értéket alkosson. A világtól elzárt kis helyeken is alkottak és alkotnak nagyokat. Számtalan példa bizonyítja. Makay Ida költő esetében is erről van szó. Ő egy Baranya megyei községben, Véménden él, s alkot a szó legnemesebb értelmében. Még csak azt sem mondhatnám, hogy magányos, hiszen vele van a mindennapi munka, a már megszületett és a megszületendő versek, valamint hűséges, szerető, intelligens beszélgetőtársa, idős édesanyja. Különben is, az égvilágon mindenki magányos, csak van aki tudomásul veszi, van aki nem, pedig tény. Nos, hát ez esetben Véménden születnek - szerény véleményem szerint - világirodalmi-rangú versei. Olvasásuk közben, valami különös varázs kerít hatalmába, valami iszonyúan szívet szorongató, lúdbőröztető gyönyörűség. Ilyen sorokat ír: „Jegenyék: élő kopjafák. Mily tobzódó halotti torra készül a csillagfáklyás, lázas koranyár?” (Nem húny ki c.) Vagy ilyet: „A túlcsordult nyár alkonyul. Rámhullnak sötétbronz árnyak. A tücsök nem nekem dalol, testvére lettem árva fáknak.” (Rám hullnak c.) Aztán: „A hajnal bontja holdhaját. Megfürdik hűvös fényben. Végigpereg testén a gyöngy: még meztelen egészen. ” (Hajnal c.) Hát költő legyen a talpán az, aki a hajnalt ennél szebben elő tudná hívni. De sorolhatnám még. Az Utolsó tárlat c. verséből idéznék: „...és imbolyogva ágak árja, áfák örvénylő haláltánca. Egymás után a hulló vásznak. Árnyak hatalma. - Végső tárlat.” Azt hiszem, hogy ilyen sorok megírására, csakis igazi nagy költő képes, hiszen olyan érzést kelt, mintha egy elvarázsolt (mégis valóságos) tájon sétálna az ember lelke, olyan helyen, amely csak azoknak adatik meg, akik vele együtt át tudják élni az emberi lét titokzatosságait, élet-halál dimenzióit. Verseiben mélységesen mélyről jövő, ünnepélyes áhítat sugárzik, s egy-egy verssorából, szó-mondataiból, s a látszólag szűkszavú, ám annál pontosabb képeiből árad a bőség. Minden verse tartalmi bravúr, formai remekmű. Minden mondata, szava a helyén van, erőteljesen, lírai díszben a költészet-világ egyik magaslatán. A csodálatos baranyai dombok közt él, ezért is igen érthető a szinte márfokozhatatlan tájéhsége. A táj újra- és újrafestése, a tájban rejtőző, még ismeretlen titkok kibányászása, fölragyogtatása az egyetemes költészet pogány oltárán. Hatalmas hittel! Úgy gondolom, hogy szakmai berkeken belül is sokkal, de sokkal nagyobb elismerést érdemelne ez a nem mindennapion tehetséges költő; Makay Ida! KUTI HORVÁTH GYÖRGY
