Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-08-14 / 13. szám
1991. augusztus 14. 5 PAKSI HÍRNÖK Az atomerőmű véleménye Tisztelt polgármester úr! Tudomásunkra jutott, hogy Dunaszentbenedek ÖnkormányzatiTestülete felhívást intézett az atomerőmű körüli 19 település önkormányzatához, melyben tiltakozásra, illetve aláírásgyűjtésre szólítja fel a lakosokat az atomerőmű bővítése és a működő blokkok működtetése, környezeti hatásai ellen. Indoklásaiban az atomerőmű növényzetre, a környezetében élő lakosság egészségére gyakorolt hatásaira hivatkozik. Szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy ezen indoklások szakmailag megalapozatlanok, és ellentmondásosak. Az atomerőműből kibocsátott radioaktív anyagok mennyisége, illetve azok környezeti megjelenése a többszörös üzemi és hatósági ellenőrzés eredményeképpen kellően ismert és publikált. Az adatok bárki számára hozzáférhetők. Az elmúlt 9 év üzemi és hatósági ellenőrzések eredményei bizonyítják, hogy a környezetben a paksi atomerőműből származó radioaktív anyag gyakorlatilag nem volt kimutatható. így többlet sugárterhelés csupán számítással állapítható meg, amely a természetes háttérsugárzás tízezred részét sem éri el. Javasoljuk, hogy a tiltakozásban foglaltakat célszerű lenne alaposan átgondolni. Kikérni olyan sugárvédelmi és agrár szakemberek, orvosok szakértői véleményét akik hiteles nyilatkozatot tudnak adni. Célszerűnek tartanánk, ha először az illetékes hatósági ellenőrzéseket végző intézményeket így az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézetet és az Állategészségügyi és Elelmiszerellenőrző Szolgálatot keresnék meg. Ugyanis ők ellenőrzik az erőmű környezeti hatásait Látogassanak el az atomerőműbe, tájékozódjanak a helyszínen, gyűjtsenek hiteles információkat. Fel kell ismerni, hogy nem csak az erőműben dolgozó szakemberek felelőssége nagy, hanem az önkormányzatoké is. Könnyű ugyanis a szakmailag tájékozatlan embereket fél- és valótlan információkkal sokkolni, tiltakozásra ösztönözni, sokkal nehezebb tényszerű, hiteles tájékoztatással reális képet kialakítani. Tájékoztatjuk polgármester urat hogy részletesebb egészségügyi szakértői vélemény készítésére felkértük az illetékes hatóságot az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet A szakértői véleményt beérkezése után önöknek is megküldjük. Mellékelten küldjük a Tolna Megyei Növényegészségügyi és Talajvédő Állomás telexen adott véleményét a tiltakozó felhívásban megjelölt növényeken tapasztalható kóros elváltozások lehetséges okairól. Tisztelettel: MARÓTHY LÁSZLÓ nukleáris igazgató Másolat a Tolna Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás telexéről Állomásunkhoz intézett kérdéseikre a Dunaszentbenedeken termesztett növényeken tapasztalható kóros elváltozásokkal kapcsolatban a következőket válaszoljuk: 1. Az alma- és körtefák ágvégeinek megfeketedését az almalisztharmat, az alma- és körtevarasodás, valamint a levéltetvek és a körte-levélbolha károsítása nyomán fellépő korompenész is okozhatja. A Duna-menti területek párás mikroklímája rendkívül kedvez a felsorolt károsítóknak. így pl. a varasodás és a lisztharmat még a szakszerű növényvédelemben részesített nagyüzemi almásokban (ld. Bogyiszló és Madocsa) is súlyos kárt okoz. A körte-levélbolha és a levéltetvek kártétele a Tolna megyei szórványgyümölcsösökben minden évben rendszeresen (de nem eléggé hatásos szerekkel) kezelt ültetvényekben is fölléphet. 