Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-02-14 / 3. szám
Az ódon falak a visszhangzó magas folyosók, az intemátus boltíves bejárata, a megfakult barna tablók az első világháború előtti évekből - minden, minden olyan mint sok évvel ezelőtt, gondolom összeszoruló torokkal. A tornacsarnok is az udvaron, melynek sarkánál hányszor vártunk barátra, barátnőre. Az autóban Marosvásárhely felé utazván nem gondoltam az iskolára, a csodálatos Bolyaira. Akkor csak az volt a fontos, ne legyen gond a sok könyvvel, a tévével, melyet a gyerekeknek szántunk, az élelmiszert se találják túl soknak a vámnál, az út se legyen túl ködös - s egyáltalán simán menjen a dolog. Sőt, akkor sem gondoltam még igazán az iskolára, mikor a decemberi események után a téli szünet végén a tanáriban a romániai forradalomról beszélgettünk és megszületett az elhatározás: felvesszük a kapcsolatot valamelyik erdélyi nővériskolával, meghívjuk a kosarasokat a FESTO- kupára. A Bolyai, az jó lesz, mindig jó volt a kosárcsapata, mondtam nem túl határozottan. A Bolyai? Igen, igen, a Bolyai Farkas Gimnázium Marosvásárhelyen, tudjátok.. Jó rendben, akkor ez lesz - mondták És abban a pillanatban megértettem, hogy ez nem is lehetett másképp, én vissza fogok oda menni, belépek újra a kapun, felmegyek a lépcsőn... Most aztán itt vagyunk Odaadtuk már a tévét, a kollégiumban összegyűjtött konzerveket az intemátusnak Horváth Szabolcsnak az írószereket, s könyveket (Akkor még nem tudtuk hogy két nap múlva már ő lesz az új igazgató.) Már az igazgatónő is fogadott bennünket aki igen meglepődött, hogy románul, anyanyelvén üdvözöltem, az edzővel is beszéltünk a kosárcsapat utazásáról, mikor izgatott diákcsapat vett bennünket körül a tanári előtt. Nem történt más, csak folytatódott az, amiről előző este barátaim lakásán néhány diáktól már értesültünk Annak lehettünk most szemtanúi, ami éppúgy történelem már, mint a decembervégi fegyveres események: most kapja vissza sok évtized után az erdélyi magyarság iskoláit, intézményeit A Nemzeti Megmentési Front határozott így pár nappal azelőtt Azaz, kapná... mert a valóságban nem így állt a dolog. A diákok hívtak menjünk csak le az udvarra, nézzük meg, mi történik ott Több száz gyerek táskával, felszereléssel készen arra, hogy elfoglalja helyét valamelyik osztályban, várakozott az udvaron. Ők egy másik iskolából érkeztek Eddig ott románul tanultak nem lévén más választásuk most azonban átiratkoztak ide, a magyar tannyelvűnek nyilvánított Bolyaiba. Igen ám, de román társaik akiknek a helyükbe kellett volna átmenniük a román nyelvűnek megmaradt másik iskolába, nem akarták elhagyni az épületet s helyüket átadni az újonnan érkezőknek Igazságtalannak tartották a Front döntését s jogtalannak a magyar diákok követelését Ők továbbra is itt akarnak tanulni - románul.- Mi nem új jogokat követelünk mi visszaköveteljük régi jogainkat melyeket elvettek tőlünk - mondta szinte kiáltva az egyik diák Ne hivatkozzanak a barátságra, testvériségre, mert mindig csak azt jelentette, hogy nekünk semmihez sincs jogunk- Én a nemzetem nyelvén akarok tanulni, az anyanyelvemen. Jogom van ismerni nemzeti történelmünket kultúránkat ehhez joga van minden európainak - így egy komoly szemüveges lány.- Mert már Helsinkiben, tudjátok kiáltott körbe valaki- Mi leültünk velük tárgyalni - kezdte az egyik magas fiú, akivel már előző este is beszélgettünk Határozott egyéniség, olyan igazi diákvezér. A tárgyalás feltétele az volt - mondta -, hogy tanáraink bevonása nélkül békésen megegyezünk hogyan legyen az iskola átadása. De aztán mit tudtunk meg? A román diákokat kioktatták a felnőttek (tanáraik s a helyi Front alelnöke) miket mondjanak a végén már azt is a fejünkhöz vágták hogy soviniszták vagyunk Ilyen légkörben aztán félbe is szakadtak a tárgyalások- Igen, mert mi megmutattuk