Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1990-02-14 / 3. szám

Dániel könyvének szociális tanítása (VI.) Nagyon valószínű, hogy a könyv IV. Epiphanes Antiochus korának terméke, mikor ez az istentelen és vérengző zsarnok ki akarta irtani a zsidókat a föld színéről azért, mert azok nem szűntek meg áldozni atyáik Istenének. Az üldözés és szenvedés e késői korszakában sok ke­gyes zsidó áhítattal gondolt nemzete legendás hírű hősére, Dánielre, aki hasonló megpróbáltatások között is hű maradt atyái Istenéhez, a zsarnokot megvetette és inkább kiáll az Oroszlánok elé, mintsem meg­alkudjon lelkiismeretével és Isten előtt gyengének találtassák. A könyvnek igazi rendeltetése az, hogy Istenben való mély hitet ébreszt és hirdeti a jónak a győzelmét a rossz felett. Célja tehát a tanító és nem a történeti elbeszélés. Tanítani, bátorítani, erőt adni és e késői kornak hitvallóit és vértanúit vigasztalni akarja egy régebbi korszak hitvalló hőseinek felsorakoztatásával. Dánielnek és társainak a visszautasítása, hogy nem akarnak enni a király asztaláról, bizonyos ételek a zsidó törvény által tanított tisztáta­­lansággal függenek össze. Emellett tartózkodnak azért is, mert jól tud­ják, hogy az egyszerű ételekkel táplálkozó ifjak erősebbek, egészsége­sebbek, mint azok, akiket elpuhít a király eledele. A mértékletesség ki­váló nemzetnevelő eszköz. A természetes életre semmi sem buzdít jobban, mint a jó egészség. Nabukodonozor sokat töprengő, tépelődő, vallásos lélek, aki szenvedélyesen kereste saját dicsőségét, miközben szépítgette, építgette fővárosát Babylont Belsazár az utolsó babyloni király csak a jelen pillanatnak élt. Nagy lakomája, melyet több, mint ezer főúrnak rendezett, azt az elvet testesí­ti meg, hogy „együnk, igyunk, mert holnap úgyis meghalunk”. -Nabukodonozor nagy falakat és palotákat szép függőkerteket épít. Mindenfelől nagy az anyagi jómód és csillogás, melyre olyan büszke, hogy felfuvalkodottá lesz. A gazdagság halmozódása, a mértéktelen fényűzés, egyesek erkölcstelen lustasága olyan gondolkodást eredmé­nyez, mely csaknem lehetetlenné teszi egy gazdag ember számára, hogy alázatos legyen. Nem volna-e jótétemény a gazdag számára, ha megszabadítanák gazdagsága feleslegétől? A hatalmas világbirodalmak szétbomlásának igazi oka a szegények elnyomása. Belsazár lakomáját több mint ezer főemberének adta. A szegény a kunyhójában azért pusztul el, hogy Belsazár és főemberei hízhassanak az ő verítékükből. A nagy szociális bűn Babylonnak a bű­ne: a lusta kicsapongó gazdag - az agyonhajszolt, verejtékező sze­gény. Ha az egyik nem emelkedett volna a szociális lépcsősor tetejére, a másik nem jutott volna a legmélyebb fokra. Az állam biztonságának egyedüli biztosítéka az igazságosság és a szeretet. A kormányzat manapság is elismert funkciója az, hogy meg­védi az emberi tulajdont, holott főleg és mindenekfelett az állam leg­fontosabb tulajdonát, az embert kellene megvédenie. A szegényeket szeretni kell. Minden polgárnak alkalmat kell nyújtani arra, hogy kere­sete annyi legyen, melyből, ha becsületesen él, teljes, boldog és egészséges emberi életet élhessen. Személyi kötelességeinkről arra tanít e könyv, hogy a megszokott életmóddal és felfogással szemben meg nem alkudva, szilárdan állást kell foglalnunk, ha azok ellentmondanak Isten parancsának. Az arany­kép ma is istene sok modern társaságnak. A