Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-11-27 / 23. szám
Polgári védelem az 1990, október 26-27-28-án kialakult válsághelyzetben Bizonyára sokak előtt ismert, hogy a Polgári Védelem szervezete 1990. augusztus 1-jével a Belügyminisztérium állományába került. Az új helyzet magával hozta, hogy nem a korábbi háborús feladatok az elsődlegesek. Első helyre került a lakosság békeidőben történő élet- és vagyonbiztonságának megszervezése, az esetleges természeti, ipari és egyéb katasztrófák esetére. A jelenleg érvényben lévő minisztertanácsi határozat a Polgári Védelem célját meghatározza. „A lakosság veszteségének megelőzése, ill. csökkentése, az élet- és az anyagi javak védelme, a mentés, mentesítés, fertőtlenítés végrehajtása, a szervezett állami élet működési feltételeinek, a népgazdaság folyamatos termelő, szolgáltató stb. tevékenységének elősegítése.” E célkitűzések szükségessé teszik a lakosság, az állami, a gazdasági és a társadalmi szervek, szervezetek felkészítését és kiképzését, rendszabályok kidolgozását. A katasztrófa-helyzetekre való gyors reagálás miatt szükségessé vált a város egyes üzemeinél, úgynevezett „azonnali készenléti erőket” kijelölni. E szervezeteknél december 31-ig el kell érni, hogy 3-4 órán belül egy esetleges katasztrófa bekövetkeztekor - működőképesek legyenek, tudjanak mentő, elsősegélynyújtó, esetleg mentesítő tevékenységet folytatni. Ilyen szervezetek a következők:- műszaki-mentő gépi szakasz- elsősegélynyújtó szakaszok- RBV-szakaszok- élelmezés-ellátó szakasz Az eddigiekből kitűnik, hogy a Polgári Védelem nem lehet csak papíron meglévő, úgynevezett „szükséges rossz” a társadalom nyakán, hanem egy bármely helyzetben cselekvőképes, a helyzet hozta problémákra rugalmasan reagáló szervezet. Az 1990. október 26-án kialakult válsághelyzetben a körzetben lévő események mérlegelése után, melyet az új polgármesterrel, valamint a városi rendőrkapitánnyal végeztünk, több feladat adódott.- tisztázni kellett az ellátás helyzetét (kenyér, tej, boltok feltöltöttsége)- fel kellett készülni a torlaszoknál esetlegesen régóta feltartóztatott utasok ellátásra- tömeges baleset esetén a szükséges mentőerők beavatkozására, az esetleges sérültek ellátására- a várakozóknak szükségszállás kialakítására- a veszélyes anyagokat szállító gépkocsik elkülönítésére, vagy továbbengedésére- fenti feladatokhoz, a felkészüléshez bevezettük az ügyeletes parancsnoki szolgálatot. Kialakult a folyamatos kapcsolattartás a helyi szervekkel, és a 11 körzetben lévő településsel.- 27-én sem mutatkozott a városban zavar az ellátás területén, a torlaszok rendszeres nyitása miatt utastorlódás nem volt.- Mivel 28-ra nem voltak kedvező jelek a pozitív változásra, a Polgári Védelem parancsnoki szervezetei és egyes üzemek parancsnoksága részére részleges alkalmazási készenlét lett elrendelve, mely 29- én délelőtt 11-ig tartott. A helyzet komolyságából adódóan mindenki részéről pozitív hozzáállás volt tapasztalható, biztosan érzékelhető, hogy ez a parancsnoki állomány képes váratlan, nagy feladatok megoldására. (Folytatás a 8. oldalon.) ki, mert azt akartuk, hogy holnap reggel ugyanannyiért tankoljunk, mint azelőtt. Ez számunkra sem volt kérdés, hanem ahogyan a kormány ezt bejelentette, ahogy előadta a dolgokat, ez egyszerűen nem volt fér. Feil János: - Mi a tűzoltó-laktanya után, a fűtőcsöveknél zártunk 6-7 kocsival. A tüzépről egyenesen a záráshoz mentünk, volt olyan kollégánk, aki este 11 után ment el lerakni a kocsin lévő 40-50 q szenet. Itt is volt rendőri biztosítás, de semmilyen atrocitásra nem került sor. Elég lazán zártunk és a földúton el lehetett kerülni a blokádot. Azt meg kell mondanom, hogy annyi beteg ember és orvos nincs Magyarországon, mint amennyi áteresztésre került...- A sztrájkolok kezdetben csak egy órára kértek útlezárást, majd délig és végül már határozatlan időre, mivel a kormány megfenyegette a blokádban résztvevőket. Egyébként ez a fenyegetés nagyon felbőszítette a tömeget. Pakson nagyon fontos az erőmű üzemelésének a biztosítása. Erről az ipartestület elnöke így tájékoztat: Kovács Ferenc: - A blokád nem zavarta a műszakváltásokat, mert én rendszeres kapcsolatban voltam az ügyeletes mérnökkel. Megegyeztünk, hogy a váltás útvonalát átteszik a Csámpa-Nagydorog útvonalra, így zökkenőmentesen, legfeljebb néhány perc késéssel volt végrehajtható a mindenkori váltás. Később ezen a ponton meg is szüntettük a blokádot és csak a téglagyárnál tartottuk fent.