Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-08-14 / 13. szám
PAKSI HÍRNÖK Emlékezni és emlékeztetni Szelp János visszaemlékezése I. (Folytatás a 3. oldalról.) mintha fürödtünk volna. A válaszfalak egymáshoz szögeit deszkák voltak. Átlestünk. Van ott valami a zsákokban a túlsó raktárban. Amikor a mester (egy Volga menti német) elment, átbújtam. A zsákokban találtam valami zöldet Ez ennivaló! „Merítsd meg!” - biztattak a többiek. Átnyújtották az edényeket. Még az enyveslébast is megpakoltam. Kevertem én azt a valamit vízzel (csak úszott a tetején), zsíros hígítóval (keserű volt) mi lehet ez? Lóhere volt. Lóheredara. Kérdezi egyszer a nacsalnyik: „Tudunk-e íróasztalt csinálni?” „Persze.” „Jó, akkor hoz keményfát nyírfát Mondom neki: Magyarországon a nyírfa nem keményfa. Ketten azért összeállítottuk a kollégámmal az asztalt. A nacsalnyik barnára akarta. Hozta a pácot Nézzük, mi ez? Rájöttünk a végén: hypermangánt hozott diófapác helyett. Ott tanultam meg, azóta tudok hypermangánnal pácolni. Máskor a nacsalnyik koporsót rendelt tőlünk. Nekiálltunk egy balatonlellei gyerekkel. Leszabom: lábnál kisebb, fejnél nagyobb. Szerelem össze. Jön a nacsalnyik: „Nye karós, nye karós, Johán!” „Miért?” „Málenkij. Suba jeszt” (Azt akarta mondani,hogy subában fekszik majd a halott.) „Nem mondta nekem senki a méretet Magyarországon ilyen a koporsó” - mondtam. Megcsináltuk újra. Fölül volt egy méter, alul nyolcvan centi. Láttam is amikor vitték benne a halottat. Nem volt letakarva, a családtagok, rokonok tartották neki az ételt italt Ablakot is kellett csinálni. Úgy 180x220-ast több ízzel elosztva. Úgy dolgoztuk össze, hogy ők bármikor csak elfűrészelik és akkor három részre lehet nyitni. Tokokat is csináltunk. Ezek nem olyanok, mint Magyarországon, hogy falcban nyitódnak, hanem csak simán, máskor megkérdezte a nacsalnyik: „Ki tud itt üvegezni?” Jelentkeztem. Adott egy üvegvágót de azt nem volt szabad bevinni a lágerbe, műszak után mindig le kellett adni a mesternek. Adott segítséget is, egy csinos, kellemes modorú hölgyet aki szintén Volga-menti német volt Vele is beszélgettem. „Maguk miért vannak itt?” — kérdeztem tőle. Elmesélte elhurcolásuk történetét. Hogy mit műveltek velük, azt nem lehet elmondani. „Mit gondol, meddig maradnak itt?” „Sajnos, ezt mi sem tudjuk, lehet hogy itt kell elpusztulnunk” - mondta. Dolgoztunk tovább. Megtanult gittelni is. Lejegyezte: GUTÁI ISTVÁN 4 1991. augusztus 14. Dunaszentbenedek község polgármestere Tisztelt polgármester úr/asszony! Községünk képviselő testülete 1991. június 24-i ülésén úgy határozott, hogy tiltakozó felhívással fordul a Köztársaság Országgyűléséhez, a paksi atomerőmű tervezett bővítése ellen. Kérjük, hogy tiltakozásunkhoz a képviselő-testület és a vele egyetértő lakosság csatlakozzon. Kérem a csatlakozó nyilatkozatot és a lakosság köréből gyűjtött aláírásokat 1991. július 31-ig polgármesteri hivatalunkhoz eljuttatni szíveskedjék, hogy összegezés után továbbíthassuk az Országyűlés elnökéhez. Dunaszentbenedek, 1991. július 5. Tisztelettel: FÜRI BÁLINT polgármester FELHÍVÁS a paksi atomerőmű bővítése elleni tiltakozásra Felhívjuk Paks, Dunaszentbenedek, Géderlak, Ordas, Dunapataj, Harta, Úszód, Foktő, Kalocsa, Bátya, Gerjen, Dunaszentgyörgy, Dunakömlőd, Fadd, Fájsz, Földespuszta, Gyopa, Tengelic - a közvetlen veszélyeztetett zónában levő települések -, valamint hazánk valamennyi józan gondolkodású és az utókor népének sorsáért felelősséget érző magyar állampolgár figyelmét, hogy aláírásukkal tiltakozzanak a „Petőfi Népe” című megyei napilapban közölt francia tervek alapján építendő két 960 megawattos atomreaktor ellen! Indokaink: 1. Az az állítás, hogy a néhány hete gyűjtött közvéleménykutatás alapján az ország lakosságának több mint a fele az atomerőmű bővítése mellett voksolt nem reális, mert településenként minimális létszám volt megkérdezve, s az atomerőmű környezetszennyező hatásának ismerete nem kielégítő. 