Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1990-01-15 / 1. szám

A zsidó törvény szociális tanítása IV. A héber törvény a személyi szabadságban gyökerezik és annak szükségképpen való védelmezője. Mit jelent ez a szó, hogy törvény? Számunkra az országgyűlés által hozott olyan rendelkezés, mely szerint bíróságaink ítélkez­nek és ítéletüket a rendőri hatóságok és fogházőr végrehajtják. A zsidók semmit sem tudtak még országgyűlésről, nagyon keveset a bíróságokról és rendőrségről, fogházaik pedig egyáltalán nem voltak. Ajkukon ez a szó, hogy törvény, olyan tanítást jelentett csu­pán, melynek forrása nem király vagy képviseleti törvényhozó gyűlés, hanem egy-két tapasztalt, bölcs férfi, vagy az Isten embe­rei. Ahol az írásmesterséget csak elvétve használják, vagy egyálta­lán nem ismerik, ott van szükség a prófétára vagy bíróra, hogy a nemzeti zavarokban vagy magánperekben legyen, aki ítéletet hozzon. Minden ilyen kérdésben a szokás óriás szerepet játszik. A törvénynek legismertebb része a tízparancsolat, mely két részre oszlik. Az első rész négy, a második rész hat parancsot tar­talmaz. A csoportra tagozódás nem az erkölcsi és szertartási szempontok szerint történt, hanem az Isten és felebarátaink iránti kötelességek szem előtt tartásával, Mózes II. könyvétől az V. könyv végéig több helyen találunk törvényeket melyek alapvető kihatással vannak a nép szociális életére. Mózes II. könyve XXIV:7-8; XXI-XXIII:19 részek egy olyan tár­sadalom számára íródott, mely egyszerű és primitív volt E kódex igyekszik módosítani a primitív szokásokat. A rabszolgákkal szemben emberséget kíván, az özvegyek és árvák elnyomását go­noszságnak bélyegzi, a szegénynek való kamatos kölcsönadással egyetemben, hangsúlyozza az igazságnak, segítőkészségnek és megvesztegethetetlenségnek és az idegenekkel is becsületesen való bánásmódnak a fontosságát (II. Móz. XXI:2, 7, 26, XXIL21-27, XXIIIrl—9.) Szól a hetedik napnak és hetedik évnek a nyugalmáról, mely­nek nyugalmat és békességet a kereskedelmi szellemtől és min­den vesződségtől, az oly sok csüggedés és érzéketlenség okától való szabadulást kell meghoznia. (II. Móz. XXIII :10—13.) A rabszolgaságot nem szünteti meg, de az igazságot és szerete­­tet követel a szegények és elnyomottak, a rabszolgák számára, akiknek nincs szószólójuk, így mindenkor áldozatai az erőseknek és a lekiismeretlen gazdagoknak. Mózes III. könyve rendkívül szé­pen írja le az aratást mely munkát a szegények végzik, s, hogy minden munkabért napnyugtakor ki kell fizetni. Nem szabad megbotlasztó követ tenni a vak elé. Nem lehet semmi pártosság az igazságszolgáltatásban. Ne legyen gyűlölség és rosszakarat és a mindennapi életben az idegent is úgy kell tekinteni, mintha zsi­dó volna. Szigorú becsületességet követel a súlyban és rőtben. El­rendeli az ugarnak a hetedik évét majd pedig az ötvenedik évi elengedést mikor minden birtoknak vissza kell szállni eredeti tu­lajdonosára. (III. Móz. XXV.) A tulajdont tehát nem lehet örökre elidegeníteni. A törvény egy kalap alá veszi az erkölcstelenséggel a gyengék elhanyagolását az egyén csorbítatlan jogaihoz való önző és ke­gyetlen ragaszkodását a másokkal nem gondolást a korlátlan, életre-halálra menő versenyt. Nemcsak azt mondja el, hogy mindezek mennyire rombolnak és pusztítanak, hanem ezek ki­mondott Isten ellen való vétkek, melyeknek elkövetőit éppúgy, mint a tolvajokat gyilkosokat paráznákat minden jobb társaság­nak ki kell vetnie. A fejlődő törvényben két felbecsülhetetlen dolgot kell megje­gyezni! 