Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-07-03 / 10. szám
PAKSI HÍRNÖK 12 1991. július 3. »Függőleges kéregmozgások mellett uralkodóan oldaleltolódásos vetődések történtek Móri-árok irányú és a medencealjzati főirányokat követő törésvonalak mentén. A paksi erőmű ezen törésvonalakhoz igen közel, valószínűleg két vetőzóna metszésvonala felett helyezkedik el.” Mi van, ha megmozdul a föld az atomerőmű alatt? Kinek kell ma Magyarországon atomerőmű címmel, két hónappal ezelőtt megjelent riportsorozatunk visszhangja meggyőzött arról, hogy az emberek, még az oly bonyolult és nehezen érthető kérdésekben is, mint az energiapolitika, kívánják a hiteles, részletekbe menő tájékoztatást. Miután az olvasói levelek többsége a Paksi Atomerőmű bővítésének ügyét firtatta, különösen örültem, hogy meghívást kaptam az EDF (Francia Villamos Művek) sajtótájékoztatójára, ahol a francia „atomnagyhatalom” Magyarországra tervezett beruházási javaslataival ismerkedhettek meg az érdeklődők. A tájékoztatón repkedtek a számok, dollármilliárdok és kilowattórák az érvelések hitelesítéseként; peregtek a filmkockák az erőműbővítés szükségességéről; elhangzott néhány érdekes kérdés - a válaszok azonban többnyire kitérőek, néhol nevetségesen komolytalanok voltak. Hogy konkrét példát említsek; több újságírót sokadszor« sem elégített ki a radioaktív hulladékok tárolásával kapcsolatos válasz, mely szerint ezzel a problémával ráérünk 10-15 év múlva foglalkozni, hiszen az atomerőmű két új blokkjának megépítése 7-8 év, s a hulladékok felmerülése is csak az üzembe helyezés után több évvel várható. A tájékoztatón kiosztott anyagból kiderül, hogy még Franciaországban is nyitott kérdés az erősen radioaktív hulladékok tárolása, ám megnyugtatásul hozzáteszik: „A magyar nukleáris hulladékok kezelési problémájának megoldásához francia segítségre lehet számítani, nevezetesen a különféle elvégzendő műveletek időbeli programozását illetően.” Hogy őszinte legyek, engem ez a „vak vezet világtalant” effektus egyáltalán nem nyugtat meg. A sajtótájékoztató megszokott „kérdezz-felelek” rendjét félidőben egy energiagazdálkodással foglalkozó szakértő felszólalása zavarta meg, akinek szavaira, úgy érzem, nem figyeltek eléggé a jelenlévők. Én is csak hazafelé menet döbbentem rá, mit is mondott valójában: „Amellett, hogy Magyarországnak - a várható energiaigényességet és kapacitásokat ismerve - semmi szüksége újabb atomerőművi blokkokra, feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a magyar geofizikus tudóstársadalom szerint a paksi erőmű semmilyen esetben nem bővíthető, ugyanis földrengéstanilag veszélyes, aktív törésvonalak mentén fekszik” Lehetséges - gondoltam -, hogy miközben itt atomerőmű bővítéséről folyik a vita, kiderül, hogy a húsz évvel ezelőtt felépített erőmű alatt bármikor megmozdulhat a föld? Nem, ez nem lehet igaz, hiszen csak volt felelősségérzet azokban, akik annak idején megterveztek, megépítettek Pakson egy atomerőművet! Igaz, az elmúlt évtizedekben a fontos döntéseket hozó vezetők körében sem volt divat a felelősségtudat. A szovjet végkövetkeztetés A hallottak nem hagytak nyugodni. Megkérdeztem a Magyar Tudományos Akadémia illetékesét, mi a véleménye a földrengéstani vizsgálatokról. A válasz csak részben volt megnyugtató: megtudtam, hogy legutóbb két évvel ezelőtt kezdődött szeizmológiai vizsgálat Pakson, melynek eredményeit a kiértékelő bizottság elfogadta, s nem látott okot a mérések további folytatására. Ám azt is tudtomra adták, hogy jelenleg