Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-04-03 / 6. szám
Előszó * Paks és környéke írói, tudósai, „Célom az egész hazai irodalmat életrajzokban úgy összefoglalni, hogy annak minden ága lehetőleg teljesen legyen képviselve. Miként a hadviselésnél nem egyedül a hadvezérek nyerik meg a csatát, úgy az irodalomban is minden közmunkás figyelmet érdemel a kutató részéről” - írja Szinnyei József, Magyar írók élete és munkái c. 14 kötetes életrajzgyűjteményének előszavában. A 18. századi, Czvittinger Dávid által szerkesztett és mintegy 350 írót ismertető Specimen Hungarias Literatae, aztán Bőd Péter 500 nevet felsoroló Magyar Athenasa és Weszprémi István-Horányi Elek Memoria és Nova Memoria Hungarorum című, már 1200 hazai írót felsoroló négykötetes munkája jelentették Szinnyei József lexikonénak előzményeit. Életrajzi adataiból tudjuk, hogy a nemesi családból származó Szinynyei (1830-ban született) gimnáziumi és egyetemi tanulmányai után tevékenyen részt vett a szabadságharcban, a fegyverletétel után nyelveket (francia, angol, olasz, spanyol) tanult, majd a pesti egyetem könyvtárában dolgozott, miközben magyar családok genealógiájával foglalkozott, aztán mint véglegesített könyvtári őr, egy országos hírlapkönyvtár létrehozását tűzte ki célul maga elé. Mint ilyen, kormánysegéllyel bejárta Magyarország és Erdély szinte minden városát, hogy hírlapokat gyűjtsön. 1901- ben a Magyar Nemzeti Múzeum Hírlapkönyvtárának igazgató őre lett. Levelező tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, alapító tagja a Magyar Történelmi Társulatnak és a Kisfaludy Társaságnak, tiszteletbeli tagja a Petőfi Társaságnak. A 19. század könyvészete már olyan jelentős műveket mondhatott magáénak, mint Szabó Károly Régi Magyar Könyvtára vagy Petrik Könyvészete és Bibiliographiája. Ezek méltó folytatásaként fogott munkájában Szinnyei 1860-ban, tudván, hogy mintegy száz év mulasztásait kell pótolnia. Harminc éven át gyűjtötte lexikona anyagát: 54 ezer gyászjelentést és 28 ezer színlapot nézett át, az adatok pontosítására 3220 adatlapot nyomatott és küldött szét. Az első füzet 1890-ben jelent meg. Munkájába felvett minden írót, aki a korabeli Magyarországon született, magyar anyanyelvű volt, magyar vagy idegen nyelven nyomtatásban műve jelent meg, vagy kéziratban hagyott hátra ilyent. Az életrajzokban az írók életének fő mozzanatait vonja össze, aztán következnek az ismertetett szerző önálló művei időrendben, majd a cikkek és tanulmányok megjelenési adatai. A szócikkek végén feltünteti az író arcképének lelőhelyét és legvégül a szerzőről szóló legfontosabb műveket. A 29553 életrajzot tartalmazó munka utolsó kötete már csak szerzője halála után, fia közreműködésével jelenhetett meg. E 14 kötetes lexikon forgatása közben született meg bennem a gondolat, hogy a paksi és Paks környéki (Bikács, Bölcske, Dunafoldvár, Dunakömlőd, Dunaszentgyörgy, Földespuszta, Györköny, Kajdacs, Madocsa, Nagydorog, Németkér, Pálfa, Pusztahencse, Sárszentlőrinc) magyar írók nevét kigyűjtsem és a helytörténeti kutatásokat ezzel megkönnyítsem. Éppen mert Szinnyei oly tágan értelmezte az író fogalmát, a 14 kötet átolvasása után 71 nevet vehettem fel „fióklexikonomba”. Visszatekintés Beszélgetés volt tanácselnökökkel „Juhász elvtárs, csak így tovább, Juhász Károly 1970. június Fjétől 1973. április 15-ig volt Paks nagyközség tanácselnöke.- Miért volt ilyen rövid ideig ebben a beosztásban Karcsi bácsi?