Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-06-19 / 9. szám
PAKSI HÍRNÖK 2 1991. június 19. Hangulatjelentés a Bajor Sörfesztiválról (Folytatás az 1. oldalról.) Este hét órára csaknem teljesen megtelt a csarnok, s az addig felvételről szóló muzsika élő folytatásaként a színpadra lépő mecseknádasdi német fúvószenekar vidám dallamai varázsoltak igazi sörfesztiváli hangulatot Közben persze folyt a szó, fogytak a ropogós sósperecek, jólesően kínzó szomjúságot okozva a vendégeknek. Az asztalok mellett ki-ki bizonyíthatta „férfiasságát”, abban ugyanis a legtöbb vélemény megegyezett, hogy egy valamirevaló férfi biztos kézzel emeli fel a teli korsót, s egy hajtásra legalább feléig kiüríti! Itt is, ott is magasba lendültek hát a söröskorsók, s mivel igaz magyar ember a hagyomány szerint nem koccint sörrel, legfeljebb egy-egy ivásra biztató, népszerű mondás - „Csapjuk be, mint Párt a népet!” stb.- hangzott el áldomásként Bajor vendégeink szemmel láthatólag éppoly otthonosan érezték magukat mint a paksi vendéglátók. Élvezettel hallgatták a fülüknek fölöttébb kedves melódiákat népviseletbe öltözött honfitársaik pedig újra és újra felélesztették a társaság jókedvét - Mi már talán szégyellnénk is ennyire magyarnak lenni - jegyzi meg valaki a kedélyes bajor vendég öltözéke láttán.- Nálunk, ha egy ünnepségen valaki népviseletben, ingben, bő gatyában jelenne meg, hát minimum őrültnek néznék!... Hogy mitől volt bajor ez a fesztivál, arról azt hiszem, már mindenki hallott; de hogy mitől volt magyar, az valamivel kényesebb dolog. Akadt aki ezt abban látta, hogy a korsók nem mindig voltak pontosan a kellő szintig megtöltve; vagy a rossz minőségű hangosításban, amelynek következtében egyes szereplők - lásd citeraszóló - és szólni kívánók megalázó módon szenvedték végig fellépésüket. De erre a gúnyos értelemben használt „jellegzetesen magyar” jelzőre mégiscsak azzal a ténnyel szolgáltunk rá igazán, miszerint estére már annyi korsónak lába kélt, hogy a kiszolgálás is akadályokba ütközött. A város címerével ellátott ivóalkalmatosságok fele(!) gazdagítja ily módon szuvenírként a helybéli lelkes „gyűjtők” vitrinjeit. De hát ez volt az első nagy alkalom... Mire a Városi Művelődési Központ néptáncegyüttesének műsora megkezdődött, már a lelátók is zsúfolásig megteltek. A konferanszié az est fénypontját jelentette be. Valóban az volt Az 50 perces repertoár minden számát forró, lelkes taps jutalmazta. A pattogó ritmusra még annak is megmozdult a lába az asztal alatt, akinek sohasem volt köze a néptánchoz. A zárószám, a szatmári táncok után olyan őszinte éljenzés, tapsvihar tört ki - volt, aki az asztalon dobolt elragadtatásában -, ami nem engedte ráadás nélkül visszavonulni a fiatalokat Nagyon büszkék vagyunk rájuk. A hangulat a tetőfokára hágott Az imént megmozdult lábakat az újra színpadra álló fúvószenekar csábította ki a „táncparkettre”. Vezetők és beosztottak, közéleti szereplők és névtelen polgárok egymás mellett mulattak, táncoltak ezen az éjszakán.------Fotó: TIHANYI S ha olyan szerencséje nem is lehetett mindenkinek, hogy a jócskán vasárnapba nyúló vigadalomról egy tombolán nyert kismalaccal térjen haza; annyi élményt, jókedvet minden ember magával vihetett, hogy úgy érezze: jó lenne, ha ezzel az első fesztivállal egy tovább élő hagyományt teremtenénk! PÁPAI ESZTER A nyelvtanárokról A társadalmi változások kollégáink közül a történelem és az orosz szakosokat tették leginkább próbára. A történelmi tények és események újraértékelését segítendő tengernyi irodalom látott napvilágot A használhatatlanná vált tankönyvek, ismeretek helyett más értékeket, elhallgatott tényeket, dokumentumokat kellett megismerni az új tényirodalomból továbbképzéseken, vagy autodidakta módon. Az orosztanárok átképzése még több időt és energiát követel, hisz új nyelvet kell elsajátítaniuk legalább középfokon, hogy azt taníthassák. Hála Istennek most nem úgy van, mint az orosz nyelv bevezetése idején: akkor a tanár nemegyszer csak 1-2 leckével járt az anyagban tanítványai