1. a nemzet minden korszakában való örök tiltakozást a társadalmi bajok iránti érzéketlenség ellen, mely a legnagyobb szégyenfolt 2. a rituáléknak meglehetősen későn való megjelené­sét Ezektől függ a törvény és a próféták. A törvény és a próféták kö­zött nincs semmi ellentét A törvény és a prófécia tulajdonképpen ugyanabból a talajból fakad. Az ótestamentumi törvény olyan be­csületességet követel, amilyenről egy törvényadó sem álmodott még. Ugyanezt kívánják a próféták. Amós, Esaiás, Ezékiel ugyan­arra vágyik, mint amire a törvény: a szegény és szűkölködő gond­viselésére, az igaz mértékre, jó mérlegre, az elnyomás és csalárd­ság gyűlöletére. A szegénység nyomasztó veszélyével szemben nem hasonlít a mi modern „szegény-törvényünkhöz”, mely mint­ha kimondottan a szegénység örökkévalóvá tételét tűzte volna ki célul. Egyetlen szóval sem ajánlja a kapkodó jótékonyságot Ha egy szegény dolgozni akar, a gazdag kötelessége, hogy számára ne segélyről, hanem munkáról gondoskodjon. Mózes ötödik könyvének XII-XXVI. fejezetei foglalják össze a negyven esztendei bolyongás végén a Mózestől kapott törvénye­ket Olyan dolgokra is rámutat ez a rész, melyekről az előbbi kó­dex nem beszélt, pl. király, háború, adósság, lévita és az idegen. Fontos szerep jut a levitáknak, akiknek „nincsen része, sem öröksége teveled”. (V. Móz. XIV:27.) A honfoglalás után nem kap­nak földet, hanem a 11 törzs között szétoszolva végezték a papi szolgálatot Nagy nyomatékkai ismétli meg az árvákkal, özvegyekkel és ide­genekkel való becsületes bánásnak kötelességeit (XIV:28-29.) A pihenésnek hetedik éve oda módosul, hogy ekkor a zsidók szá­mára megszűnik minden adósság, (az idegenek számára nem!) és azáltal, hogy a szegény embernek kamat nélkül kell kölcsön adni, a szegénységet akarja megszüntetni. (XVl-ll.) A felszabaduló zsidó rabszolgának ajándékot kell kapnia, hogy elindulhasson egy új élet szabadságába. (XV:13.) Tiltakozik az elnyomás és igaz­ságtalanság ellen (XVI:18 stb.) A háborús szolgálat alól, akiknek sürgős dolguk van, mentesíteni kell, az elfoglalt városokban pedig tilos az asszonyok és gyermekek felkoncolása. (XX.) Tilos az uzso­ráskodás, mely által szükségbe kerülteket könnyű tönkretenni. Szabályozza a munkabéreket, azok pontos kifizetését, a szántó és a szőlő szabad tallózását Megkívánja az alkalmazottakkal való barátságos bánásmódot és megkívánja a becsületes mérleget (XXIII:19 stb. XXIVTO stb., XXV:13 stb.) A rabszolgaságot nem te­kintették ugyan bűnös intézménynek, de mikor jött a hetedik esz­tendő, a zsidó rabszolgát minden ellenszolgálatás nélkül szaba­don kellett engedni. Mindezek ismeretében megszereti az ember ezeket az eszmé­nyeket, melynek birtokában örömmel fogjuk követni Krisztust, aki nem azért jött, hogy eltörölje, hanem hogy betöltse ezt a tör­vényt Kőváry László PAKSI HÍRNÖK 4 1990. JANUÁR 15.

Next

/
Thumbnails
Contents