- Ekkor csak fél ciklus volt, nem öt évre választották a tisztségviselőket.- Milyen volt a nagyközség hangulata 1970-ben?- Amikor én ebbe a beosztásba kerültem, már nagy volt az igény a lakókban a község fejlesztésére, ami azelőtt nem volt tapasztalható. Persze ez jogos igény volt, mert a nép utazott, látta, hogy Dunaföldvár, Dombóvár túltesz rajtunk. Ezek az igények erőteljesen jelentkeztek a tanácsüléseken és minden fórumon, követelték a gyors előrelépést. így volt ez a járda és az utak építésénél, a kereskedelem, vagy az egészségügy terén is. Ezek az igények megnehezítették a munkánkat, mert egyik napról a másikra akart mindent a nép, pénz pedig nem volt.- Pedig akkor kezdődött a települések önállósodási folyamata.- Igen, de ez úgy volt, hogy addig, amíg könyökig lehetett nyúlkálni a nagykalapban, addig hallani sem akartak az önállóságról. Miután elfogyott a pénz, helyette az önállósággal próbálták betömni a szánkat. Bár ez az önállóság is csak látszat volt, hiszen a járás meg a megye minden lépésünket árgus szemekkel figyelte. Mihelyt önállóan döntöttünk valamiben, rögtön a lábujjunkra léptek. Részt vettem a IV. ötéves terv kidolgozásában és előkészítésében. Ekkor tapasztaltam, hogy ez a község senkinek sem szívügye. Mert mi volt: Szekszárd, Dombóvár, Tamási és Bonyhád. Ez volt hosszú időn keresztül a sorrend. Paks csak valahol az utolsó régióban szerepelt. Ennek a településnek soha nem volt olyan képviselője, hogy valamit tett volna a községért. Sem a megyei tanácsban, sem az országgyűlési képviselők között. Nekünk mindig csak a statisztika érdekében kellett országgyűlési képviselőt választani. Én senkit nem akarok megbántani, mert általában rendes emberek voltak ezek a képviselők, de akkor, hogy ebből produkáljanak valamit, ahhoz nagyon kis emberek voltak. Például az egyik képviselőnk egyszer felszólalt a parlamentben. Örömét fejezte ki, hogy ott lehet. Enynyi, semmi több. De mások még ennyit sem tettek meg. Nem akarom felsorolni, kik voltak a képviselők, de az egészet betetézte K. Papp Józsefjelölése. Még ő volt képviselőnk, pedig legszívesebben Paksot belesöpörte volna a Dunába. Ö akkor megyei első titkár volt és a sleppje megoldotta, hogy megszavazzuk képviselőnek. Én itt kijelentem, hogy ez az ember gyűlölte ezt a községet, bár nem csak ő, hanem az egész megyei vezetés.- Az önállósági törekvéseket nem erősítette az induló atomerőmű építkezés?- Nem, mert akkor még állt az építkezés. A terepbejárások folytak az 1970-es évben. Majd az év végén egyre gyakrabban jöttek az építők képviselői és kezdték mondogatni, hogy mi lenne, ha idetelepítenék az erőművet. Mi lenne? Mi örültünk. Ófalu fél attól, hogy ott lesz a temető. Mi meg ragaszkodtunk ahhoz, hogy itt épüljön fel az atomerőmű. Mert tudtuk, hogy ha idejön, akkor meg fog változni minden.- 1970-ben még nem dőlt el, hogy hot lesz az erőmű?- Nem bizony! Ekkor még a megye nagyon kardoskodott, hogy Szekszárd közelébe legyen és minden járulékos beruházás Szekszárdra kerüljön. 1971-ben megkeresett egy újságíró azzal a céllal, Juhász Károly a kertjében hogy cikket írjon Paksról és bemutassa ezt a települést az országnak. No én ekkor elmondtam, hogy mi minden van itt és mi minden nincs és mit várunk az atomerőműtől! Úgy emlékszem, a cikk címe is az lett, hogy „Falunak nagy - városnak kicsi”. A cikk megjelent, sokan olvasták és amikor K. Papp is elolvasta, akkor berendelt magához a me-PAKSI HÍRNÖK 4 1990. ÁPRILIS 3.