2. A csonthéjasok (őszibarack, meggy, cseresznye) gyors kipusztulását számos tényező kiválthatja. Itt elsősorban a már kb. 10 éve tartó szárazság és az utóbbi időben rendszeresen jelentkező betegségek érdemelnek említést. Pl. az őszibarack tafrinás levélfodrosodása az utóbbi 4-5 évben járványszerűen lépett fel. A betegség következtében a fa elvesztheti a teljes lombfelületét és a tenyészidőben kénytelen újra hajtani. Ha ez a folyamat évenként rendszeresen ismétlődik, 3-4 év alatt a fa teljesen legyengül és hamarosan kipusztul. Ugyanez a helyzet a meggy-moniliával, valamint a cseresznye és meggy blumeriellás, levélhuilást okozó betegségével. Az említett kórokozók számára ugyancsak nagyon kedvező a Duna mellett uralkodó mikroklíma. A csonthéjasoknál, különösen az őszibaracknál és a kajszinál még a pseudomonas syringae baktérium és a cytospora cineta gomba is megyeszerte nagy szerepet játszik a korai kipusztulásban. Ezek a sebparazita mikroszervezetek a nagyobb sérüléseknél (nyúlrágás, metszési sebek stb.) támadják meg a fákat és akár egy év lefolyása alatt kipusztíthatják azokat 3. A szőlőn tapasztalható legyezőlevelűséget a hormonbázisú gyomirtó szerek elsodródása okozhatja. Ezeket a készítményeket a kalászosok és a kukorica gyomirtására használják a tavaszi időszakban. A szőlő rendkívül érzékenyen reagál rájuk: akár egyetlen elsodródott molekula is kiválthatja az említett tüneteket. Az elsodródás történhet közvetlenül (ha nagyobb szélben kezelik a nagyüzemi kalászosokat vagy a kukoricát), de közvetett úton is végbemehet: kezelés során a szerek megtapadnak a talajszemcséken és később egy erősebb szél elszállíthatja őket A káresettel kapcsolatban konkrét megállapítások természetesen csak helyszíni szemle után tehetők. Ebben a Bács-Kiskun Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás az illetékes, de ha hozzánk fordulnak, akkor állomásunk a Tolna megyei NTÁ is elvégzi a vizsgálatot a kiszállási és az esetlegesen felmerülő laboratóriumi költségek megtérítése esetén. Szekszárd, 1991. július 19. Üdvözlettel: FŰZI ISTVÁN növénykortani szakelőadó Tolna Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás A Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet levele Tisztelt Igazgató Úr! Megkaptam f. évi július hó 17-én kelt levelét a dunaszentbenedeki polgármesternek a Paksi Atomerőmű bővítése elleni tiltakozásra felszólító és mellékletben megküldött felhívásával együtt Természetesen a felhívás minden egyes pontjával vitába lehet szállni. Gondolom ezt meg is fogják tenni. Véleményem, kérésének megfelelően, csak a felhívás egészségügyi és környezetvédelmi vonatkozásaival kapcsolatosan kívánom kifejteni. (1) Minden alapot nélkülöz a felhívásnak az az állítása, hogy „a biztonságosnak mondott paksi atomerőmű is káros a környezetre és az emberekre egyaránt” A felhívásban felsorolt példák a gyümölcsfák hajtásainak a megfeketedéséről, a fák korai kipusztulásáról, a szőlő leveleinek alakváltozásáról stb., számos egyéb tényezőnek tulajdonítható, de a sugárzásnak biztosan nem. Az erőmű első blokkjának üzembe helyezése óta mind az üzem, mind a környezetért és az ott élő lakosság egészségéért felelős hatóságok (eredetileg az EÜM, MÉM, OKTH és OVH, jelenleg az