Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-07-03 / 10. szám
PAKSI HÍRNÖK 8 1991. július 3. ACSÁDI ROZÁLIA Látod-e már a hajnalt látod-e már a hajnalt látod-e már a hajnalt a földrenyílót fűzfák lobogása fényesedik odakint valahol fölsír egy gyermek valahol becsukódik egy ablak az árnyékok arcodig érnek és rádfeszül a meghalt éjszaka látod-e már a hajnalt látod-e már a hold utolsó lobbanását vonatok szétrepülő árnya nehezül homlokodra ablakodra szélcsipkét vonnak megkeserített álmaink ez itt a hajnal ez itt az elnehezült éjszaka utolsó mozdulása félsz-e az itt jövő naptól megtalál-e a reggel legelső villanása megtalál-e a madárszárnyas kegyelem KUTI HORVÁTH GYÖRGY Te jössz velem Gáborka fiamnak Csengő hangú aranyhajú kisfiam, Te jössz velem harmat-csipkézte réteken, hajnal-ösvényen át, madarak dalával, ha hív a végtelen, Te jössz velem őszi verőfénnyel, csermely csobogással, hosszú, rögös úton vidám kacagással tücsök cirpeléses nyári éjszakában, madárfészek-szagú erdők sóhajával, Te légy velem bíborpalást-színű végső alkony órán, arcomra Te terítsél fátylat, csengő hangú aranyhajú kisfiam. NAGY LAJOS Első számú ellenzéki javaslat A miniszterelnöknek nem tetszik az ellenzéki kritika. Meddőnek tartja azt, s helyette konkrét javaslatot kér. Mondja meg az ellenzék, mit kell tenni a gazdasági válság megszüntetésére, ezt kívánja a miniszterelnök. íme néhány pont, amelyek tartalmazzák a legsürgősebb teendőket 1. Le kell szállítani a munkabéreket. Lehetőleg nullára. Ingyenmunka mellett a magángazdaságok egyszerre fölvirágoznak. A tőke hozadéka oly magasra szökken, hogy elkezd özönleni a külföldi pénz. Egy-két év múlva annyi lesz itt a tőke, hogy mindnyájan tőkések leszünk, s az ingyenmunkát végezni Amerikából fognak hozzánk átvándorolni a munkások. 2. Föl kell emelni a lakbéreket Lehetőleg a maiak ötszörösére. Ezáltal egyszeriben oly jövedelmezővé válik a bérházépítés, hogy soha nem létezett mértékben indulnak majd meg az építkezések, az építkezések megindulásával pedig megszűnik a munkanélküliség, számos és számtalan iparág kap megrendeléseket, lesz dolog, forgalom, kereskedés, szeszfogyasztás, éjszakánként úgy dülöngenek majd a részeg emberek az utcán, mint a házak földrengéskor. 3. Egy világegyetemet kell fölállítani, amelyen Bethlen István a demokráciáról, Vass József a szocializmusról, Scitovszky Béla az általános, titkos - még a fővárosokra is! - kiterjedő választójogról fog előadást tartani, amely előadásokra özönével fognak beiratkozni a külföldön tanulni vágyó elemei, mint MacDonald, Hoover, Henderson, Rothermere stb., stb. százával és ezrével. Ezen a világkultúrfölényegyetemen nagyon magas tandíjat kell szedni, s azt hiszem, az ország ezáltal is rengeteg sok pénzt fog keresni. (Ez jobb tipp, mint a nemzetközi kártyaklub!) 4. Egy jóképű kapitalista termelési rendszerben a termeléshez tőke kell. A tőke előteremtésére, miután az összes amerikai és angol bankárok elaludták azt a versenyfutást, amelyben kisded tőkéikkel kellett volna nekik hanyatt-homlok szaladniuk a mi tőkénk emelésére, legcélszerűbb mód a társadalmi gyűjtés. De mivel a tőkések tőkéinek az emeléséről van szó, csakis a dolgozók körében kell gyűjteni. Szóval: az összes dolgozók, belevéve a munkanélkülieket is, adjanak össze 500-600 millió pengőt, amely összeg osztassák föl a tőkések közt, s így azok elvégezvén a szükséges beruházásokat, megindulhat a termelés oly nagy mértékben, hogy azután a jó Isten mentsen meg bennünket attól az életveszedelmes túltermeléstől. Irodalmi est Zalán Tiborral Zalán Tibor verseit, írásait sokan olvassák Pakson is. Megjelent köteteinek anyaga, műfaji és formai sokszínűsége arról tanúskodik, hogy folytonos megújulási törekvése nem más, mint belső költői kényszer. Vele találkoztunk június 7-én a Városi Könyvtárban. Az est szervezője és házigazdája Szarka József volt, aki a régi ismerős jogán mutatta be őt az érdeklődőknek. A szegedi évekkel kezdődő művészi életút ismertetése után néhány versét hallgattuk meg, majd kötetlen beszélgetéssel folytatódott az íróolvasó találkozó. Szó esett a stílusváltásokról, a ’80-as évek irodalmi életéről, az elkövetkező évtized várható társadalmi és irodalmi törekvéseiről, a könyvkiadás és könyvterjesztés megváltozott feltételeiről, az irodalom és politika viszonyáról és a szerkesztői munka visszásságairól egyaránt. Ismét felvetődött az oly sokszor feltett kérdés: vajon válságban van-e napjainkban a líra, avagy éppen fordított a helyzet, új törekvések, új irányzatok látnak napvilágot, követelnek maguknak helyet a magyar irodalmi életben. Hallottunk még a tanári pálya és a költői hivatás összeegyeztetéséről, színházi és irodalmi sikerekről, azok egymásra hatásáról, valamint Zalán Tibor jelenlegi munkáiról és terveiről. A költő egyik leghűségesebb beszélgetőtársának Leskó László bizonyult. Mint kiderült, közös gimnazista éveik emlékének mindketten szívesen adóztak, így aztán - a saját előadásban elhangzott Befejezetlen vers után - baráti társaságban még tovább folytatódott a beszélgetés múltról, jelenről, jövőről. ACSÁDI ROZÁLIA