előtt Az átképzés városunkban több mint 20 általános iskolai tanárt érint A lehetőséget valamennyi orosz szakosnak felkínálták, de kötelezővé senkinek nem tették az új nyelvtanulását A legtöbben mégis vállalták. Az új nyelvet ki-ki maga választotta: kb. fele-fele arányban az angolt és a németet, 1 kolléga a franciát Ő magánúton tanul, a többiek szervezetten, tanfolyamokon. A szervező a Tolna Megyei Pedagógiai Intézet, a TIT, de olyan eset is volt hogy maguk a hallgatók kerítettek maguknak nyelvtanárt Az új nyelvet tanulók vitathatatlanul nagy terhet vállaltak, akár magánúton, akár intenzív nyelvtanfolyamokon készülnek a nyelvvizsgára. A német szakosok például heti háromszor négyórás foglalkozásokon vesznek részt késő este és hét végén tanulnak munka és család mellett Nem csoda, ha pillanatnyilag sok a fáradt kedvetlen kolléga. Egyelőre több a szorongás és bizonytalanság, mint az abbeli öröm, hogy hamarosan beszélnek majd egy nyugati nyelvet Kicsit kételkedők is, hogyan lehetnek majd jó angol- vagy némettanárok a 4—600 órás tanfolyamok végeztével, mikor a főiskolai négy év sem volt elég egy idegen nyelv alapos elsajátítására. A tantestületek is féltek az átképzéssel járó bonyodalmaktól. A rendeletben megengedett heti öt óra kedvezményt biztosították valamennyi átképzésnek tekintettel kellett lenni a tanfolyamok idejére is, így aztán keserves volt az órarend elkészítése, a túlórák felosztása... Megnyugtató viszont az, hogy pénzügyileg rendben mennek a dolgok Az átképzésre biztosított összeg az iskolák rendelkezésére áll. A néhány végzett friss diplomás angol-német tanár már az új nyelvet tanítja, egyelőre csak a 6. osztályosoknál fiatalabbaknak mert a mai hatodikosok még kötelező nyelvként tanulják az oroszt Fakultatív nyelvként választhatnak angolt vagy németet Lesz gond egyelőre a szabadon választott nyelvvel is, mert egy adott osztály tanulóinak azonos nyelvet kell választaniuk nem lesz mód csoportbontásra. A szülők nagy várakozással tekintenek e vállalkozásra. Remélik gyermekeiknek nem felnőttként kell majd megkínlódniuk azért, hogy megtanuljanak egy európai nyelvet HÁ Kutatták a közvéleményt* A francia atomerőmű-építő vállalat kész új blokkokat építeni Pakson. Valahogy így fogalmazott a cég képviselője a Népújság közlése szerint. A franciák által elvégeztetett közvéleménykutatás szerint a paksiak és környékbeliek többsége - hallottam 61, illetve 65%-ot is - támogatja az erőműfejlesztést Jó, legyen. Persze a százalék akkor sem stimmel, ha - a már klasszikus, bár nem éppen hízelgő szóhasználattal - a régi paksiak és a „jöttmentek” számarányát tekintjük. Tudom, erre az a válasz, hogy a régi paksiak közül is sokan - vagy közvetlenül, vagy közvetve - az erőműben szerzik a kenyerüket. Végül is mindegy, a %-os mennyiségbe nem nagyon tudok belekötni, de valami gyanús nekem benne. Mégpedig a következők miatt. Ugye, minden közvéleménykutatás szabálya az, hogy a megkérdezettek képviseljék az adott térség valamennyi társadalmi csoportját: férfiakat, nőket, öregeket, fiatalokat, fizikai munkásokat, szellemi dolgozókat, alkalmazottakat, értelmiségieket stb. Az utóbbiak közé tartoznak a pedagógusok is. Márpedig a pedagógusoknak is több csoportja van: óvodapedagógusok, tanítók, tanárok, középiskolai tanárok, felsőfokú oktatók. Egy normál közvéleménykutatás mindegyik csoportból megkérdez egy képviselőt. Gondolom, itt is ez történt Csak persze, az eredményt már lehet úgy is befolyásolni, hogy mondjuk egy olyan óvónőt kérdeznek meg, akinek a férje az erőműben, vagy olyat, akinek a férje távolsági buszsofőrként dolgozik. További sandaság ebben a véleménymerítésben, hogy Paksnak immár három középiskolája van: gimnázium, szakmunkásképző, ESZI (tudvalevő, hogy ki üzemelteti az utóbbit). Érdekes, hogy a közvéleménykutatásban a középiskolai pedagógusokat az ESZI-s tanárok reprezentálták. Ennyit az önmagukért beszélő és - úgymond - megmásíthatatlan tényekről. Amelyek, ugye, nem hazudnak... - ászo -* Minden tényekkel alátámasztott cáfolatot elfogadok.
