Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-02-14 / 3. szám
A paksi löszfeltárás a negyedkor éghajlatváltozásainak képeskönyve A paksi téglagyári löszszelvény déli része, őstalajokkal tagolva, 1971-es állapot Fotó: Schweitzer Ferenc A Föld jelentős részét, a szárazföldek felszínének közel 10%át borítja be köpenyszerűen a negyedkor - 2,5 millió év - talán legimpozánsabb méretű, vastag, nagy elterjedésű képződménye a világossárga, fakósárga színű lösz. Az egész Földön nagyjából azonos összetételű, puha, rendkívül állékony, porózus, szénsavas mészben gazdag, vízáteresztő kőzet szemnagysága uralkodóan 0,01-0,05 mm, ásványtaniig 60-70% kvarcporból, 5- 25% kalciumkarbonátból és 5-20% agyagos és egyéb járulékos ásványból áll. A löszt a múlt század elején ismerték fel, illetve különítették el más laza üledékektől. Eleinte általában folyóvízi lerakódásnak gondolták, de magyarázták tengeri, tavi üledékként egyaránt Elterjedése meghatározott földrajzi környezethez kapcsolódik, különösen a félig száraz, füves sztyep, erdős sztyep és részben a mérsékelt övi erdőzónákban jellegzetes, kivéve az utolsó glaciálisban a belföldi jégtakaróval beborított kontinensrészeket A löszös képződmények elsősorban a Föld legsűrűbben lakott és mezőgazdaságilag legjobban hasznosítható területein találhatók, ahonnan a világ gabona- és kukoricatermelésének a többsége is származik. Nemcsak kitűnő termőföld, hanem jól megmunkálható, laza, porhanyós, porózus szerkezetű kőzet A negyedkor klímájának ajándéka mint építkezési anyag is kitűnő. Téglagyárak, mint pl. a paksi is, szükségletük jelentős részét ebből nyerik. A lösznek a szárazföldi élet nyomainak megőrzésében is különleges szerepe van. A lösz ásványi anyagának lassú felhalmozódása lényegében nem zavarta a folyamatos biológiai életfeltételeket, konzerválta a mindenkori ősföldrajzi környezetben élő életközösségek számos fajtáját a löszképződés idején. A paksi löszsorozatban hosszú időszakra visszamenően kimutatható pl. a szerves élet feltételeinek többszöri változása, mely az adott földfelszín és a rajta végbement élet fejlődésének történetét demonstrálja. A löszben leggyakoribb ilyen látványos maradványok - melyek az életkörülményeket tükrözik vissza - pl. a löszcsigák. Emellett a kihalt nagy- és kisemlősök számos faja - pl. a mamut (Mammuthus trogontherii, Mammuthus primigenius), a ló (Equus sp, Allohipus), a jávorszarvas (Alces alces), a rénszarvas (Rangifer sp), a gímszarvas (Cervus elaphus), a növényi élet maradványai - melyek faszénmaradványok és virágpor formájában (Pinus silveestris, Pinus cembra stb.) maradtak fenn -, valamint az ősember életének és eszközeinek maradványa. Bár az utóbbit a paksi löszfalban eddig még nem találtuk meg - lehet, hogy a korábbi bányászat során tönkrement -, a dunaföldvári Alsó-Öreghegy löszfalában és Szekszárd-Palánkon a régészeti kutatások már korábban feltárták. A fúrásokkal feltárt mintegy 60 m vastagságú paksi téglagyári löszfeltárás az elmúlt 2 millió év éghajlattörténetének valóságos képeskönyve. A globális, az egész Földre kiterjedő éghajlati, ill. környezetváltozások ősföldrajzi emlékei különösen megőrződtek a paksi löszfal lösz- és őstalaj-sorozatában. A löszök és az őstalajok sorozata a negyedidőszak alatt végbement ciklikus éghajlat ill- környezetváltozásokat tükrözik viszsza. A löszrétegek közé iktatódott, eltemetett őstalajok genetikai típusainak felismerése - pl. erdő, csernozjom, mocsári, réti és kezdetleges homok ill. öntéstalajok stb. - alapján pedig a negyedkor során a maiakhoz hasonló, de attól mégis eltérő, melegebb és nedvesebb ökológiai körülményeket tudunk rekonstruálni. így a löszrétegsor változásai szorosan kapcsolódnak a negyedkori ősföldrajzi események, az őskörnyezet-változások értelmezéséhez, és többféle következtetés is levonható arra vonatkozóan, hogy a jelenlegi természeti környezet alakulására hogyan hatott a negyedkor ciklikusan változó éghajlata. A paksi téglagyári löszfeltárás és a környék több fúrásszelvénye alapján 20-22 nagyobb klímaismétlődést, ciklust sikerült kimutatni az utolsó 2 millió év földtörténete során. A változások tendenciája általános lehűlést mutat, de nem folyamatos, hanem sűrű vissza-viszszazökkenőkkel. Az egyenetlen hűvösödés mellett az egyes szakaszok száraz vagy csapadékos jellege adja a további változásokat Az utolsó 700000 év löszsorozatában 8-11 eltemetett talajt 9-12 löszréteget és 2-3 homokközbetelepülést lehet kimutatni, amelyek a 45 m-es téglagyári falban szabad szemmel is megfigyelhetők (1. ábra). Ez a kb. 45-47 m-es löszösszlet foglalja magába a fiatal és az idős löszkötegeket Ezek között a fiatalabb löszökben 1-2 humuszzóna, ill. 2-3, főként csernozjom típusú sztyep-, erdős sztyeptalaj alakult ki. A mintegy 25-27 m vastag fiatal löszösszlet bázisában található az első jellegzetes barnásvörös erdőtalaj (MB jelzésű), amelynek kialakulása 100-120 ezer évvel ezelőtt, az utolsó interglaciálisban (két hideg, glaciális időszak közötti meleg, csapa(Folytatás a 14. oldalon.) FEBRUÁR 14. 13 PAKSI HÍRNÖK
