Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-08-14 / 13. szám
1991. augusztus 14. 9 PAKSI HÍRNÖK ACSÁDI ROZÁLIA Sötétedés előtt Kora délután volt. A rezdületlen meleg levegő elcsendesítette a tájat. Óvatosan lépkedett a kislány a keskeny gyalogúton, kezében fonott kosarat tartott, melyet elbír majd akkor is, ha teleszedi szőlővel. Az ösvény elkanyarodott a tanyák mögött A réten túl fiatal nyárfaerdő állt azon vezetett keresztül az út. A fák között futásra bátorította magát Amint elhagyta az erdőt szegélyező cserjést lassított és apró szökdelő lépésre váltott „Ha ezen az árkon átjutok, átjutok, akkor a bozótig elfutok, elfutok” - dúdolgatta magában a monoton dallamú mondókát és ütemesen lóbálta hozzá a kosarat Mióta elindult senkivel sem találkozott Összerezzent amikor hirtelen a nevét hallotta.- Irénke, várj meg! Hátrafordult és megkönnyebbülten látta, hogy unokabátyja szalad utána.- Hát te? - kiabált vissza. Aprócska öröm bujkált a hangjában, már nem félt annyira.- Anyád mondta, hogy menjek utánad, mert félős vagy - válaszolt a kamasz, amikor beérte a kislányt. - Mitől félsz?- Nem is félek - és nyelt egy nagyot - Hozzátok is mennek a vendégek?- Majd. De először nálatok lesznek. Siessünk, hogy hazaérjünk, mire megérkeznek! - rántotta meg a lány kezét Kiértek a dűlőútra, amelyen túl tovább kígyózott a csapás a szőlők felé. A fiú futni kezdett.- Hova mész? A miénk nem arra van! - kiáltott utána a kislány, és megállt. Letette maga elé a kosarat A másik visszanézett és parancsolóan rászólt. - Gyere utánam!- Nem megyek! - kiáltott ismét aztán durcásan leült a földre és piszkálni ezdte lábujjával a homokot - Úgysem megyek!- Gyere már, te kis hülye, a mi szőlőnkbe megyünk!- Nem akarok, félek - pityeregte el magát a gyerek. A fiú visszarohant hozzá, karjánál fogva felrántotta a földről és nagyot lökött rajta. Pár méter után mellélépett és odasúgta neki. - Ha jó leszel, nem bántalak. A kislány újra sírva fakadt sírása egyre hangosabb lett, akadozva szedte a levegőt- Ne visíts, mert fejbe csaplak! - ordított rá, és nyomatékül megszorította a karját Most már el sem engedte, húzni, cibálni kezdte az útról, be az akácfákkal takart szőlőbe. Dulakodás közben a lány megbotlott és hasra esett. Amaz hanyatt fordította, rátérdelt az egyik karjára, másikat a kezével fogta le.- Legyél jó kislány, engedd szépen, utána hazamegyünk - suttogta rekedten. A kislány elfordította fejét a meleg lehelet elől, por került a szájába, azt köpdöste.- Úgyis megkapod, te kis cafat! - sziszegte a fiú és szabad kezével az összegyűrt ruha alá nyúlt. A kislány felordított. Rúgott, karmolni próbált, megfeszítette magát. Minden erejét összeszedve igyekezett kiszabadulni a ránehezedő test alól.- Úgyis megkapod, úgyis! - lihegte a kamasz és tenyere élével befogta a gyerek száját A harapás fájdalmától dühöngeni kezdett, tépte, cigálta az összetekeredett ruhát. A kislány a pofontól pillanatokig nem hallott semmit Szinte a csattanással egy időben iszonyatos fájdalom hasított a testébe. Hirtelen sötétedni kezdett és a gyorsan zuhanó nappal együtt eltűnt a ráhajló, eltorzult arc is. Tehetetlenül oldalra hanyatlott a feje. Tágranyílt szemmel nézte a semmit. igusztus 2-án ünrfepéljies ke mill tták meg Faddon, a Templbm_u. I^| :t az állandó kiállítást, amely Ragőné inn szobrászművész alkotlak műnagyközönségnek. I? latos, természetes HfirnydJetben - eabad térben - megvalósított tárlais kerámflH&t, valaafiht fafaragásod Magán 1991. a Lözt nyit z. alatt a Iáti Ma| ltja be |A han<] Kszben1 |*i figur fo 1/iő <
