Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-11-27 / 23. szám
Kormányhadüzenet Taxis demonstráció vagy országos tiltakozás? Mohács 1526-1990! A három részre szakadt ország Vannak, akik úgy vélekednek: a történelem nem ismétli meg önmagát. Kezdek más véleményen lenni, egyre határozottabban érzem egyes jelenségek újra ismétlődésének jeleit. A legfrissebb példa: az üzemanyag árának drasztikus felemelése ellen tiltakozó tömegekhez a mostani belügyminiszter olyan hangnemben szól, amely csak felbőszíti az utcán lévöket. 1956. októberében is így' tett Gerő Ernő. Szerencsére 1990. októberét megúsztuk, bár ez nem a hivatalos kormányon múlott, hanem a megfontolt, ám elkeseredett Népen. Hogyan lehet, vagy lehet-e egy általán ebből a mély gazdasági és politikai válságból kivezető utat találni. Amennyiben úgy folytatódik minden, mint eddig, bizonyos, hogy nem sikerül a kiút, hiszen jelenleg a nemzet három részre szakadt. Van egy kormányunk, - amelyben nagyot csalódott a nép - és annak meghosszabbított keze, a Parlament. Van a vidék, a községek, falvak és tanyák, ahol a független polgármesterek és a független helyi képviselők alkotják a többséget. Harmadjára pedig vannak a városok, ahol az SZDSZ-FIDESZ koalíció van túlsúlyban. Politikai vonalon mind a három tábor a saját igazát próbálja érvényre juttatni. A politikai csatározások erőink zömét lekötik, a mindennapi dolgokra, az átgondolt gazdasági intézkedések megtételére nem marad energia. A helyzetet súlyosbítja, hogy a kormánykoalíció a népet akarja megbélyegezni, engedetlennek kikiáltani ország-világ előtt. Ha tehetnék, most leváltanák a népet. A másik tábor hangsúlyozza a kormány felelőtlenségét, alkalmatlanságát, ám a Parlamentben kisebbségben van. Nem tudom hová vezet a kormánykoalíció önteltsége, az ellenzék túlzott magabiztossága és a „hallgatag többség” elfojtott elégedetlensége? Úgy látom, ha nem sikerül egy ezségre jutnunk, ha nem sikerül erőinket összpontosítva közös cselekedetre hívni a Nemzetet, akkor olyan tragédia éri az országot, mint Mohács után érte. Ezt pedig szent meggyőződésem, hogy senki sem akarja. Hát akkor mire várunk?- béri -A barikádról messze A háromnapos blokád eseményei Azon a bizonyos pénteken reggel lélekszakadva loholtam az Erzsébet-híd pesti hídfőjéhez, hogy a taxisok megmozdulásáról élő képekben számolhassak be. Az elém táruló látvány megdöbbentett, s nemcsak a csípős hideg fagyott arcomra. Kétségbeesett járókelők, bizonytalanul ácsorgók, barikádszerűen összerakott autók között igyekeztem közelebb jutni. Végre befurakodtam a tömegbe, s egy taxinak támaszkodva hallgattam az emberek szóáradatát. A taxisok elmondása alapján a sztrájk spontán szerveződött. Mintegy 400 autóval csütörtök este (a benzináremelés bejelentése után) a Hősök teréről a Parlament épülete elé, tiltakozva az antidemokratikusnak ítélt kormányintézkedés ellen. Kifejtették, hogy nem csupán taxisügyről van szó. Ezzel az áremeléssel megbénulhat az egész ország gazdasági mechanizmusa, az árak begyűrűzése miatt. Egy fiatalember lilára fagyva, keserű szájízzel nyugtázta a kialakult helyzetről véleményét. Ez hadüzenet! Amíg a kormány nem hajlandó a drasztikus, luciferi lépését visszavonni, a taxisok a végsőkig kitartanak. Hajlandóak a kormánnyal kompromisszumos tárgyalásokra, (aminek az eredményét már ismerjük - szerk.) egy mérsékeltebb benzinár megállapítására vonatkozóan. Több csíkos autó forgolódott körülöttünk, fejünk fölött kék-fehér helikopter keringett. Beavatkozásnak semmi nyoma sem volt. Zöld színű Wartburg vágódott mellénk, nyolc jókedvű fiatal ugrott ki belőle, kezükben termoszokkal, tálcákon zsíros kenyérrel.- Tartsatok ki! - szólt a bíztatás egy ötvenes férfi szájából.