Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1990-11-27 / 23. szám

kérdésben lépni tudjunk, mert így válhat az újság a nyilvánosság legjelen­tősebb fórumává.- Az eddigi tapasztalatok alapján elégségesnek tartja-e azt, hogy az alpol­gármester nem főállásban látja el feladatát?- Nem ilyen egyszerű a kérdés, hogy főállásban, vagy társadalmi munkában látja-e el valaki a feladatát. Mindenki tudja, hogy nyolc órában is lehet keveset dolgozni és két óra alatt is sok mindent el lehet végezni. Úgy gondolom, hogy az igazi kérdés az, hogy az alpolgármester úr mennyi időt tud tisztségének el­látásra fordítani és ezt az időt mennyire sikerül kitölteni hatékony munkával. Eddigi tapasztalatom alapján úgy gondolom, hogy jó munkakapcsolat alakult ki közöttünk és hatékonyan tudunk együtt dolgozni a rendelkezésünkre álló időben. Jelen pillanatban mindannyiunk feladata az információgyűjtés. A ké­sőbbiek során milyen munkamegosztás jön majd létre a polgármester és az alpolgármester között, ez majd akkor lesz megválaszolható, ha meglesz majd erre a megfelelő szabályozás.- Megfelelőnek ítéli-e meg az önkormányzati testület összetételét? Konkrétan: sokan úgy érzik, hogy túlsúlyba kerültek a PAV-osok az önkormányzatban.- Azt hiszem, nincsenek túlsúlyban a húsztagú képviselő-testületben az erőművesek. Nekem az a meggyőződésem, hogy a vállalat nagysága, gazdasági potenciálja éppen megfelelő mértékben érvényesült a választá­sokkor. Ha engem bárki is a PAV-osok közé sorol, én erre azt tudom mon­dani, hogy sem a saját pártomtól, sem a megválasztásomat támogató pár­toktól, sem egyéb külső erőktől, vállalatoktól, intézményektől befolyást nem fogadok el. Nagyon örültem annak, hogy amikor a jelölésem szóba került, a képviselő-testület tagjai is így nyilatkoztak, hogy itt egyetlen ér­deket tekinthet a testület mérvadónak, és ez a város lakóinak érdeke! A magam részéről tagadom és cáfolom azokat az elképzeléseket, hogy en­gem vagy a testületet bárki is befolyásolhatja.- Hogyan fog működni a privatizáció a városban (külföldi tőke, vállalkozá­sok, testvérvárosi kapcsolatok stb.) a munkanélküliség, az elszegényedés csökkentése érdekében?- Ez nagyon összetett probléma. A legteljesebb érdekazonosság áll itt fenn az erőmű és a város tekintetében. Pontosabban: az erőmű bővítése, továbbfejlesztése. Ha az erőmű bővül, az nagymértékben csökkenti a munka­­nélküliség gondjait, sőt további munkalehetőségeket biztosít. Ha ez a beruhá­zás meg is történik, a város fejlődéséneka kulcsa a vállalkozás. A vállalkozók nem igénylik az önkormányzatok aktív közreműködését. Ők tudják mit akar­nak, miért akarják, terveik vannak. Csak a lehetőségeket kívánják megterem­teni, hogy céljaikat megvalósíthassák. Ez hatékony, rugalmas ügyintézéssel megvalósítható. Ugyanakkor az önkormányzat érdeke, hogy ha valamely in­gatlanjában valamilyen szolgáltatást szeretne magánvállalkozásba kiadni, több vállalkozót meghallgatva, több ajánlatot megnézve a legmegfelelőbbet kiválasztva döntsön. A testvérvárosi kapcsolatot mindentől függetlenül fenn kell tartani, azt erősíteni kell. A kulturális élet, a nyelvoktatás, a személyes kapcsolattartás tekintetében is nagyjelentőségűnek tartom. Nem beszélve ar­ról, hogy rajtuk keresztül a tőkebeáramlás is meggyorsítható.- A beszélgetés végén szeretném megkérdezni, mit üzen a város lakóinak?- Nem megnyugtatásul, de hogy az elkövetkezendő évben elkerüljük a meglepetéseket, el kell ismerni, hogy hihetetlenül nehéz év áll előttünk. A vállalatok előtt is, a város gazdálkodását nézve is és a lakosságot nézve is. Azt meg tudom ígérni, hogy amikor az önkormányzati testület a város költségvetéséről fog tárgyalni, minden egyes kiadást és bevételt alaposan fog mérlegelni és a lehető legszélesebb körű véleményeket fogja begyűjte­ni annak érdekében, hogy minél kevesebb áldozattal kelljen az elkövetke­ző időszakot átvészelni. Amennyiben ez lehetséges, igyekszünk elkerülni a helyi adók kiveté­sét, hiszen mindenki tudja, hogy a családok teherbíróképessége nagyon is az elviselhetőség határán van. A várható nehézségekre való tekintettel szeretnék egy tiszta, áttekinthető, normatív segélyezési rendszert kialakí­tani. Szeretnék nagy figyelmet fordítani arra, hogy azok a rétegek (nagy­­családosok, nyugdíjasok, munkanélküliek) akik mindennapi gondokkal küsz­ködnek, ne kerüljenek ki a szociális gondoskodás, figyelem látószögéből. Az egy főre eső jövedelmük alapján - állandó igénylés nélkül - jogosultak legye­nek támogatásra. Természetesen ennek meg kell teremteni a pénzügyi felté­teleit és adminisztrációs nehézségek is felmerülhetnek. Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy nem tárom fel a várható nehézségeket, mert látható, hogy ez mire vezet. Őszintén, a problémákat, nehézségeket bemutatva szeretném, ha együtt tudnánk dolgozni a város lakóival mindannyiunk boldogulása érde­kében.- Köszönöm a beszélgetést. L. NÉMETH ERZSÉBET 1990. NOVEMBER 27. Orvosi munkaértekezlet A félévenként szokásos orvo­si munkaértekezletet novem­ber 1-jén tartották meg a terüle­tünkön dolgozó orvosok és szakdolgozók. Az értekezlet egyik témája a csecsemőhalálozás értékelése volt. Az elmúlt félévben a vá­rosban és a környező községek­ben az élveszületések száma 330 volt, ebből 7,2% a koraszü­löttek aránya. A csecsemőhalottak száma 3 fő, ez az élveszületéshez viszo­nyítva 9 ezreléket jelent. A szakemberek minden esetet részletesen megtárgyaltak és megállapították, hogy mindhá­rom esetben a koraszülöttség és az ezzel járó életképtelenség volt a halál oka. A szakfőorvosok Paks város és környező községek koraszü­­löttségi, illetve csecsemőhalálo­zási arányát jónak értékelték, mindkét mutató jobb a megyei . és az országos adatoknál. A jó eredmények a terhes- és csecsemőgozdozásban résztve­vő orvosok és védőnők munká­jának köszönhetők. BÁ

Next

/
Thumbnails
Contents