2. Teller Ede szemléletét az atomerőművekről a jelenkorban még nem fogadhatjuk el. 3. Hazánk sűrűn lakott ország, a települések is közel vannak egymáshoz, és egy esetleges erőműtűz, vagy robbanás az egész ország lakossága számára katasztrófa lenne. Gondoljunk Csernobilre! Az ottani atomerőműrobbanás radioaktív sugárzásának hatását több ezer kilométerre is észlelni lehetett, sőt napjainkban is észlelni lehet és a közelében évszázadokig beláthatatlan következményei lesznek. 4. Hazánkban nincs távoli, lakatlan terület az atomerőmű veszélyes hulladékának tárolására, s e hulladékok évszázadokig, sőt évezredekig fejtenek ki az emberi szervezetre káros hatást (a tudomány jelenlegi ismeretei alapján ez a tény). Dunaszentbenedek van légvonalban a legközelebb az atomerőműhöz (alig több 2 km-nél) és több tünete van annak, hogy a viszonylag biztonságosnak, korszerűnek mondott paksi atomerőmű is káros a környezetre és az emberekre egyaránt. Például: A gyümölcsfák (körte, alma) fiatal hajtásainak végei megfeketednek, az őszibarackfák, cseresznyefák, meggyfák, fenyőfák a korábbiaknál hamarabb kipusztulnak. 1988-ban a szőlők felső levelei legyezőszerűen nőttek és megvastagodtak. Az újságokban hasonló jelenségről Csernobil környékéről is írtak. Dunaszentbenedek lakossága 1070 fő körül van, kis település. Az atomerőmű üzembe helyezése óta növekedett a halálozások száma, egyre több a rákos, szív- és érrendszeri megbetegedés, továbbá a nem egészségesen született gyermekek száma. íme egy rövid statisztika, mely leinformálható: 1985. év 12 személy, 1986. év 15 személy, 1987. év 19 személy, 1988. év 17 személy, 1989. év 15 személy, 1990. év 24 személy. Az atomerőmű üzembe helyezése óta összesen 15 személy halt meg gyomor-, gége-, máj-, vese-, agy-, vér- stb. rákban és jelenleg is van daganatos megbetegedésben szenvedő ember a faluban. Mellékelten megküldjük a Magyar Köztársaság Országgyűléséhez írt tiltakozó felhívást és kérjük az aláírásokat 1991. július 31-ig juttassák el a Dunaszentbenedeki Polgármesteri Hivatalba! Dunaszentbenedek, 1991. június 24. Dunaszentbenedek Község Önkormányzati Képviselő-testülete Megjegyzés: az említett tiltakozási ívet helyhiány miatt bemutatni nem tudjuk. (Szerk.) FÜRI BÁLINT polgármester DUNASZENTBENEDEK Tisztelt Polgármester Úr! A hozzánk eljuttatott felhívásukra, mely az atomerőmű bővítése és a működő blokkok működtetése, környezeti hatásai ellen irányul, az alábbiakról tájékoztatom: Az 1991. július 22-én megtartott testületi ülésen előterjesztettem az Önök felhívását a képviselő-testület tagjai nem csatlakoztak a felhíváshoz, ezért a lakosság köréből aláírás gyűjtését sem kezdeményeztük. Ennek ellenére felkértem a PAV Tájékoztatási Irodáját hogy mondjon véleményt a felhívásban szereplő adatokról, mely a következő: „Az atomerőműből kibocsátott radioaktív anyagok mennyisége, illetve azok környezeti megjelenése a többszörös üzemi és hatósági ellenőrzés eredményeképpen kellően ismert és publikált. Az adatok bárki számára hozzáférhetők. Az elmúlt 9 év üzemi és hatósági ellenőrzések eredményei bizonyítják, hogy a környezetben a paksi atomerőműből származó radioaktív anyag gyakorlatilag nem volt kimutatható. így többlet sugárterhelés csupán számítással állapítható meg, amely a természetes háttérsugárzás tízezred részét sem éri el.” Tájékoztatom továbbá a Polgármester Urat hogy a Tájékoztatási Iroda részletesebb egészségügyi szakértői vélemény készítésére felkérte az illetékes Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézetet Mellékelten megküldöm Önnek a TM-i Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás szakvéleményének másolatát a Dunaszentbenedeken termesztett növényeken tapasztalható kóros elváltozásokkal kapcsolatban. Paks, 1991. július 30. Üdvözlettel: BOR IMRE polgármester