- Jöhetnek a vízágyúk is -, hallottam valakinek a hangját a hátam mögött. Toporgó fiatalember arra a kérdésemre, hogy miért van itt, közölte, hogy szimpatizáns. Közben „mezítlábas taxisok” (nem tartoznak egyik taxilánchoz sem) érkeztek, csatlakozva a demonstrációhoz. Bőrdzsekis férfi, indulatoktól hevülten ordította, „hogy negyven éve szopatják a magyarokat, de a cumisüveg kifogyott”. Tavasszal voltunk marhák, hogy beugrottunk a mézesmadzagos ígéreteknek, Itt a példa! Fel sem készültek egy esetleges válság kezelésére - kiabált eltorzult arccal. Elegáns külsejű hölgy nem bírta tovább, véleményt kellett mondania. Mocskos csürhének titulálta a tüntetőket. Vádolta a megmozdulókat, hogy ellenszegülnek a művelt kormányunknak, akik megteremtették a demokráciát, letették az Európába vezető út alapjait. Korosabb hölgy reagált az ápolt amazonnak. Ha alapokat mocsárba is lehet rakni, rendben van, de biztosan nincs bőr a képén megmondani, hogy menynyi a fizetése. A hölgy valóban nem válaszolt, mondván senkinek semmi köze hozzá. Harcias asszonyság aggódva rángatta élete párját, hogy ne avatkozzon bele a dolgokba. Egy fiatalember kérlelte, hogy engedje demonstrálni a férjét, ne akadályozza gondolkodásában. Egyesek véleménye szerint törvénytelen a tiltakozásnak ez a formája. Szabadság-korlátozónak, az emberi jogok megsértésének ítélték. Eszembe jutott a francia jogrendszer. Engedtessék meg nekem annyi szubjektivitás, hogy idézzek belőle: a polgári ellenállás akkor jogszerű, ha nincs más megoldás a védekezésre az elnyomó hatalommal szemben. Nos, ezt a kérdést azonban a magyar törvénykezésnek kell eldöntenie. Pillanatnyi gondolatomból a felforrósodott hangulat billentett vissza. Veszélybe kerültek kabátomon a gombok, mindenki szerette volna megkapni a szólás jogát, de a hangzavarban csupán őszszefüggéstelen mondatfoszlányok jutottak el fülemig. A tudósító összefagyott lábbal vett búcsút a nem mindennapi történések színhelyéről. Hál’ Istennek a megmozdulás békés kimenetelében nemhiába reménykedtünk. Kiss Gábomé A paksi ipartestületet és a magánfuvarozókat nagyon váratlanul érte a péntek reggeli sztrájk híre. A rádió jelentése alapján merült fel az ipartestület vezetésében, hogy nekik is tenni kellene valamit. Ám az érintettek megkérdezése nélkül nem léptek, először gyors ütemben kikérték a személy- és teherszállítók véleményét. Péntek reggel 8 órakor már ismerték a többség véleményét és az szerint cselekedtek. Az eseményekről és a tanulságokról az érintettek képviselőivel beszélgettem, így Kovács Ferenccel a paksi ipartestület elnökével, Péri János személyszállítóval, Kovács Sándor vállalkozó és Feil János teherfuvarozóval. Kovács Ferenc: Miután meggyőződtünk az érintettek csatlakozási szándékáról, felkerestük a rendőrséget és a polgármesteri hivatalt. Mindenütt bejelentettük, hogy 9-10 óra között két helyen lezárjuk a 6-os utat, mert csatlakozunk az országos sztrájkhoz. A rendőrség tudomásul vette bejelentésünket. Péri János: Engem telefonon riasztottak és Kovács Sándorral mentünk ki a téglagyárhoz. A rendőrség már ott volt, mindenben segítettek, nagyon korrektül viselkedtek. Az első zárás nagyon meglepte az embereket, hiszen még nem tudatosult bennük, hogy mi van az egész országban. Ez a délelőtti első óra különösebb konfliktus nélkül ért véget. Kovács Sándor: - Szólnunk kell arról az egyetlen esetről, amelyik szóváltáshoz vezetett. Egy volt kömlődi párttitkár azt hitte, őt átengedjük. Megmondtuk neki, hogy titkárság sem előnyt, sem hátrányt nem jelent ebben az esetben. Egyébként semmilyen nyomós indoka nem volt arra, hogy átengedjük. Különben elengedtük a mentőket, tűzoltókat, akik orvoshoz mentek, akik gyerekkel voltak, az élelmiszert szállítókat stb. Nem akartunk mi feltűnést, csak az' egyetértésünknek próbáltunk hangot adni. Ez az ügy nem benzinkérdés volt, mi nem azért álltunk PAKSI HÍRNÖK 6 1990. NOVEMBER 27.