FM, KTM és NM) rendszeresen ellenőrzik a sugárzási viszonyokat és a radioaktív anyagok koncentrációit az Erőmű környezetében. Ezek az ellenőrzések egyértelműen bizonyítják, hogy az Erőműből a környezetbe kikerülő, igen kis mennyiségű radioaktív anyag sugárzása révén még az üzemi terület határaihoz legközelebb található élőlények járulékos sugárterhelése sem haladja meg a mikrosievert/év nagyságrendet, tehát a bennük egy év alatt elnyelt sugárdózis kb. 1/1000 000 sievert A természetes környezeti sugárzás (háttérsugárzás) okozta lakossági sugárterhelés alapszintje ennek kb. 2-3 ezerszerese, azaz 2-3 millisievert évente. A növények sugárérzékenysége jóval kisebb, mint az emberé. A legérzékenyebb tűlevelű fák elpusztításához 10 000 millisievertet is meghaladó dózisok, a lombos fák elpusztításához pedig 100 000 millisievert körüli dózisok kellenek, azaz 10-100 milliószor nagyobbak, mint ami normál üzemelés mellett a Paksi Atomerőmű környezetében előfordul. A Csernobili Atomerőmű közvetlen környezetében ekkora dózisok valóban létrejöttek a baleset után. (2) Rendkívül félrevezető és szakmailag elfogadhatatlan bármilyen következtetést levonni olyan kis számokból, mint a dunaszentbenedeki lakosság létszáma, halálozása és rák okozta halálozása. A statisztika törvényei szerint a felhívásban közölt évenkénti halálozás teljesen azonos, hiszen az évi átlag 17+4, tehát az esetszám 13 és 21 között véletlenszerűen változhat Egyébként az évente kiadott Egészségügyi Statisztikai Évkönyv tanúsága szerint az elmúlt 10 évben, 1980 és 1989 között (az 1990. évi évkönyv még nem jelent meg), a népesség halálozási aránya hazánkban országosan 13,6%-os volt, Bács-Kiskun megyében pedig 14,7%-os. A daganat okozta halálozási arány ugyanebben az időszakban országosan 2,75 (2,64-2,91)%-os volt, az összes halálozás mintegy 1/5-e, míg Bács-Kiskun megyében 2,60 (2,46- 2,76)%-os. Az atomerőmű üzembe helyezése óta, az 1983-1990. közötti 8 évben tehát az országos átlag szerint 24, a Bács-Kiskun megyei átlag szerint 22 rákos haláleset volt várható Dunaszentbenedek kb. 1070 fős lakosságában, amihez képest a 15 tényleges rákos haláleset több, mint 30%-kal kevesebb. Ennek ellenére, éppen a kis számok okozta bizonytalanságra való tekintettel, badarság volna azt állítani, hogy a Paksi Atomerőmű működése csökkenti a rák okozta halálozást a szomszédos településeken. (3) Tankönyvi adat, s ezért nem is érdemes részletesebben foglalkozni vele, hogy a sugárzás - különösen kis dózisokban - nem okoz szív és érrendszeri megbetegedéseket. (4) A sugárzásnak az utódokon jelentkező ártalmas genetikai, örökletes hatásait eddig semmilyen, sugárhatásnak kitett emberi populáción sem sikerült bizonyítani, még a hirosimai és nagaszaki atombombázás túlélőin és utódain sem. Áz utódokon jelentkező hatásokra vonatkozóan csak nagy dózisokkal végrehajtott állatkísérletek adatai állnak rendelkezésre. Ezért teljesen alaptalan a felhívásnak az a kitétele, hogy „az atomerőmű üzembe helyezése óta növekedett... a nem egészségesen született gyermekek száma”. Azt hiszem nem szükséges itt utalni a nagy port felvert rinyaszentkirályi esetre, amit igazán nem lehet a 120-130 km távolságban található Paksi Atomerőműnek tulajdonítani. Budapest, 1991. július 25. Szívélyes üdvözlettel: SZTANYIK B. LÁSZLÓ egyetemi tanár, főigazgató-főorvos