könyv befejezése arra ta­nít, hogy bátran tegyük kötelességünk. Tegyük magunkért, családun­kért. Becsületes munkát végezzünk embertársaink számára is. Csa­láddal szemben való kötelesség végeztével ne felejtsük el, hogy mind­annyian, mint polgárok, egy szociális szervezetnek is tagjai vagyunk. A társadalommal szemben való kötelességeinket örömmel végezzük. Törekedjünk arra, hogy a közösség ne legyen beteg, szegény vagy szenvedő. Legyünk Istentől megáldott polgárai hazánknak! Kőváry László • • Üzenetek Németh Miklósné: levelével felke­restük a helyi OTP vezetőjét a választ a következő számban olvashatja. L-né, Kurcsatov utca: Tisztelt asszo­nyom! Örömmel olvastam sorait a csokorba szedett jelenségek felkeltet­ték figyelmünket és ötleteket adtak. Nagyon sajnáljuk, hogy nem merte aláírni a nevét és címét Kedves olvasók! Kérjük önöket hogy a szerkesztőség címére küldött leveleikben íiják meg nevüket és címü­ket Mi ugyanis a hozzánk küldött leve­leket nem adjuk és nem is adhatjuk ki senkinek. Egy esetleges panaszos levél kivizsgálásakor a panaszos nevét nem közöljük azzal a szervvel, intézmény­nyel vagy személlyel, aki ellen a le­vél szól! Amennyiben a levélben kérik, hogy nevüket ne közöljük, akkor a sajtótör­vény kötelez bennünket a kérés betar­tására. Arról nem is szólva, hogy ha le­vélben szeretnénk reagálni, nem tud­juk megtenni, hiszen ismeretlen a cím és név! Tisztelettel és bizalommal: Beregnyei Miklós A Rieg testvérek orgonája A képen látható orgona a paksi evangélikus templomban található. Sokan csodálják meg szépségét, gyönyörködnek hangjában. Hogy hány éves, kik építették, kik szólaltatták már meg, egyszerűbb, ha attól tudakolom meg, aki évtize­dek óta töretlen hűséggel játszik raj­ta, kinek szívéhez nőtt a hangszer. Hoffmann Máriát az Evangélikus Gyülekezet kántornőjét kérdezem: - Az 1884-es esztendőből őrzök egy levelet, melyet nagyapám, aki kántortanító volt írt egyik újonnan érkezett kollégájának. Itt említi, hogy abban az évben fejezte be a gyüleke­zet a tűzvész által elpusztult temp­lom helyén egy új építését és hogy oda új padokat és orgonát állítottak be. A hangszer tehát több mint 100 esztendős. A játszóasztal fölött ott áll az építőmesterek neve: Rieger test­vérek. Az orgona mai hangzása már nem az eredeti. Trajtler Gábor or­gonaművész tervei alapján 1977- ben felújíttattuk. Nehéz időszakot éltünk ekkor át Vasárnaponként csak egy-egy regiszter (sípsor) szólt, amin játszhattam, hogy ne marad­jon kíséret nélkül a templomi ének. Megérte azonban! Sokak szerint szebb, tettebb lett orgonánk hang­ja. Evek óta rendezünk hangverse­nyeket. Első alkalommal Trajtler Gá­bor művész volt a vendégünk. Azóta többek közt Gáncs Aladár, Alföldy Boruss Csilla, Zászkaliczky Tamás orgonaművészek tették felejthetet­lenné egy-egy esténket. Volt aki többször is visszatért, hogy a kitűnő hangszeren játszón. Én magam nem tudok megha­tottság nélkül nézni az orgonára. Valahányszor a játszóasztalhoz ülök, mindannyiszor megragad a múlt a hangszer története. Ezen a több mint százesztendős orgonán kántorizált nagyapám, bátyám, ven­dégként játszott rajta apám. Idén lesz negyven éve, hogy a helyükbe léptem... Mert egy orgona története, em­berek története. Azoké, akik építet­ték, akik dallamot csaltak ki sípjai­ból, akiknek szívéhez nőtt. B-né Pintér Márta FEBRUÁR 14. 9 PAKSI HÍRNÖK

Next

/
Thumbnails
Contents