Magyarországon nincs kötelezően előírt műszaki irányelv az épületek földrengés ellen való védelmére, csak panelházaknál# Tehát még egy atomerőmű esetén is csak fakultatív jelleggel végzik a földrengés-veszélyeztetettségi vizsgálatokat! Érdekes - gondoltam. A geofizikus, geológus tudósok állítólag az atomerőmű bővítése ellen foglalnak állást, az MTA azonban erről mit sem tud. Dehát akkor kinek a megbízására, ki végzi, ki értékeli ezeket a vizsgálatokat? Tisztességes szakértői véleményekről van-e szó? Avagy „rendelésre készített” állásfoglalásokról? Az ELTE Geofizikai Tanszékének vezetője, Meskó Attila akadémikus, 1988-ban levelet küldött az Erőmű- és Hálózattervező Vállalat igazgatójának, melyben az atomerőmű földrengéstani vizsgálatainak folytatására hívta fel a figyelmet, ugyanis a mérésekben részt vevő szovjet és magyar szakértők véleménye alapvetően különbözött a veszélyesség mértékének megítélésében. A levél erkölcsi következményeit itt nem akarom részletezni. Meskó professzort arra kértem, hogy mint a földrengéstudománnyal foglalkozó egyik legjelentősebb hazai intézmény vezetője, mondjon véleményt a vizsgálatokról.- A tanszék - más intézményekkel együttműködve - évekkel ezelőtt kapott először megbízást a Paksi Atomerőmű Vállalattól részfeladatok elvégzésére, melyek gravitációs térképek analízisét, értelmezését, földrengés-veszélyeztetettségben való alkalmazását jelentették. A vizsgálatok végkövetkeztetéseit szovjet szakértők vonták le. Ez természetes is volt egy szovjet gyártmányú erőmű esetében. A baj ott kezdődött, hogy a szovjetek véleménye - miszerint „Minden a legnagyobb rendben, földrengés-veszélyeztetettség minimális” - nem következhetett a magyar kutatók jelentéseiből, ugyanis mi többször hangsúlyoztuk, hogy mivel a PAV aktív törésvonalak mentén fekszik, feltétlenül további vizsgálatok szükségesek Magyar részről számtalan geológus, geofizikus, talajmechanikus kutatómérnök dolgozott ezen a feladaton, akiket nem elégített ki a szovjet szakértők álláspontja, s egymás után kerestek fel, hogy mint az MTA Geofizikai Tudományos Bizottságának elnöke, tegyek lépéseket a további vizsgálatok érdekébea Ekkor írtam levelet az ERŐTERV igazgatójának. A válaszban megnyugtató ígéretet kaptam a vizsgálatok folytatására, érdemben azonban semmi nem történt. A különböző kutatómunkák természetesen folytatódtak, de mint tudjuk, a beteg nem attól gyógyul meg, hogy elküldik vérvételre és röntgenvizsgálatokra. A gyógyuláshoz pontos diagnózis, s megfelelő gyógykezelés szükséges, nem elég csak a leleteket begyűjteni! Nyilvánvaló, hogy bizonyos érdekekkel nem összeegyeztethetők a további vizsgálatok. Csak egyet felejtenek el sokan: ha egy lobby elintézi, hogy az összes többi fogja be a száját, ez csak úgy tűnik hogy győzelem. Valójában ez ugyanolyan győzelem, mint amikor a folyók irányát megfordítjuk, és 10-20 év múlva kiderül, hogy ez rosszabb volt, mint egy súlyos vereség! Ha egy tartály felborul... Az biztos, hogy a már megépült erőművet nem lehet odébb tenni. Ezt senki nem akarja közülünk! Nem kételkedünk abban, hogy vannak biztonsági berendezések, abban sem, hogy a legtöbb bajt az emberi mulasztás okozta eddig is, s nem a földrengések. Ebből azonban nem következik, hogy ezek után sem kell számolni ezzel a veszéllyel. Félreértés ne essék, nem arra gondolok, hogy Magyarországon akkora földrengés lehetséges, amitől az erőmű romba dőlne. Erről szó sincs! Én és a kollégáim attól félünk, hogy minimális földmozgás esetén is néhány tartály