nekik amit az iskola múltjáról olvastunk - kapcsolódik a beszélgetésbe egy másik fiú - hogy az intézmény 1557 óta létezik az erdélyi protestáns egyház alapította, mindig magyar tannyelvű volt, a múlt században Bolyai Farkas is itt tanított Az első román osztály 1961-ben indult ebben az iskolában, s ezzel aztán csökkenni is kezdett a magyar osztályok száma, ma már alig van néhány, de itt is szinte mindent románul tanulunk (Mutatja is a kabátjára kitűzött emblémát: 1557-1990.) Hát ezért vagyunk mi soviniszták mert ezt megmondtuk? Mi lesz most, mit fogtok csinálni? Nem hagyjuk abba, nem hátrálunk meg! Jogunk van az anyanyelvűnkhöz, a kultúránkhoz.- De hiszen az eddig is megvolt - szólt közbe egy román tanárnő - az erdélyi magyar városokban mindenhol van magyar színház is, itt Vásárhelyen magyar népi együttes is, a magyarok kultúrája eddig is megvolt Igen, csak azzal a pontosítással - szóltam közbe, hogy ennek a magyarnak mondott együttesnek a műsora nagyrészt román volt De ez nem volt román folklór, kiáltotta közbe egy román kislány. A mi kultúránkat ugyanúgy tönkretették mint a magyarokét falvainkat lerombolták s nekünk még az sincs, akinek panaszkodjunk Ekkor már sírt Legszívesebben megöleltem volna, de elszaladt Helyzetkép a városból Pakson is csatlakoztak az országos figyelmeztető sztrájkhoz Szokatlanul enyhe idő fogad január 18-án. Reggel hat órakor már a városban sétálok A buszok a járművek éppen úgy viszik az iskolásokat a dolgozókat mint máskor. Budapest felől egymás után érkeznek a távolsági járatok Paks megkezdte mindennapi életét Nem volt torlódás, tülekedés. Reggel hét óra. Néhány üres busz megállás nélkül száguld el a Szent István téri megálló előtt Nem áll ott más, csak én Figyelem az embereket az arcokat Nyolc óra. A buszok egymás mellett állnak a parkolóban. A pályaudvaron csend van. A diszpécser is a helyén ül. A takarítónő éppen a vécéket mossa. Két-három utas ül, vagy olvas. A pályaudvari büfében többen vannak az emberek sört és üdítőt isznak Bekopogok a kirendeltség vezetőjéhez, a hölgy ülőhellyel és kávéval kínál. Kérésemre elmondja, inkább várjam meg a sztrájkbizottság szóvivőjét majd ő nyilatkozik - Pár perc és itt lesz - mondja mosolyogva. S valóban meg is érkezik Benedek László.- Az első kérdésem Benedek Lászlóhoz. Mikor jött létre a sztrájkbizottság?- Az üzemegységen belül a sztrájkbizottság hétfőn alakult meg. Három fő képviselte a szakszervezetet és három fő a gazdasági vezetést A bizottság elnöke a szakszervezet részéről lett kijelölve, hiszen magát a felhívást is a közlekedési szakszervezet országos sztrájkbizottsága intézte a vállalatokhoz. Ezen a bizottsági ülésen egyeztettük a gondokat az érdekeket Végül is nagy problémák nem merültek fel. S csak néhány olyan kényes kérdést kellett eldöntenünk, mint például, a közvetlen hét óra előtt induló járat hol álljon meg. Talán ez az első és utolsó sztrájk, amikor a gazdasági vezetők és a dolgozók közel azonos érdekeit képviseljük..- A vállalat vezetése, hogyan állt a sztrájkfelhíváshoz. Elég profánul hangzik, de hirtelen nem tudom pontosabban megfogalmazni.- Az én ismereteim szerint az üzemegység teljes vezetése támogatta az autóbuszvezetők által megfogalmazott követeléseket, ami azért nagy öszszességében a vállalat valamennyi dolgozójának érdeke. Hét pontban írták le azokat a követeléseket, amelyeket a sztrájkkal szeretnének elérni, vagy legalábbis részben elérni. Ezeknek egy része kimondottan az autóbuszvezetőket érinti, egy része viszont érinti magát a vállalati gazdálkodást is.- Tulajdonképpen a sürgetés a kormány, illetve az illetékes szervek felé történt S ha nem lesz pozitív irányba való elmozdulás, akkor a vállalat hogyan viszonyul a kérdéshez. Tehát mi a következő teendő?- Szerintünk a következő lépés, PAKSI HÍRNÖK 10 FEBRUÁR 14. A megtartó iskola