- Milyen tapasztalatokat szereztek a lakosság részéről? Péri János: - A lakosság túlnyomó többsége támogatta ügyünket, mert mindenki rájött arra, hogy az nem csak a taxisok ügye. Azonban volt néhány fájdalmas és kirívó eset. Volt két olyan férfi, akik paksiak, jól ismerjük őket, mondhatni haverok vagyunk, ráadásul az egyik magánvállalkozó, mégis minősíthetetlen hangnemben beszéltek velünk és terroristának minősítettek bennünket. Nem ezt vártuk attól a néhány embertől, hanem azt, amit a tömeg 95%-a tanúsított: megértést és szolidaritást. Kovács Sándor: - Nagyon ügyeltünk arra, nehogy bármilyen atrocitás legyen. Itt szeretném megköszönni azok segítségét, akik kenyeret, teát, kávét és egyéb élelmet hoztak nekünk. Én úgy összegezném, hogy aki otthon volt a tévét nézte, az velünk volt. Akik úton voltak, azok 20°/o-a ellenünk volt, mert szeretett volna hazaérni.- Az ipartestület részéről milyen tanulságokkal szolgált ez az eset? Kovács Ferenc: - Kettős következtetést vontunk le ebből az eseményből. Egyrészről az ipartestület szervezettségére és tennivalóira derült fény, másrészről az ipartestület és a helyi önkormányzat kapcsolatára is vonatkoztatható néhány következtetés. Az ipartestület vezetésének a feladata, hogy a testületet jobban felkészítse egy lehetséges hasonló esetre. Tehát valamilyen akciótervet ki kell dolgoznunk az elkövetkezendő időszakra. Az ipartestületi tagok részére példát mutatott ez az eset, hiszen az egyéni érdeket a közös érdekbe kellett helyezni. Ebből a sztrájkból okulva, szeretném a helyi önkormányzat figyelmét felhívni: ha az érdekegyeztetést itt helyben nem veszik figyelembe, akkor a helyi ügyek is kiválthatnak hasonló reakciókat. Bízom benne, hogy ezt a veszélyt felismerte a helyi önkormányzat, és az országos demonstráció ráébresztette arra, hogy az érdekegyeztetői tanácskozások szükségesek és elkerülhetetlenek. - Beregnyei -Széljegyzet a számok tükrében 1990. október 25-26-án Megszokott mozdulattal kapcsoltam be a rádiót ezen a napon is. Hallgattam a híreket, hátha valami újat, valami érdekeset hallok. Hátha reggel óta változott a világ, már rend, nyugalom és béke van széles e földön, csak még én nem tudok róla. Október 25-e volt, csütörtök. Furcsa mondatra kaptam fel a fejemet: „Tömeghisztéria a benzinkutaknál! Állítólag a Kurír értesülése alapján, éjfélkor átállítják a számlálóórákat jóval magasabb tarifákra, de ez csak pletyka, nem kell komolyan venni.” Soha nem figyeltem még az álhírekre. Nagyon sokszor pórul is jártam már emiatt. Sokan kinevettek töretlen optimizmusom miatt, amikor azt bizonygattam, „ez nem történhet meg.” Megtörtént sok és sokminden.... Lassan megtanulom tisztelni a kiszivárogtatásokat. Akkor is csontszáraz volt a gépkocsink tankja. Napok óta kacsintott ránk cinkosan, figyelmeztetően a piros lámpa - talán ő már sejtette - de nem figyeltünk rá. Mindig siettünk valahonnan - valahová. Tankolni kell, hátha mégis igaz a hír, ha mégsem, legfeljebb jót nevetek majd magamon. Más is komolyan vehette a dolgot, mert ötven percet kellett várni, amíg kigurulhattunk a benzinkúttól. Talán senki nem hiszi el nekem, de furcsa szorítást éreztem akkor a gyomromban. Figyeltem az emberek arcát, elkeseredett volt és kemény. Türelmesen vártak, a megszokott csipkelődések is elmaradtak. Senki nem tudott semmi biztosat. Késő délután már minden igaz lett. Valóban benzin áremelés lesz éjféltől és nem akármilyen. Már megközelíthetetlen volt a paksi benzinkút is. Hosszú sorok kígyóztak több irányból, várva hogy sorra kerüljenek. Ez már nem tömeghisztéria volt. Félelmetes, csendes, elszánt várakozás volt órákon át. Október 26. Péntek. Blokád a városok, települések körül. Tiltakoztak a taxisok. A fiamat vártam az ország másik végéből. Minden hétvége nagy eseménye, ha megérkezik. Elindul? Megérkezik? Fokozódott a tegnapi szorítás. És ez már félelem volt. (Folytatás a 8. oldalon.) 1990. NOVEMBER 27. 7 PAKSI HÍRNÖK
